A spanyolok flamencoval tiltakoznak a válság ellen

Sevillában a flamneco mindenütt jelen van. A turistákat megcélzó üzletek mindent árulnak, ami az andalúz kultúrához köthető, a pöttyös kendőktől a gitáros hűtőmágnesig, a bárokban kifüggesztett poszterek pedig minduntalan "autentikus flamenco showt" ígérnek.  Az ATM automatánál sorban állva, illetve a bankban a folyó ügyeket intézve a legutolsó dolog, amire számítunk, hogy némi flamenco showban lesz részünk. Pedig épp ez az hely, ahol a flamenco mozgalomnak ez az új izgalmas formája megszületett: a város bankfiókjaiban. Az elmúlt időszakban flamenco flash mob-ok - spontán zenés-táncos előadások - szakították meg az unalmas hétköznapokat, nemcsak Sevillában hanem szerte Andalúziában. A flash mob-okat a Flo6x8 néven ismert antikapitalista csoport szervezi, akik így szeretnék kifejezésre juttatni a gazdasági válság okozta haragjukat és frusztrációjukat.

A szervezők szerint a meglepetésszerű előadások fogadtatása általában vegyes, legtöbbször a banki dolgozók szimpatizálnak a résztvevőkkel. A mozgalom érdekessége azt, hogy visszakanyarodik a flamenco rég elfeledett eredeti gyökereihez, amely szerint ez egy olyan művészeti forma, amely a tiltakozást és a szociális tudatosságot hivatott kifejezni. A flamenco kortárs művelői szerint nincs semmi politikai  a zenében. Ugyanakkor, ha végignézzük a flamenco történetet, egy egészen másfajta képet kapunk. A ma ismert dalok többsége a szerelemről és a szenvedélyről szól, ám a 18-19. század dalai nagyrészt a szegénységről, a szenvedésről és a mindennapok nehézségeiről beszélnek. A blueshoz és más szubkulturális zenei műfajokhoz hasonlóan a flamencot is a többségi társadalom által kiszorított csoportok - ebben az esetben a roma cigányok - adták elő.

A dalszövegek a kizsákmányolásról és a szenvedésről szóltak, s Juan Pinilla zenész, történész és politikai aktivista szerint, és ha az ember a saját szerencsétlen szituációjáról beszél, akkor politikáról van szó. Később, a 20. század elejére a flamencot is beszippantotta a kávéházi kultúra, így a szövegek lassan kezdtek megváltozni, noha a zene forradalmi jellege mindvégig megmaradt, s végigkísérte a spanyol polgárháborúhoz vezető éveket.

1936-ban a háború kitörésekor a flamenco művészek többsége a republikánus kormányt támogatta Franco katonai diktatúrájával szemben, s amikor 1939-ben Franco győzedelmeskedett a flamencovilág kénytelen volt titokban tartani politikai nézeteiket a megtorlástól való félelem miatt. A dalszövegeket szigorúan cenzúrázták és az előadásokat is szemmel tartották a kormány besúgói. Franco maga is szerette ezt a zenei műfajt s előszeretettel használta propagandacélokra.

Az 1960-as és '70-es években azonban a flamenco egy új és erősen politikai változat bukkant fel az underground körökben, mely gyakran metaforikus nyelvezetet használva cselezte ki a cenzúrát. 1975-től, Franco halála után Spanyolország a demokrácia felé mozdult el s ezzel együtt a flamenco művészek is egyre jobban politizáltak. Mindazonáltal a flamenco tiltakozó aspektusai nem jutottak ki a spanyol berkekből és a világ számára a flamenco olyan előadókat jelent, mint Paco de Lucia, aki nyilvánvalóan nem foglalkozik politikai kérdésekkel a zenéjében.

Napjainkban a flamenco a több, mint 6 milliónyi munkanélküli spanyolra reflektál. A kormány olyan szankciókat vezetett be, amelyek ellehetetlenítik az olyan csoportok tevékenységét, mint például a Flo6x8. A tiltakozások azonban nem maradtak abba, csupán külföldre költöztek: flamenco flash mob-ok tűnnek fel Nagy Britanniában, Rómában, Milánóban és Európa más városaiban, mindazonáltal ezek egyre inkább ártatlan szórakozásnak, sem mint politikai tettnek bizonyulnak.

Juan Pinilla azt mondja, hogy nem tud a szeretetről énekelni, amikor épp nagyon nem szereti azt a szituációt, amiben van - utalva ezzel arra, hogy jelen pillanatban egyetlen családtagjának sincs munkahelye. A zenész szerint az emberek elfeledkeztek a flamenco lényegéről. "Megfeledkeztek arról, hogy a flamenco egy kizsákmányolt ország kizsákmányolt népének zenéje."

[video width="600" height="400" ][/video]

Forrás: www.bbc.co.uk