Az alapműveltség változása
Az ember fejlődik. Fejlődik az őt körülvevő technika, világkép és rendszer is. Változnak az igények és az elvárások, egyre inkább mást gondolunk fontosnak az életünk során. Meddig egészséges ez? Meddig folytatható ez az életmód?
Régen egy művelt otthon volt a világ történéseiben, idegen nyelveket beszélt, a politikát átlátta, és tisztán tudott véleményt alkotni. Egy-két századdal ezelőtt még az a hölgy számított kelendőnek, aki más férfiakkal nem, vagy csak nagyon kevés kapcsolatot tartott fent, illedelmes volt, és tiszta, valamint elvárás volt a nyelvismeret és a hangszerismeret is. Szinte minden felsőbb rétegbe tartozó nő tudott énekelni vagy zongorázni, lanton játszani, de táncolni mindenképp tudnia kellett. Persze a táncon belül is a keringő volt az elsődleges és nem a mai táncnak gúnyolt mozgáskultúra. Régen nem volt szégyen helyesen írni, de káromkodni viszont igen. Egy nőnek tudnia kellett hímeznie, varrnia és kötnie, míg az alacsonyabb rendű társaiknak a főzés elengedhetetlen volt a mindennapokban.
Valamikor ez nagyon megváltozott. Előtérbe kerültek a modern technikák, és ma már senkit sem érdekel, hogy a jövendőbelije szépen hímez-e, ellenben ha egy weblapot meg tud tervezni, az már jó. Régen szégyen volt, ha egy nő túl sokat mutatott meg magából, mára előnyt kovácsolhat belőle. Elvárás, hogy mindenfajta telefont a kezünkbe véve tudjuk azt használni, mindent el tudjunk intézni interneten keresztül, a zongoradallamokat pedig nem a nappalinkban, hanem az egyik videólejátszó csatornán hallgatjuk. Az esti olvasást felváltotta sokaknál a TV, és a számítógépezés, a páros tánc szó pedig rég nem a keringőt takarja, hanem a szórakozóhelyen vonaglós, dörgölőzős táncot.
Ma már nem lehet azzal kérkedni, hogy ismerjük a nagyobb országok fővárosait, senkit sem érdekel, hogy tudunk kottát olvasni, a hímzés idejét múlt lett, a teázást pedig a koktélozás váltotta fel.
Mégis hogy lehet az, hogy a vezető államok szerint tudásalapú társadalomban élünk, mégis a legtöbb fiatal nem tudja megkülönböztetni az 1848-as szabadságharcot az 1956-os forradalomtól, a "muszáj" szót egyre többen írják "ly"-vel, a fiatalokból pedig kezd kikopni az önzetlenség és a tenni akarás. A tisztelet, úgy látszik, olyan, mint a tudás...Mulandó dolog...
Régen egy művelt otthon volt a világ történéseiben, idegen nyelveket beszélt, a politikát átlátta, és tisztán tudott véleményt alkotni. Egy-két századdal ezelőtt még az a hölgy számított kelendőnek, aki más férfiakkal nem, vagy csak nagyon kevés kapcsolatot tartott fent, illedelmes volt, és tiszta, valamint elvárás volt a nyelvismeret és a hangszerismeret is. Szinte minden felsőbb rétegbe tartozó nő tudott énekelni vagy zongorázni, lanton játszani, de táncolni mindenképp tudnia kellett. Persze a táncon belül is a keringő volt az elsődleges és nem a mai táncnak gúnyolt mozgáskultúra. Régen nem volt szégyen helyesen írni, de káromkodni viszont igen. Egy nőnek tudnia kellett hímeznie, varrnia és kötnie, míg az alacsonyabb rendű társaiknak a főzés elengedhetetlen volt a mindennapokban.
Valamikor ez nagyon megváltozott. Előtérbe kerültek a modern technikák, és ma már senkit sem érdekel, hogy a jövendőbelije szépen hímez-e, ellenben ha egy weblapot meg tud tervezni, az már jó. Régen szégyen volt, ha egy nő túl sokat mutatott meg magából, mára előnyt kovácsolhat belőle. Elvárás, hogy mindenfajta telefont a kezünkbe véve tudjuk azt használni, mindent el tudjunk intézni interneten keresztül, a zongoradallamokat pedig nem a nappalinkban, hanem az egyik videólejátszó csatornán hallgatjuk. Az esti olvasást felváltotta sokaknál a TV, és a számítógépezés, a páros tánc szó pedig rég nem a keringőt takarja, hanem a szórakozóhelyen vonaglós, dörgölőzős táncot.
Ma már nem lehet azzal kérkedni, hogy ismerjük a nagyobb országok fővárosait, senkit sem érdekel, hogy tudunk kottát olvasni, a hímzés idejét múlt lett, a teázást pedig a koktélozás váltotta fel.
Mégis hogy lehet az, hogy a vezető államok szerint tudásalapú társadalomban élünk, mégis a legtöbb fiatal nem tudja megkülönböztetni az 1848-as szabadságharcot az 1956-os forradalomtól, a "muszáj" szót egyre többen írják "ly"-vel, a fiatalokból pedig kezd kikopni az önzetlenség és a tenni akarás. A tisztelet, úgy látszik, olyan, mint a tudás...Mulandó dolog...
Hozzászólások