A leghűségesebb kutya Hachi – igaz történet alapján

A Japán fajta akita harci kutyát Ueno professzor fogadta a magához 1923 novemberében.

Az állat, és ember közötti csodálatos kötődés példaképe ez, hiszen a professzor mindennapjait a monotonitás képezte, mert a japánnak a munka szent. Volt egy csodálatos családja is szerető feleséggel. Mégis hiányzott valami az életéből, méghozzá egy kutya Hachi személyében. Vele lelki egyesülést kötött, amely szoros kötelékhez vezetett. A történet a japán iskolás fiatalok közt is példává vált, hiszen náluk nagyon fontos a családi kötődés, és ha állatot fogadnak magukhoz, akkor ő is a nagy megtiszteltetésnek lehet az élvezője.

Ueno professzor minden nap a Tokiói Egyetem mezőgazdasági tanszékére járt dolgozni. Reggel a vonattal útnak indult, és a munka után hazatért a vonattal, ahol minden nap a Shibuya állomáson Hachiko várta, akihez különös lelki kötődés fűzte.

Uneo Hachit nem tudta semmire tanítani, csupán csak beszélgetett vele, és a kutya így nagyon ragaszkodott hozzá. Történt egy napon, hogy a professzor tanított az egyetemen, és egy váratlan pillanatban rosszul lett, és meghalt. A tanítványai nagyon meglepődtek az eseten, és sajnálták kedves tanárjukat. Hachi közben a professzort várta Shibuya állomásán késő estig, míg haza nem ment.

A professzort már rég eltemették, de Hachi mindennap várta a bizonyos vonatállomáson éjt nappallá téve, a hideg, és forró nyarakat átvészelve hosszú éveken át. A kutyát rokonok, és ismerősök is próbálták magukhoz fogadni, de mind hiába. Hachi mindig megszökött, és Shibuya állomásán várta szeretett gazdáját, a professzort.



Kikuzaboro Kobayasi a professzor egyik tanítványa felismerte a kutyát a bizonyos állomáson, és a japán akita állomány nagyságrendjét közzé tette, ami sajnos már abban az időben csökkenőben volt. Hachi azonban még a fajtiszta ebek közül való volt. A professzor tanítványa rengeteg cikket írt a kutya történetéről, míg 1932-ben Tokió legnagyobb újságában jelent meg először a cikk, amely sok ember szívét megdobogtatta. Így vált Hachi japán nemzeti kinccsé, és világhírűvé.



1934-ben még a kutya éltében bronzszobrot állítottak Shibuya állomásán, de ez sovány vigasz volt Hachinak, hiszen gazdáját elveszítette. A hosszú éveken keresztül várakozó kutyát a környéken lakók, és a többi ember itatta, és táplálta, míg végül a hűséges eb 12 évesen meghalt. Elhatalmasodott testében a rák, és az elhanyagolt férgesség. A kutya testét preparálták, és kiállították a Nemzeti Tudományi Múzeumban, Tokióban.

Hachiko szülővárosában az Odate állomáson is áll egy Hachi-szobor.



A történetet az amerikai filmipar is feldolgozta a saját rendezésében. A szívszaggató filmet mindenképpen érdemes végignézni.





(Érdekes világ)