Régi, még élő kedves hagyományok

 Régen, valamikor nagyanyáink idejében az emberek sokkal jobban figyeltek egymásra, segítették egymást a bajban, megbecsülték szomszédaikat. Mára ezek a dolgok már elhalványultak, az emberek nem foglalkoznak egymással, és a szomszédok szinte alig ismerik egymást.
Gyergyócsomafalván (Székelyföldön), még ma is élnek a régi hagyományok. Amikor valaki bajba kerül, az egész falu összefog, a mindenki egyért elve működik.
Például, ha valakinek leég a háza, minden házból adnak kisebb nagyobb összegeket, amit felírnak, és annak megfelelően kapja vissza az adományt, ha ő szorul segítségre.
Ez lehet tűzeset, vízkár, vagy akár egy haszonállat elvesztése is. Ilyenkor még a legszegényebb házakból is kerül pótlásra való. Azt mondják inkább ők adjanak, és nem ők szoruljanak erre a segítségre.
Mindenkinek kicsi összeg, de ami összegyűlik, nagyon nagy segítség tud lenni.

Halálesetnél, inkább egyszerűbb koszorúkat és virágokat visznek, és inkább pénzt adnak a hozzátartozóknak, amiből sokszor nem csak a temetés, de még a temetés utáni tor is kijön. A közelebbiek borítékban nagyobb értéket, a távolabbiak a koporsó végénél elhelyezett tálcába teszik amit oda szántak.

De nem csak a bánatban, az örömben is osztoznak. Amikor valakinél lagzi van készülőben, a távoli rokonok helyett inkább a szomszédokat hívják, mondván ha bármire szükség van ők vannak közelben. A lakodalmas házhoz a közeli hozzátartozók és a szomszédok a nászajándék mellé 1 kg lisztet, 1 kg cukrot, 10 tojást, és egy tyúkot adnak.
A lagziba a hölgy vendégek egy tányér süteménnyel, az férfiak egy üveg itallal érkeznek.

Régebben a földeken is segítették egymást, kalákába dolgoztak. Egyik nap az egyik földön szedték például a krumplit, másik nap a szomszéd földjén.  Ma már ez azért nem működik, mert sokan nem foglalkoznak földműveléssel. Parlagon így sem hevernek a földek, mert akik gazdálkodnak, és kevés a földjük, bérbe kiveszik a földeket, és cserébe a termésből adnak, így mindenki jól jár.

Magyarországon is vannak még nagyon apró falvak, ahol ezek a szokások működnek, de egyre kevesebb, pedig ha belegondolunk, rájövünk mennyivel jobb volt régen.

Vannak még nagyon kedves hagyományok is a faluban. 30 éves kortól, 10 évenként tartanak kortárs találkozókat. Ez azt jelenti, hogy azoknak akik abban az évben például a 30 évesek, és a faluban születettek, vagy oda házasodtak oda költöztek, a templomban tartanak egy ünnepi szentmisét. A mise után az ünnepeltek felvonulnak a Művelődési Házhoz, ahol Polgármester köszönti őket, útközben az utca két oldalán álló barátok, ismerősök, rokonok, szomszédok. virágokkal köszöntik őket, a helyi fúvószenekar pedig alkalomhoz illő dalokat játszik A köszöntés után, közösen lemennek a temetőbe, a már nem élő kortársuk sírjához, ahol virágokkal és egy imádsággal emlékeznek rájuk. Ezt követően kezdődik a közös mulatság, korosztálytól függően kisebb vagy nagyobb.
De hasonló módon emlékeznek meg azokról is, akik az ezüst-, arany-, és gyémánt lakodalmukat ünneplik.

A gyermekek sem maradnak ki az ünnepségekből, Pünkösdkor kezdődik a gyereklakodalom, ahová a felnőttek nem mehetnek. Ahogy a felnőtt esküvőn, itt is van menyasszony, vőlegény,  vőfély, pap, koszorúslányok, és a vendégek. Süteményt visznek otthonról, és kukoricát pattogtatnak. Általában a szabadban, vagy a csűrben tartják meg.