3 kép, amin igazán elgondolkodhatunk!
A művészek és művészek küldetéséhez az is hozzá tartozik, hogy megjelenítéseikben egyszerűen felrázzanak minket az apátiából, ami mindennapjainkra rányomja a bélyegét.
Papírpénzzel kitömött focilabdák
A sport, legfőképpen a futball napjainkban már nem igazán a szurkolásról, szenvedélyről és örömről, hanem inkább a frankó sportautókról és euró milliókról szólnak.
A művész a képen azt akarja kifejezni, hogy a foci nem más, mint nagy tömegek által elfogadott rabszolgatartás. Ebben a helyzetben a játékos nem a börtönben van, hanem luxusházakban raboskodik.
A vér valódi színe már nem is piros, hanem kék
Napjainkban Zuckerberg gyermekei vagy a számítógép előtt ülnek, vagy a telefonjaikat nyomogatva élik életüket. Hiába utálják a Facebook-ot, mégis kényszerhelyzetben vannak vele kapcsolatban. Osszál meg mindent a saját kirakatodban, sőt spékeld meg olyannal is, ami a valóságban nem létezik. Kit is érdekel ez?
Úgy tűnik a Facebook egy olyan fegyver, amelyre az emberek még nem készültek fel. Az eredeti álláspont szerint egy szociális kapcsolatokat összefogó rendszer lett volna. Lett belőle egy cybertér, ami már távolodóban van a valóságtól.
Angel Boligán rajza fel akarja hívni az emberek figyelmét, hogy a Faceebok már-már bekapcsolódott a vérkeringésünkbe. Természetesen, akinek nem inge ne vegye magára. Mindenesetre a kép elgondolkodtató.
Foglyai vagyunk a márkáknak
Fogyasztói társadalomban élünk és bizony a márkák részei életünknek. Már, ha megtehetjük, hogy legyen egy jó márkánk. Ha nem tehetjük meg akkor is jó márkák birtokosai vagyunk.
A márkákra valóban szükség van, de akkor kezdődnek a problémák, amikor státusszimbólummá válnak életünkben és ezzel akarjuk felhívni az emberek figyelmét társadalmi elhelyezkedésünkben. Ilyen például a társadalomban felhígult iPhone is. Vagy akár egy menő autómárka, vagy egy méregdrága póló.
Vevői társadalmunkban a reklámszemetekkel egyszerűen sarokba vagyunk szorítva és ez már káros és frusztrációt okozhat.
A versenyhelyzet már annyira elharapódzott és a vele járó egó, hogy egy fiatalt kortársai köréből simán ki lehet közösíteni, mert nincs rajta egy trendi póló a felvarrt menő márkával. Pedig valójában nem is a póló viseli az embert, hanem az ember a pólót.
Forrás: men.hu
Hozzászólások