10 híres festő, akik elmebajjal és pszichés zavarokkal küzdöttek
Többek között Michalangelo és Paul Gauguin is kénytelen volt együtt élni a saját démonjaival.
Akadnak, akik szerint a művészet és a mentális betegségek között sok hasonlóság van, hiszen mi mással lehetne magyarázni az ihletett. Tény, a történelemben sok példát találhatunk arra, hogy egy-egy művész valamilyen pszichés zavarral, vagy elmebajjal küzdött élete során.
A következő tíz festő kiemelkedik ezek közül, mert az ő szenvedésük visszaköszön az alkotásukban.
Michelangelo: A világ egyik legértékesebb remekműve fűződik a nevéhez, a Sixtus-kápolna mennyezetfreskója. Michelangelo (1475-1564) a művészettörténet egyik legkiemelkedőbb alakja, akinek a műveiben több műértő súlyos mentális betegség jeleit fedezte fel.
Dr. Paul Wolf, a University of California munkatársa megvizsgálta a művész életművét, és megállapította, hogy néhány alkotásban a melankolikus hangulat, a depressziós hajlamra, bipoláris zavarra utal. Más szakértők úgy vélik, hogy a festőt köszvény is kínozta, legalábbis erre következtetnek Rafaello Az athéni Iskola című festményéből.
Paul Gauguin: Vincent van Gogh jó barátja volt a festő, aki 1848-ban született és 1903-ban halt meg. A festményeket, szobrokat, kerámiákat, nyomatokat és még sok minden mást is készítő művész, tagja volt a francia posztimpresszionista mozgalomnak, a szimbolizmus és a szintetista stílus kialakulásában. Gauguin egyszer megpróbálta megölni magát. A művészt súlyos depressziós rohamok gyötörték, amelyek nagyon rossz hatással voltak a kreativitására.
Fransisco Goya: Francisco José de Goya y Lucientes (1746-1828) a nagy spanyol művészet kereszteződésénél állt és ő jelentette a határt a régi mesterek és a modern spanyol festészet, grafika között.
Goya romantikus festményei olyan művészeket inspirált, mint Bacon, Picasso és Manet. A művész alkotásaiban megjelent a szenvedélyes instabilitás, a magány, félelem és elidegenedés, ezért a festményeken keresztül feltárható Goya mentális állapota.
A művésznél súlyos mentális és fizikai tüneteket okozott az idegösszeomlás. Goya feljegyzéseiből kiderült, hogy hangokat hallott, elvesztette az egyensúlyát, fokozatosan elvesztette hallását, ami folytonos fülcsengéssel párosult.
Mindez diagnózis lehet a Meniére-betegségre vagy akár a paranoid demenciára is. Hogy valójában miben szenvedett Goya, az valószínűleg már sose derül ki.
Louis Wain: A „macskákra szakosodott” művész igazán termékeny volt. Louis Wain (1860-1939) antropomorf macskaábrázolásai a mai napig híresek. Wain betegsége a skizofrénia volt, ami egyre jobban elhatalmasodott rajta.
A skizofrénia következménye az, hogy a beteg pszichéjében törés keletkezik, ezért a képzelet és a valóság határán egyensúlyozik. Wain életét a téveszmék, bizalmatlanság és a szeretteivel szembeni ellenségeskedés kezdte jellemezni.
Az egyik pszichológus azt mondta, hogy ez a változás tetten érhető Wain munkájában, hiszen a betegség kiteljesedésének hatására egyre absztraktabb festményeket alkotott a művész.
Mark Rothko: Nagy jelentősége volt a New York-i absztrakcionista közegben. Ez az irányzat ötvözte a klasszikus görög elbeszélések és Friedrich Nietzsche filozófiájának hatásait. Rothko azonban biztos, hogy megküzdött a saját démonaival, ugyanis élete korábbi szakaszában sokáig depressziós volt.
Ennek a gyengélkedésnek a közepén eljutott oda, hogy meg akart halni, és ezért tett is, ugyanis egy borotvával felvágta az ereit. Rothko nem hagyott hátra búcsúlevelet, úgyhogy nincs magyarázat arra, hogy miért dobta el magától az életet.
Vincent Van Gogh: A művész világban sok alkotó életét homály fedi. Közéjük tartózott Vincent van Gogh (1853–1890) is, akinek élénk, világos és érzelem gazdag munkái nagy hatással voltak a modern festészetre és a művészetre.
Van Gogh azonban egy nagyon zavart, zaklatott ember volt, aki valószínűleg a túlzott abszintfogyasztás miatt, hajlamos volt a súlyos depresszióra és epilepsziás rohamokra. Mint tudjuk, a mániás kreativitás és dühkitörései során egyszer borotvát ragadott, és levágta a fülének egy darabját.
A zseniális művész 37 évesen halt meg, amikor mellbe lőtte magát egy revolverrel. A szakértők szerint sok betegség kelthette életre a festő démonait. Ezek közül csak kettő a Meniére-betegség vagy a bipoláris zavar.
Richard Dadd: Viktoriánus angol művész volt Richard Dadd (1817-1886), aki azért vált híressé, mert nagyon részletesen ábrázolta a keleti ihletettségű és természetfeletti jelenetekben gazdag festményeit.
Az első feljegyzett pszichotikus roham akkor tört rá, amikor a Níluson csónakázott. Ennek következtében vadul dobálta magát és azt hallucinálta, hogy Osiris, az egyiptomi isten, ellopta az elméjét.
Amikor hazaért Angliába, akkor azt képzelte, hogy az apja az Ördög, úgyhogy leszúrta őt, majd Franciaországba menekült, ahol egy turistát akart meggyilkolni. Ekkor utalták be egy pszichiátriai intézetbe, a híres Bedlambe, ahol a leghíresebb műveit alkotta. Dadd paranoid skizofréniában szenvedhetett, ami genetikai eredetű lehetett.
Georgia O’Keefe: Úttörőnek számított a nők művészetben való elismerésében Georgia O’Keefe (1887-1986), aki az Egyesült Államokban vált híressé. Ennek a küzdelemnek fontosságát megőrizte műveiben még a síron túl is.
1932-ben O’Keefe súlyos idegösszeomlást kapott, amiért nem tudta befejezni a Radio City Music Hall freskót. Ekkor kórházba került és nem festett. Két évvel később újra visszatalált hozzá a kreativitása, úgyhogy O’Keefe képes volt feléleszteni magában a művészetet és az alkotást.
Nicolas de Staël: A francia-orosz festő, Nicolas de Staël (1914-1955) hatalmas befolyásra tett szert az 1950-es években generációja vezéralakjaként. Az első munkáiban újradefiniálta a klasszikus tájképfestészetet egy meglehetősen absztrakt művészeti formává.
De Staël azonban depressziós volt, ezért nyugalmat keresett, úgyhogy Antibes városában, Franciaország déli részére költözött. A vesztét az okozta, amikor találkozott egy műkritikussal. Mivel ez a találkozó sikertelennek bizonyult, ezért a festő úgy döntött, hogy elege van az életből, és kiugrott a tizenegyedik emeleti lakása ablakán. A tehetséges festő a betonnak csapódott, és meghalt.
Edvard Munch: Az avantgarde vezéralakja volt Edvard Munch (1863-1944), akinek leghíresebb munkája „A sikoly”, ami a modern kori elidegenedést ábrázolja. Ahogy telt az idő, Munch úgy érezte egyre jobban, hogy egyfajta örökletes őrület kezd eluralkodni rajta.
Munch úgy érezte, közel jár hozzá a halál. Rémálmok és hátborzongató látomások gyötörték, ami a munkáján is meglátszik. A művész akkor kapott idegösszeomlást, amikor a szorongás fokozódott és a hallucinációk egyre erősebbé váltak. Miután pszichiátrián kezelték, a tünetek gyengültek, aminek hatására a munkájában is visszatért a régi formája.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Akadnak, akik szerint a művészet és a mentális betegségek között sok hasonlóság van, hiszen mi mással lehetne magyarázni az ihletett. Tény, a történelemben sok példát találhatunk arra, hogy egy-egy művész valamilyen pszichés zavarral, vagy elmebajjal küzdött élete során.
A következő tíz festő kiemelkedik ezek közül, mert az ő szenvedésük visszaköszön az alkotásukban.
Michelangelo: A világ egyik legértékesebb remekműve fűződik a nevéhez, a Sixtus-kápolna mennyezetfreskója. Michelangelo (1475-1564) a művészettörténet egyik legkiemelkedőbb alakja, akinek a műveiben több műértő súlyos mentális betegség jeleit fedezte fel.Dr. Paul Wolf, a University of California munkatársa megvizsgálta a művész életművét, és megállapította, hogy néhány alkotásban a melankolikus hangulat, a depressziós hajlamra, bipoláris zavarra utal. Más szakértők úgy vélik, hogy a festőt köszvény is kínozta, legalábbis erre következtetnek Rafaello Az athéni Iskola című festményéből.
Paul Gauguin: Vincent van Gogh jó barátja volt a festő, aki 1848-ban született és 1903-ban halt meg. A festményeket, szobrokat, kerámiákat, nyomatokat és még sok minden mást is készítő művész, tagja volt a francia posztimpresszionista mozgalomnak, a szimbolizmus és a szintetista stílus kialakulásában. Gauguin egyszer megpróbálta megölni magát. A művészt súlyos depressziós rohamok gyötörték, amelyek nagyon rossz hatással voltak a kreativitására.Fransisco Goya: Francisco José de Goya y Lucientes (1746-1828) a nagy spanyol művészet kereszteződésénél állt és ő jelentette a határt a régi mesterek és a modern spanyol festészet, grafika között.Goya romantikus festményei olyan művészeket inspirált, mint Bacon, Picasso és Manet. A művész alkotásaiban megjelent a szenvedélyes instabilitás, a magány, félelem és elidegenedés, ezért a festményeken keresztül feltárható Goya mentális állapota.
A művésznél súlyos mentális és fizikai tüneteket okozott az idegösszeomlás. Goya feljegyzéseiből kiderült, hogy hangokat hallott, elvesztette az egyensúlyát, fokozatosan elvesztette hallását, ami folytonos fülcsengéssel párosult.
Mindez diagnózis lehet a Meniére-betegségre vagy akár a paranoid demenciára is. Hogy valójában miben szenvedett Goya, az valószínűleg már sose derül ki.
Louis Wain: A „macskákra szakosodott” művész igazán termékeny volt. Louis Wain (1860-1939) antropomorf macskaábrázolásai a mai napig híresek. Wain betegsége a skizofrénia volt, ami egyre jobban elhatalmasodott rajta.A skizofrénia következménye az, hogy a beteg pszichéjében törés keletkezik, ezért a képzelet és a valóság határán egyensúlyozik. Wain életét a téveszmék, bizalmatlanság és a szeretteivel szembeni ellenségeskedés kezdte jellemezni.
Az egyik pszichológus azt mondta, hogy ez a változás tetten érhető Wain munkájában, hiszen a betegség kiteljesedésének hatására egyre absztraktabb festményeket alkotott a művész.
Mark Rothko: Nagy jelentősége volt a New York-i absztrakcionista közegben. Ez az irányzat ötvözte a klasszikus görög elbeszélések és Friedrich Nietzsche filozófiájának hatásait. Rothko azonban biztos, hogy megküzdött a saját démonaival, ugyanis élete korábbi szakaszában sokáig depressziós volt.Ennek a gyengélkedésnek a közepén eljutott oda, hogy meg akart halni, és ezért tett is, ugyanis egy borotvával felvágta az ereit. Rothko nem hagyott hátra búcsúlevelet, úgyhogy nincs magyarázat arra, hogy miért dobta el magától az életet.
Vincent Van Gogh: A művész világban sok alkotó életét homály fedi. Közéjük tartózott Vincent van Gogh (1853–1890) is, akinek élénk, világos és érzelem gazdag munkái nagy hatással voltak a modern festészetre és a művészetre.Van Gogh azonban egy nagyon zavart, zaklatott ember volt, aki valószínűleg a túlzott abszintfogyasztás miatt, hajlamos volt a súlyos depresszióra és epilepsziás rohamokra. Mint tudjuk, a mániás kreativitás és dühkitörései során egyszer borotvát ragadott, és levágta a fülének egy darabját.
A zseniális művész 37 évesen halt meg, amikor mellbe lőtte magát egy revolverrel. A szakértők szerint sok betegség kelthette életre a festő démonait. Ezek közül csak kettő a Meniére-betegség vagy a bipoláris zavar.
Richard Dadd: Viktoriánus angol művész volt Richard Dadd (1817-1886), aki azért vált híressé, mert nagyon részletesen ábrázolta a keleti ihletettségű és természetfeletti jelenetekben gazdag festményeit.Az első feljegyzett pszichotikus roham akkor tört rá, amikor a Níluson csónakázott. Ennek következtében vadul dobálta magát és azt hallucinálta, hogy Osiris, az egyiptomi isten, ellopta az elméjét.
Amikor hazaért Angliába, akkor azt képzelte, hogy az apja az Ördög, úgyhogy leszúrta őt, majd Franciaországba menekült, ahol egy turistát akart meggyilkolni. Ekkor utalták be egy pszichiátriai intézetbe, a híres Bedlambe, ahol a leghíresebb műveit alkotta. Dadd paranoid skizofréniában szenvedhetett, ami genetikai eredetű lehetett.
Georgia O’Keefe: Úttörőnek számított a nők művészetben való elismerésében Georgia O’Keefe (1887-1986), aki az Egyesült Államokban vált híressé. Ennek a küzdelemnek fontosságát megőrizte műveiben még a síron túl is.1932-ben O’Keefe súlyos idegösszeomlást kapott, amiért nem tudta befejezni a Radio City Music Hall freskót. Ekkor kórházba került és nem festett. Két évvel később újra visszatalált hozzá a kreativitása, úgyhogy O’Keefe képes volt feléleszteni magában a művészetet és az alkotást.
Nicolas de Staël: A francia-orosz festő, Nicolas de Staël (1914-1955) hatalmas befolyásra tett szert az 1950-es években generációja vezéralakjaként. Az első munkáiban újradefiniálta a klasszikus tájképfestészetet egy meglehetősen absztrakt művészeti formává.De Staël azonban depressziós volt, ezért nyugalmat keresett, úgyhogy Antibes városában, Franciaország déli részére költözött. A vesztét az okozta, amikor találkozott egy műkritikussal. Mivel ez a találkozó sikertelennek bizonyult, ezért a festő úgy döntött, hogy elege van az életből, és kiugrott a tizenegyedik emeleti lakása ablakán. A tehetséges festő a betonnak csapódott, és meghalt.
Edvard Munch: Az avantgarde vezéralakja volt Edvard Munch (1863-1944), akinek leghíresebb munkája „A sikoly”, ami a modern kori elidegenedést ábrázolja. Ahogy telt az idő, Munch úgy érezte egyre jobban, hogy egyfajta örökletes őrület kezd eluralkodni rajta.Munch úgy érezte, közel jár hozzá a halál. Rémálmok és hátborzongató látomások gyötörték, ami a munkáján is meglátszik. A művész akkor kapott idegösszeomlást, amikor a szorongás fokozódott és a hallucinációk egyre erősebbé váltak. Miután pszichiátrián kezelték, a tünetek gyengültek, aminek hatására a munkájában is visszatért a régi formája.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások