A fotó, amit milliók könnyeztek meg
Egy szabadúszó fotós örökítette meg a pillanatot, ami bejárta a világsajtót.Hatalmas vihart kavart az Egyesült Államokban, amikor egy rendőr lelőtt egy 18 éves afroamerikai fiatalt, Michael Brown-t. Az emberek az utcára vonultak. Törtek-zúztak, rátámadtak a rendőrök, majd egy idő után elcsendesedtek az indulatok Portlandben.
November 25-én azonban újra az utcára vonultak az emberek, hogy tiltakozzanak, hiszen a nagy esküdtszék úgy döntött, hogy felmenti a rendőrt, aki lelőtte a fiút. Ez azt jelentette, hogy a gyilkosságnak nem lett következménye.
Most minden eddiginél nagyobb tömeg vonult az utcára, hisz szerintük igazságtalan és részrehajló döntés született. Természetesen a rendőrök is megjelentek. Eddig a történet úgy hangzik, mint egy újabb bizonyíték arra, hogy valami nagyon elromlott a világunkban.
A tüntetésre azonban kiment a 12 éves Devonte Hart is, aki annak a képnek lett a főszereplője, amely bemutatja, hogy a legszörnyűbb helyzetben is tetten érhető az emberség, tehát még nincs minden veszve.
A fénykép háttértörténetét Devonte szülei, Sarah és Jennifer a saját Facebook-oldalukon írták meg. Ebből kiderült, hogy a család kiment a tiltakozásra, hogy hirdessék a szeretetet, a kedvességet, és mindenkit emlékeztessenek arra, hogy mennyit számít ezeknek a létezése.
Devonte könnyekkel az arcán, és egy „Szabad az ölelés” (Free Hug) táblával lépett a rendőrfal elé, és a zsaruk szemébe nézve várta a reakciókat. Egy kis idő után az egyik rendőr, Bret Barnum őrmester kilépett a sorból, és a gyerek felé nyújtotta a kezét.
Eleinte mind a ketten meg voltak illetődve, de aztán az őrmester megkérdezte a kisfiút, hogy mi a kedvenc tantárgya, mivel tölti a legszívesebben a vakációt, és miért sír. Devonte azt válaszolta, hogy aggódik a fiatal feketéket érő rendőri brutalitás miatt.
Bret erre felsóhajtva azt mondta, hogy „Igen, tudom. Sajnálom. Sajnálom”, majd megkérdezte a gyereket, hogy ő is kaphatna-e egy ölelést. Devonte nem tagadta meg ezt az őrmestertől. Az ölelést Johnny Nguyen, egy szabadúszó fotós kapta lencsevégre.
Az érzelmes pillanat bejárta a világsajtót, és rengeteg ember szemébe csalt könnyeket, hiszen a fénykép ékes példája annak, hogy a legfeszültebb helyzetben sem kell elhagynunk az emberségünket.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
November 25-én azonban újra az utcára vonultak az emberek, hogy tiltakozzanak, hiszen a nagy esküdtszék úgy döntött, hogy felmenti a rendőrt, aki lelőtte a fiút. Ez azt jelentette, hogy a gyilkosságnak nem lett következménye.
Most minden eddiginél nagyobb tömeg vonult az utcára, hisz szerintük igazságtalan és részrehajló döntés született. Természetesen a rendőrök is megjelentek. Eddig a történet úgy hangzik, mint egy újabb bizonyíték arra, hogy valami nagyon elromlott a világunkban.
A tüntetésre azonban kiment a 12 éves Devonte Hart is, aki annak a képnek lett a főszereplője, amely bemutatja, hogy a legszörnyűbb helyzetben is tetten érhető az emberség, tehát még nincs minden veszve.
A fénykép háttértörténetét Devonte szülei, Sarah és Jennifer a saját Facebook-oldalukon írták meg. Ebből kiderült, hogy a család kiment a tiltakozásra, hogy hirdessék a szeretetet, a kedvességet, és mindenkit emlékeztessenek arra, hogy mennyit számít ezeknek a létezése.
Devonte könnyekkel az arcán, és egy „Szabad az ölelés” (Free Hug) táblával lépett a rendőrfal elé, és a zsaruk szemébe nézve várta a reakciókat. Egy kis idő után az egyik rendőr, Bret Barnum őrmester kilépett a sorból, és a gyerek felé nyújtotta a kezét.
Eleinte mind a ketten meg voltak illetődve, de aztán az őrmester megkérdezte a kisfiút, hogy mi a kedvenc tantárgya, mivel tölti a legszívesebben a vakációt, és miért sír. Devonte azt válaszolta, hogy aggódik a fiatal feketéket érő rendőri brutalitás miatt.
Bret erre felsóhajtva azt mondta, hogy „Igen, tudom. Sajnálom. Sajnálom”, majd megkérdezte a gyereket, hogy ő is kaphatna-e egy ölelést. Devonte nem tagadta meg ezt az őrmestertől. Az ölelést Johnny Nguyen, egy szabadúszó fotós kapta lencsevégre.
Az érzelmes pillanat bejárta a világsajtót, és rengeteg ember szemébe csalt könnyeket, hiszen a fénykép ékes példája annak, hogy a legfeszültebb helyzetben sem kell elhagynunk az emberségünket.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások