A fiú, aki szem nélkül is lát
Ben Underwood szemeit három éves korában távolították el rák miatt, azonban kifejlesztett egy technikát, amely a denevérek vagy a delfinek hanglokátoros tájékozódásához hasonlít a leginkább. A szájával kiadott csettintő hangok segítségével mégis látja a környezetét.
Sosem használt vakvezető kutyát, se fehér botot, de még a kezét sem használta tájékozódásra. A környezetében lévő akadályokat, lépcsőt, járdaszegélyt, vagy egy útlezárást is tökéletesen képes érzékelni, sőt görkorcsolyázik, biciklizik, kosárlabdázik vagy akár videojátékkal is játszik. Ben édesanyja, Aquanetta szerint semmi sem lehetetlen a számára, bármit meg tud csinálni.
Ben 1992-ben teljesen egészségesen született és a kaliforniai Sacramentóban él. Két éves korában fedezték fel a rákot, amely egy millió gyerekből hatnál fordul elő. Hogy ne terjedjen tovább, eltávolították. Amikor felébredt a műtét után, azt ismételgette, hogy „anyu, nem látok semmit, nem látok semmit”, de édesanyja próbálta vigasztalni és mondta neki, hogy lát a fülével, kezével és orrával is. Még nem tudhatta előre, hogy mennyire igaza lesz.
Egy évvel a műtét után autóval mentek valahova, amikor a hátsó gyerekülésen ülő Ben megkérdezte, hogy látja-e az anyja ezeket a nagy épületeket körülöttük. A közlekedés visszaverődő hangjaiból rakott össze Ben egy mentális alaprajzot magában. Aztán hét éves korában egy nyári táborban fedezte fel azt a zseniális képességét, hogy a tengeralattjárók szonárjaihoz hasonlóan kiadott csettintgető hangok segítségével fel tudja térképezni a környezetét. Ezt odáig fejlesztette, hogy 14 éves korára már biciklizni, görkorcsolyázni és kosárlabdázni is képes. A görkorcsolyázás közben az autók közötti réseket is tökéletes biztonsággal kiszűri. Mivel állandóan figyel, ezért sokszor előbb észrevette a közeledő autókat, mint a barátai, akikkel játszott.
A lenti filmben a Kaliforniai Egyetemen próbálják felmérni különleges képességeit. A hallása átlagosnak mondható, mert a normális emberi hallás frekvenciatartományán belülre esik, azonban az agya képes a hangokat vizuális információkká alakítani. Az egyetemen kiderült, hogy képes elkülöníteni a tárgyakat egy adott térben, azonban a kontextusukból kiragadva nem biztos, hogy pontosan meg tudja őket határozni. A hanglokátoros technika alapján nehezen értelmezhető tárgyaknak – pl. egy vékony henger alakúnak – csak az irányát tudja megállapítani. A filmben egy másik „emberi hanglokátor” Dan Kish próbálja a még önállóbb életre felkészíteni Bent. Dan felhívja Ben figyelmét az olyan csapdákra is (például egy mély aknára), amelyek egy vak ember életét veszélyeztethetik nap mint nap, és amelyen még egy ilyen fejlett hanglokátor sem segíthet.
Sajnos minden küzdelme és zsenialitása ellenére, Ben Underwood 2009. január 19-én, 16 éves korában ugyanattól a ráktól, amely a szemeit is elvette, elhunyt.
[video width="600" ][/video]
Sosem használt vakvezető kutyát, se fehér botot, de még a kezét sem használta tájékozódásra. A környezetében lévő akadályokat, lépcsőt, járdaszegélyt, vagy egy útlezárást is tökéletesen képes érzékelni, sőt görkorcsolyázik, biciklizik, kosárlabdázik vagy akár videojátékkal is játszik. Ben édesanyja, Aquanetta szerint semmi sem lehetetlen a számára, bármit meg tud csinálni.
Ben 1992-ben teljesen egészségesen született és a kaliforniai Sacramentóban él. Két éves korában fedezték fel a rákot, amely egy millió gyerekből hatnál fordul elő. Hogy ne terjedjen tovább, eltávolították. Amikor felébredt a műtét után, azt ismételgette, hogy „anyu, nem látok semmit, nem látok semmit”, de édesanyja próbálta vigasztalni és mondta neki, hogy lát a fülével, kezével és orrával is. Még nem tudhatta előre, hogy mennyire igaza lesz.
Egy évvel a műtét után autóval mentek valahova, amikor a hátsó gyerekülésen ülő Ben megkérdezte, hogy látja-e az anyja ezeket a nagy épületeket körülöttük. A közlekedés visszaverődő hangjaiból rakott össze Ben egy mentális alaprajzot magában. Aztán hét éves korában egy nyári táborban fedezte fel azt a zseniális képességét, hogy a tengeralattjárók szonárjaihoz hasonlóan kiadott csettintgető hangok segítségével fel tudja térképezni a környezetét. Ezt odáig fejlesztette, hogy 14 éves korára már biciklizni, görkorcsolyázni és kosárlabdázni is képes. A görkorcsolyázás közben az autók közötti réseket is tökéletes biztonsággal kiszűri. Mivel állandóan figyel, ezért sokszor előbb észrevette a közeledő autókat, mint a barátai, akikkel játszott.
A lenti filmben a Kaliforniai Egyetemen próbálják felmérni különleges képességeit. A hallása átlagosnak mondható, mert a normális emberi hallás frekvenciatartományán belülre esik, azonban az agya képes a hangokat vizuális információkká alakítani. Az egyetemen kiderült, hogy képes elkülöníteni a tárgyakat egy adott térben, azonban a kontextusukból kiragadva nem biztos, hogy pontosan meg tudja őket határozni. A hanglokátoros technika alapján nehezen értelmezhető tárgyaknak – pl. egy vékony henger alakúnak – csak az irányát tudja megállapítani. A filmben egy másik „emberi hanglokátor” Dan Kish próbálja a még önállóbb életre felkészíteni Bent. Dan felhívja Ben figyelmét az olyan csapdákra is (például egy mély aknára), amelyek egy vak ember életét veszélyeztethetik nap mint nap, és amelyen még egy ilyen fejlett hanglokátor sem segíthet.
Sajnos minden küzdelme és zsenialitása ellenére, Ben Underwood 2009. január 19-én, 16 éves korában ugyanattól a ráktól, amely a szemeit is elvette, elhunyt.
[video width="600" ][/video]
Hozzászólások