A világtörténelem legnagyobb hajókatasztrófáját a Wilhelm Gustloff személyszállító hajó utasai élték meg – videó

A harmadik birodalom időszakában 1945. január 30-án becslések szerint legalább 10 ezer többnyire ártatlan ember halálát okozta a hajó elsüllyesztése!

Ezt a hajót a szovjet S 13-as tengeralattjáró süllyesztette el! A tragédia áldozatainak száma hatszoros Titanic tragédiájával! Így mondhatjuk, hogy ez lett a világtörténelem legnagyobb tragédiája, hajókatasztrófája!



A hatalmas hajót a Német Munkafront (KdF) alapszervezete építette a hamburgi Blohm & Voss hajógyárban 1937-ben.

A hajó sok ember üdültetését szolgálta abban az időben osztályok nélkül. A monstrum hossza 208 méter volt a maga 24 méter szélességével. A hajó fedélzetén mozi és úszómedence is volt. Ebben az időben ez a hajó a legnagyobb kirándulóhajónak számított.



Amikor kitört a második világháború, a haditengerészet a kórházhajónak szánt hajót lefoglalta hadicélokra. Azzal érveltek, hogy kórházhajónak ez nem felel meg.

A haditengerészet ennél fogva egy valóságos úszó kaszárnyává alakította át, ahol katonák kiképzését hajtották végre. Így horgonyzott éveken keresztül Gotenhafen partjainál, amely immár Lengyelországhoz tartozik.

A németek számára 1944-ben rosszra fordult a kocka a Keleti Fronton. Ennél fogva a Vörös Hadsereg szétzúzta a német hadseregcsoportot a Heeresgruppe Mittét. Ezért kijutott Kelet-Poroszország határára. Hitler így a kelet nagyvárosait, Königsberget is erőddé nyilvánította. Nyilvánvalóvá vált, hogy a Vörös Hadsereg a civilekkel brutálisan fog bánni. Karl Dönitz admirális 1945. január 21-én kiadta parancsba, a Hannibal hadműveletet, amely Kelet-Poroszország evakuálását jelentette. A Wermacht , Kriegsmarine és a Luftwaffe emberi erőfeszítések felett mindent megtett annak érdekében, hogy 2,2 millió civilt, öreg embereket, gyermekeket és nőket kimentsenek!



A férfiaknak ki volt adva, hogy az utolsó töltényig harcolni kell! Így hajtották végre a világtörténelem legnagyobb evakuálását, méghozzá a téli legzordabb időszakokban.

Az erőfeszítések ellenére sok ezer porosz nyugat felé menekült gyalogosan. Abban reménykedtek, hogy elérik a Danzig és Gotenhafen kikötőket. Ez a hely a Kriegsmarine egyik legnagyobb támaszpontja volt, ennél fogva a Gustloffra is egyre több menekült áramlott.

Kezdetben a valódi menekülteket megszámolták, de a tömeg már nem bírta tovább, áttörte a korlátokat és ráment a fedélzetre. Becslések szerint 8000-10000 ember volt, aki a fedélzetre menekült a jó reménység miatt.

A hajó 1945. január 30-án hajnalban, indult el végzetes útjára Gotenhafenból, hogy a fedélzetén lévő embereket Kielbe szállítsa.



A hajó fedélzetén 1100 fő hajós- és katonai személy tartózkodott, a katonák között 73 ember súlyosan sebesült katona és 373 fiatal nő a tengerészeti segélyszemélyzetből.

A többi ember civilekből állt, kétségbeesett gyermekek és nők tömegéből.

A Wilhelm Gustloff csupán egy romboló a Löve kísérte. Kezdetben a Wilhelm Gustloff nagyon lassan haladt, amelynek sebességét a tengeralattjáró is figyelemmel tudta kísérni. A fedélzetén összesen négy kapitány, három civil és egy haditengerész tartózkodott.

A kapitányok természetesen nem tudtak megegyezni, hogy milyen utat válasszanak a part menti, vagy a parttól távolabb eső mély vizeket illetően. Friedrich Petersen kapitány a mély vizek felé vette az irányt. Ez a tenger ugyanis aknamentesített volt, hol a tengeralattjárók is tartózkodhattak.



A kapitány rádión keresztül tudta meg, hogy egy német aknamentesítő konvoj érkezik és a hajó piros-zöld navigációs fényeit felkapcsoltatta, de csak azért, hogy a velük való ütközést nagy ívben elkerülje. Ezzel a módszerrel a sötétben nagyon jól láthatóvá tette hajóját.

Stolpmünde (mostani Lengyelország Ustka) magasságában egy közelben tartózkodó, vadászatban nem sok teljesítményt felmutató Balti Flotta kötelékéhez tartozó szovjet S-13 jelű tengeralattjáró a kivilágított hajóra 3 torpedót lőtt ki.

Sajnos a hajón légvédelmi fegyverek is voltak és nem volt kórházhajóként feltüntetve, ráadásul katonákat is szállított a civilek mellett. Ennél fogva semmi féle védelmet nem élvezhetett bizonyos nemzetközi egyezményes szabályozások szerint.

Így süllyesztették el a civilekkel együtt a Wilhelm Gustloff hajót.

Az első torpedót a Wilhelm Gustloff az orrába kapta, vízvonal alatt. A második az „E” fedélzeten a harmadik pedig a gépházban robbant.



A találatok után a hajó a bal oldalára dől. Fedélzetén tömegpánik tört ki. Ráadásul a hőmérséklet még keményebb volt, mint ilyenkor szokott lenni. A -15 fokos hidegben minden el volt jegesedve. Még a csörlők és a daruk is mind üzemképtelenek voltak a nagy hidegben. Végül a 44 méteres mélységben a Wilhelm Gustloff 45 perc leforgása alatt süllyedt el.

A német mentőegységek sajnos nem túl sok túlélőt mentettek ki. A T-36-os torpedónaszád 564, a Löve romboló pedig 472 embert mentett ki. Az M387 aknanaszád 98, az M375 aknanaszád 43, az M341 aknanaszád 37, a Göttingen gőzhajó 28, a TF19 torpedónaszád 7, a Gotland tengeri hajó 2 embert és végül a V1703-as őrnaszád 1 kisgyermeket mentett ki.



Az adatok a Heinz Schön kutatásaiból származnak. Ezekben az adatokban az is szerepel, hogy a civileket is szállító Wilhelm Gustloff elvesztése 9343 emberi életet követelt. Rengeteg ártatlan csecsemő és kisgyermek veszett oda a jeges vízbe.

Az alábbi felvételen a katasztrófa filmesített változatából láthatjuk a legfontosabb jeleneteket



Wilhelm Gustloff tragédiája minden idők legsúlyosabb hajókatasztrófája volt. Évtizedeken keresztül mély hallgatás volt mind német, mind a győztes hatalmak oldaláról. A mondva csinált rendszerváltás előtt a kommunista NDK-ban a történtekről még beszélni sem volt szabad. Tiltott, tabu téma volt.

Forrás: erdekesvilag.hu