A menekültválság okai

A szíriai helyzeten belül és kívül kell keresnünk a magyarázatokat.Korábban az illegális bevándorlást néhány európai ország problémájaként kezelték, de az elmúlt hetek eseményei bebizonyították, hogy most már az egész kontinensnek foglalkozni kell a menekültekkel. Sokan megpróbálnak magyarázatot találni arra, hogy miért érkezik ilyen sok bevándorló, és miért csak most rohamozták meg Európát, amikor már 4 éve dúl a polgárháború Szíriában. Vannak, akik szerint egy globális összeesküvésről van szó, ám az okok ennél logikusabbak.

A migrációs válságot kiváltó problémákat a szíriai helyzeten belül és kívül kell keresni!

1. Amikor kirobbant a polgárháború, akkor 1-2 évig még világosan meg lehetett húzni a frontvonalakat. Az ország északi területeit, és néhány enklávét, a felkelők tartották az ellenőrzésük alatt, míg a déli és nyugati területek a damaszkuszi kormány kezén voltak. A frontvonalon kemény harc folyt, de a hátországokat nagyjából békésnek lehetett mondani mind a két oldalon.

A tavalyi év nyarán azonban rosszabbodott a helyzet, hiszen az Iszlám Állam előretört, ráadásul belső harcok robbantak ki a felkelő csapatok berkein belül. Az északi frontzóna tulajdonképpen lakhatatlanná vált. Ahol polgári lakosság maradt, ott a helyzet katasztrofális lett, hiszen a civilek éheznek és nincsenek közszolgáltatások. Az itt élők ezért, és azért sem indulnak el például Szaúd-Arábia felé, mert minimum három frontvonalon kellene áthaladniuk.

2. Azokon a területeken, amelyeket a damaszkuszi kormány felügyel, már most kétszer annyian élnek, mint a polgárháború előtt, emiatt ott sem tökéletes a közszolgáltatás. A kormány arra törekszik, hogy megteremtse a normális életfeltételeket, de az, hogy az Iszlám Állam elfoglalta Palmürát, rengeteg embert megijesztett.

A terroristák ráadásul az észak-déli autópályát is megközelítették. Most már azok is kezdenek kételkedni a rend visszaállításában, akik eddig hittek benne, hogy a kormány és a Hezbollah rövid időn belül normalizálja az országban a helyzetet.

3. Megindultak az Iszlám Állam területe elleni koalíciós légicsapások, ám ezek nem érnek sokat, viszont rontják az életfeltételeket. Eközben a terroristák fanatikus, pszichopata vezetői egyre nagyobb hatalmat szereznek. Igaz, az Iszlám Állam próbál olyan képet kialakítani, mintha egy normális államot alapítana, hiszen például kórházat üzemeltetnek, elviszik a szemetet, de ennek ellenére az, aki nem elvakult szélsőséges, legszívesebben elmenekülne.

A légicsapásokról szólva pedig muszáj megjegyezni, hogy ezzel a nyugati koalíció tulajdonképpen tehermentesíti a szír hadsereg légierejét. Az elmúlt négy évben a Szíriai Arab Hadsereg komoly veszteségeket szenvedett, ezért inkább próbálnak odacsapni a többfrontos harcban, ahova mások nem ütnek.

Az elmúlt időben a többi felkelő csoport elleni légitámadások erősödtek, ez pedig visszautal az első pontban leírtakra. Ha így nézzük, akkor már érhető, hogy miért döntött úgy négymillió szír, hogy elhagyja az országot, ám jogos a kérdés, hogy azok, akik biztonságban vannak, miért indulnak tovább. Ennek elődleges oka nem a kapzsiság.

4. Mivel Szíria Törökországgal határos, ezért a menekültek közel fele odautazott. A legkeményebb harcok azonban éppen, hogy a Törökországgal határos, északi területeken dúlnak.

Ha figyelemmel kísértük, és emlékszünk a szíriai polgárháború kitörésekor megjelenő első hírekre, akkor tudjuk, hogy a törökök eleinte alapvetően jóindulattal, támogatva fogadták a bevándorlókat, de ez a helyzet néhány hónapja megváltozott, mert Törökország fenyegetést kezdett látni az erősödő kurd fegyveres szervezetekben (szíriai kurd YPG).

A növekvő feszültség első biztos jelei Kobani ostromának idején mutatkoztak meg. A török hatóság akkor eleinte nem igazán akarta beengedni az országba a határon keresztül menekülő kurdokat, majd a kurd nyomás ellenére sem avatkoztak bele a polgárháborúba.

Kelet-Törökországban nagyjából kétévnyi béke után újra elkezdődtek az összecsapások a kurdok és török hatóság között. Ez a helyzet most már egyre rosszabbodik, hiszen a török hadsereg állandóan támadja a kurdok észak-iraki táborait, a PKK fegyveresei pedig a török rendőrség, hadsereg tagjait nem hagyják nyugton.

Mindebből következik, hogy a normális élet feltételei itt sem valósulnak meg. A török hatóság pedig próbál a lehető legtöbb menekülttől megszabadulni.

5. A menekültek ellátása egyre romlik, hiszen az élelmezésüket biztosító ENSZ ügynökség, a WFP, nemrég bejelentette, hogy mostantól a 2,1 millió menekült támogatása helyett csak 1,4 millió emberét vállalják.

Aki a rendszerben marad, az sem jár jól, mert harmadával kevesebbet kap, mint eddig. Ez azt jelenti, hogy az, aki a táborokon kívül él, az havi 4000 forintnak megfelelő értékű élelmiszerjegyet kap. Ez ott sem jelent nyolcfogásos lakomát.

Ennek oka, hogy korábban a donor államok nagyvonalú felajánlásokat tettek, de ezeknek az ígéreteknek csak a töredéke valósult meg. Mindennek a fejébe még a török önkormányzatok is kezdik megunni a menekült helyzetet, hiszen ott is fogy a pénz, a török kormányválság pedig hátráltatja a megoldást.

6. A szír polgárháború első szakaszában úgy tűnt, hogy Irak jó megoldás a menekülésre, mert közel van, etnikailag közel áll Szíriához, ahol egyébként jó félmillió iraki menekült élt. Ez a célállomás azonban akkor mondott csődöt, amikor az Iszlám Állam elfoglalta Irak Szíriával határos részét, ráadásul Iraknak éppen elég a saját menekültválsága, ezért nem tudnak a szírekkel is foglalkozni.

Irak második legnagyobb városából, Moszulból másfél millió ember menekült el alig néhány nap alatt. Jelenleg Kurdisztán a legbiztonságosabb iraki terület, de már ott is félmillió szír menekült él, s az erőforrások ott is végesek.

A bagdadi központi kormány, aminek így is elég sok problémával kell megküzdenie, egyetlen pennyt se utal a kurdisztáni menekülttábor fenntartására, tehát azokat a helyi önkormányzat és civil szervezetek próbálják fenntartani.

A reménytelenség ott is kezd nőni, hiszen eleinte sokan abban hittek, hogy gyorsan kiverik a terroristákat Moszul területéről, és mindenki mehet haza, ám tavaly nyár óta sok idő eltelt, és most már egyre többen úgy gondolják, hogy az Iszlám Állam hosszú időre megvetette a lábát Irakban.

7. Mindez azonban még kevés ok lenne arra, hogy ennyi menekült lepte el Európát. A következő ok már Görögországban keresendő, ugyanis a korábbi görög kormányok semmit sem tettek a menekültügyi rendszer működőképessé tételéért. Emiatt 2009 óta folyik kötelezettségszegési eljárás Görögország ellen, ám legalább megpróbáltak keményen fellépni az illegális bevándorlás ellen.

Ennek érdekében a görög-török határa falat építettek. Anno ennek nem volt olyan nemzetközi visszhangja, mint a magyar kerítésépítésnek, de amikor a Ciprasz-kormány hivatalba lépett, akkor azonnal kijelentették, hogy milyen embertelen a fal és a korábbi kormányok menekültpolitikája. Az új rezsim nyomban megszüntette a határsértőkkel szembeni rendőri fellépést. Az intézkedésnek hamarosan hírre ment.

8. Napok óta halljuk, hogy az illegális bevándorlók mindenáron Németországba akarnak eljutni. Sokan nem értik, hogy miért pont oda. Ezt Németország önmagának köszönheti, mert 2013 második felében ugrásszerűen megnőtt a menedékkérők száma Németországban, ahol többen pozitív elbírálást kaptak.

Akik ezt megkapták, azok értesítették a rokonokat, ismerősöket, tehát, ahogy a görög intézkedés esetében, úgy itt is híre ment, Angela Merkel pedig az arab internet sztárja lett. Míg régen Amerikát nevezték az ígéret földjének, addig most Németország az aranyország, ahol a szíreket szeretettel várják, és a dolgos kurdokra is nagy szükség van, legalábbis ez a következtetés vonható le abból, ahogy Németországról írnak a Facebookon és a Twitteren.

A közösségi médiának pedig nagy ereje van a Közel-Keleten, ráadásul az embercsempészek is a Facebookon hirdetik a „hajóútjaikat”.

9. S, ha már embercsempészet! Ez természetesen nem új „szakma”, ám ahhoz idő kellett, hogy kiépüljenek a szír menekültekre specializálódott embercsempész-hálózatok. Mivel Európa figyelmét elkerülte az egész szír probléma, ezért az embercsempészek szinte zavartalanul építhették ki a rendszerüket.

Az embercsempészeknek egyébként annyira kellett ez a menekült ügy, mint egy falat kenyér, hiszen Ázsiában nőttek a legális munkalehetőségek, szigorúbbak lettek a vízumkiadások, és egyre több illegálisan bevándorlót toloncoltak ki a schengeni övezetből.

Igaz, a Törökországban élő szírektől nem lehet annyi pénzt elkérni, mint a korábbi bengáli menekülttől, de itt érvényesül a sűrű fillér elve. Az embercsempészetnek az is jót tesz, hogy most már sokkal jobban tudják garantálni a remekül fizető pakisztáni, bengáli „ügyfélnek”, hogy tényleg eljut Németországba, és nem csukják le a görögök.

A menekülthajókon sok az olyan dél-ázsiai potyautas, aki vendégmunkásként jön Európába, s otthon nem egy szétbombázott ház várja, hanem egy népes család, amelynek tagjai várják a hazautalásokat.

Mindez elindított egy egyfajta tömegpszichózist, hiszen az ember egyedül nehezen szánja rá magát, hogy elhagyja az otthonát, mert fél otthagyni a személyes terét, hogy egy hosszú, fárasztó útra induljon, aminek lehet, hogy semmi haszna, de amikor már azt látja, hogy két-három szomszédja nekivágott az útnak, akkor ő is felbátorodik.

Ez egy nehéz döntést, ezért először a legbátrabbak és a fiatalok mennek el, ám amikor a bizonytalanok egyre több olyan hírt kapnak, hogy az út pocsék, de a célt el lehet érni, akkor ők is elindulnak.

Hogyan lehetne mindennek véget vetni:

1. A menekülteknek reményre van szükségük, hogy záros határidőn belül hazamehetnek. Be kell látnunk, hogy ez szép szavakkal, és néhány légicsapással nem fog menni. Ehhez kemény katonai fellépés kell.

2. Törökországban radikális változtatásra van szükség az életkörülmények terén, és a kiújuló polgárháborút is be kellene szüntetni.

3. Az embercsempészek ellen sokkal keményebben kellene fellépni. A hosszú jogi utat mellőzni kellene, és már a határon vissza kellene fordítani azokat, akik nem konfliktuszónából érkeznek, tehát nem szírek, vagy irakiak.

4. Le kell rombolni az „aranyország” mítoszt, és az igazi európai lehetőségeket kellene bemutatni.

(Forrás: globoport.hu)