Az életét és a szabadságát kockáztatva mentette meg a medvebocs életét a férfi

Corey Hancock szájon át lélegeztette a félholt állatot. Munka után úgy döntött a kalandvágyó Corey Hancock, hogy hegymászással fogja tölteni a szabadidejét az oregoni Santiam River Trail vízesésekkel tarkított ormai között, ám a férfi elkövette azt a hibát, amit sokan mások, ugyanis bízott az időjárás előrejelzésekben, és száraz időre készült.

A North Fork feletti útvonalnak nekivágó Hancock végül csak egy rövid kirándulást engedhetett meg magának, mert szakadni kezdett az eső, amihez nem volt megfelelő a felszerelése, ezért visszafordult.

Hancock meredek dombokon keresztül mászott vissza a hegygerincnél lévő tisztásra, ahol egy mohákkal és fűvel teli, hatalmas szikla oldalában rátalált egy medvebocsra, aki szinte teljesen kihűlt. A férfi megvizsgálta az állatot, majd azonnal rájött, hogy sürgős segítségre van szüksége, különben el fog pusztulni.

A kalandvágyó Hancock hezitált, hiszen jól tudja, hogy a medvék fél kilométerről képesek kiszagolni az embert, és egyébként is veszélyes képzetlenül befogni egy vadon élő állatot. Pár perc hezitálás jután a saját gyermekére gondolt, úgyhogy elhatározta, hogy megmenti a medvét.

A férfi a flanelingébe csavarta a bocsot, hogy felszívja a nedvességet, majd egy félig esőálló lepelbe helyezte, és gyorsan visszament az autójához, hogy segítséget hívjon, aminek érdekében, készített egy képet a medvebocsról, amit feltöltött a Facebookra.

Vezetés közben kétszer kellett félreállnia, hogy szájon át lélegeztesse a bocsot, akin az első állatorvos, akit Hancock talált, nem akart segíteni, arra hivatkozva, hogy nem foglalkozik vadon élő állatokkal.

A következő megkeresés a Santiam River Trail-től 57 kilométerre lévő Turtle Ridge Wildlife Centerbe küldte a férfit, akit az ott dolgozó Mary már felkészülten várt, hogy azonnal segíthessen a medvebocson, Elkhornon, aki a megtalálása helyéről kapta a nevét.

Mire Hancock a helyszínre ért, addig a medvebocs halálközeli állapotba került, teljesen kiszáradva. Miután sikerült felmelegíteni, Mary az otthonához közeli megfigyelőállomásra vitte az állatot, aki további kezelésekre szorult. Habár Hancock tette hősies, mégis rengeteg negatív kommentet, megkeresést kapott. Ezek között volt, aki azt mondta neki, hogy azonnal értesítenie kellett volna az Oregon Department of Fish and Wildlife-ot (az oregoni természetvédelmi terület hivatalát) és a rendőrséget. Mások úgy gondolják, hogy a medvebocs anyja direkt hagyta ott a kicsinyét, amíg élelmet keres.

Hancock szerint az igazság az, hogy a medvebocs nem egy áruház előtt hagyott gyerekre hasonlított, és az sem biztos, hogy az anyja még életben van. Szerinte ő volt a kisállat egyetlen esélye a túlélésre.

A férfi posztját sokan látták, de csak nemrég írta meg az újságok helyett a saját nézőpontját, valamint elárulta, hogy lehetőséget kapott arra, hogy követhesse Elkhorn állapotát és a rehabilitációját.

Hancock ezzel zárta a történetet:

„Az élővilággal kialakított kapcsolatunk nem egyszerű. Nehéz egyetértenem azokkal a szabályokkal, amelyek arra köteleznek, hogy figyelmen kívül hagyjuk a legszebb erényünket, ami az, hogy képesek vagyunk együtt érezni más fajokkal, akiknek osztozunk a szenvedésükben, és beavatkozunk, amikor segíteni kell rajtuk.

Amikor eldöntöttem, hogy segítek és felvettem Elkhornt, akkor azért futottam, mert tudtam, hogy óriási veszélyben vagyunk. Feltettem az életemet a megmentésére, és ezt újra megtenném, de szerintem ti is.”

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)