A spanyolok flamencoval tiltakoznak a válság ellen
![FLAMENCO](https://hir.ma/wp-content/uploads/2013/04/FLAMENCO.jpg)
A szervezők szerint a meglepetésszerű előadások fogadtatása általában vegyes, legtöbbször a banki dolgozók szimpatizálnak a résztvevőkkel. A mozgalom érdekessége azt, hogy visszakanyarodik a flamenco rég elfeledett eredeti gyökereihez, amely szerint ez egy olyan művészeti forma, amely a tiltakozást és a szociális tudatosságot hivatott kifejezni. A flamenco kortárs művelői szerint nincs semmi politikai a zenében. Ugyanakkor, ha végignézzük a flamenco történetet, egy egészen másfajta képet kapunk. A ma ismert dalok többsége a szerelemről és a szenvedélyről szól, ám a 18-19. század dalai nagyrészt a szegénységről, a szenvedésről és a mindennapok nehézségeiről beszélnek. A blueshoz és más szubkulturális zenei műfajokhoz hasonlóan a flamencot is a többségi társadalom által
![_67042215_flamenco](https://hir.ma/wp-content/uploads/2013/04/67042215_flamenco.jpg)
A dalszövegek a kizsákmányolásról és a szenvedésről szóltak, s Juan Pinilla zenész, történész és politikai aktivista szerint, és ha az ember a saját szerencsétlen szituációjáról beszél, akkor politikáról van szó. Később, a 20. század elejére a flamencot is beszippantotta a kávéházi kultúra, így a szövegek lassan kezdtek megváltozni, noha a zene forradalmi jellege mindvégig megmaradt, s végigkísérte a spanyol polgárháborúhoz vezető éveket.
1936-ban a háború kitörésekor a flamenco művészek többsége a republikánus kormányt támogatta Franco katonai diktatúrájával szemben, s amikor 1939-ben Franco győzedelmeskedett a flamencovilág kénytelen volt titokban tartani politikai nézeteiket a megtorlástól való félelem miatt. A dalszövegeket szigorúan cenzúrázták és az előadásokat is szemmel tartották a kormány besúgói. Franco maga is szerette ezt a zenei műfajt s előszeretettel használta propagandacélokra.
Az 1960-as és '70-es években azonban a flamenco egy új és erősen politikai változat bukkant fel az underground körökben, mely gyakran metaforikus nyelvezetet használva cselezte ki a cenzúrát. 1975-től, Franco halála után Spanyolország a demokrácia felé mozdult el s ezzel együtt a flamenco művészek is egyre jobban politizáltak. Mindazonáltal a flamenco tiltakozó aspektusai nem jutottak ki a spanyol berkekből és a világ számára a flamenco olyan előadókat jelent, mint Paco de Lucia, aki nyilvánvalóan nem foglalkozik politikai kérdésekkel a zenéjében.
![las-sombras-no-podrc3a1n-con-la-luz](https://hir.ma/wp-content/uploads/2013/04/las-sombras-no-podrc3a1n-con-la-luz.jpg)
Juan Pinilla azt mondja, hogy nem tud a szeretetről énekelni, amikor épp nagyon nem szereti azt a szituációt, amiben van - utalva ezzel arra, hogy jelen pillanatban egyetlen családtagjának sincs munkahelye. A zenész szerint az emberek elfeledkeztek a flamenco lényegéről. "Megfeledkeztek arról, hogy a flamenco egy kizsákmányolt ország kizsákmányolt népének zenéje."
[video width="600" height="400" ][/video]
Forrás: www.bbc.co.uk
Hozzászólások