Chinland és más országok, amelyekről talán soha nem hallottunk

Évtizedek óta küzd Abházia, Degar, de Beludzsisztán azért, hogy önálló államként ismerjék el őket.Vajon mi kell ahhoz, hogy egy országot független államként ismerjenek el a világon? Koszovó és Szomáliföld esetéből tudjuk, hogy ehhez kevés a saját hadsereg, terület, jogrendszer és útlevél, ám rajtuk kívül még rengeteg ország küzd évtizedek óta, hogy önálló államként ismerjék el őket, ám még azt sem sikerült elérniük, hogy legalább a hírekbe bekerüljenek.

A következő nemzetek, amelyekről talán még soha nem hallottunk, hosszú ideje, de hiába küzdenek az elismerésért.

Abházia: A világ 90 százaléka csak Grúzia tartományaként ismeri a saját etnikai népességgel, hadsereggel, kormánnyal, nemzeti bankkal, útlevéllel rendelkező Abháziát, pedig a nemzet véres háborúval szakadt el Grúziáról 1992 és 1993 között.

Az el nem ismert ország történelme hasonló Waleséhez, hiszen eredetileg önálló királyság volt, amit először Oroszország, majd Grúzia olvasztott magába. Amikor a Szovjetunió összeomlott, akkor Abházia a középkori határait akarta visszaszerezni.

Ennek volt a következménye a véres fegyveres konfliktus és etnikai tisztogatás. 1999-től kezdve az abháziaiak független államnak kiáltották ki magukat. Napjainkban Abházia egy eszköz Grúzia és Oroszország hatalmi játszmáiban.Degar: A gyarmatosítás összeomlásának az áldozata Degar. A Vietnám hegyei között élő keresztényeket sokáig üldözték a vallásuk miatt, de aztán megjöttek a franciák, akik Montagnard-ként (hegyi emberek) ismerték a degariakat, akikkel szövetséget kötöttek.

Ennek eredményeként a franciák független államként ismerték el őket 1946-ban. Degar saját császárt választott, aki 1954-ig uralkodott. Amikor a franciák hirtelen távoztak a területről, akkor a degariak az amerikai különleges egységgel léptek szövetségre.

Az új alku értelmében Degar harcolt a Vietkong ellen, azért cserébe, hogy megvédjék a királyságukat, ám a kommunista győzelem azt jelentette, hogy Degar mindent elvesztett. Sokan Amerikába és Kambodzsába menekültek, akik maradtak, azok elnyomott etnikumnak vallják magukat, és kitartóan próbálják visszaszerezni a régi államukat.Chinland: Nagyjából 1,5 millió, különböző törzsekből származó ember él a területen, ami Mianmar nyugati szélétől, India és Banglades határa mentén található. A régióban legalább 6 fő etnikai csoport él, amelynek tagjai legalább 63 törzsbe tartóznak és nagyjából 20 különböző nyelvet beszélnek.

Chinland népében a Mianmar miatt elszenvedett történelmi sérelem a közös. A XVIII. század előtt Chinland jó nagy részeket uralt Mianmar, India és Banglades területéből, ám akkor megjelentek a britek, akik alaposan felforgatták Chinland jelenét és jövőjét. Amikor a brit birodalom visszahúzódott a kontinensről, akkor Chinland egyedül nézett szembe a szomszédai kényével-kedvével, és végül Burma (ma Mianmar) elnyelte. Chinland azóta is azért harcol, hogy független állam lehessen.Beludzsisztán: 1947. augusztus 11-én független nemzetté vált Beludzsisztán, ám ezt csak a beludzs nacionalisták gondolják így, mert ők állítják, hogy a britek elismerték a területet, amikor távoztak, és az egy évvel később érkező Pakisztán illegálisan tette rá a kezét Beludzsisztánra.

Pakisztán álláspontja ezzel szemben az, hogy a Beludzsisztánt alkotó négy provincia együtt döntött úgy, hogy csatlakoznak Pakisztánhoz, aminek jelenleg a 45 százalékát teszi ki Beludzsisztán. Az állam jelenleg Pakisztán katonai ellenőrzése alatt áll, miközben a száműzött kormánya továbbra is a függetlenségért vagy a teljes autonómiáért harcol.Lakotah Köztársaság: Észak-Amerika középnyugati részén található a Szíria nagyságú Lakotah, ami átszeli Montana, Nebraska, Wyoming, Észak- és Dél-Dakota területét. Lakotah az őshazája a lakota sziú törzseknek, akik szent helynek tekintik a Black Hills vidéket.

1868-ban Washington megállapodást kötött a törzsekkel, akik jogokat kaptak a területre. Az aranyláz azonban mindent megváltoztatott, ugyanis a kormány hirtelen amnéziát kapott, és megfeledkezett a korábbi megállapodásról, tehát hagyta, hogy kitúrják a lakotákat a földjükről.

Ezt mélységes tisztességtelenségnek ítélte a Legfelsőbb Bíróság 1998-ban. A döntés értelmében 600 millió dollár kártérítést ajánlott fel a bíróság, de a lakoták nem kérték a pénzt, hanem egybehangzóan kijelentették, hogy kivonulnak az Egyesült Államokból. Lakotah a mai napig küzd, hogy nemzetközileg elismerjék a függetlenségüket.Máltai Lovagrend: Az eddigi államokkal ellentétben, a Máltai Lovagrendet az egész világon elismerik. A nemzetnek kétoldalú kapcsolatai vannak 105 országgal, állandó megfigyelő tagok az ENSZ-ben, és van saját útlevelük, ám egy négyzetméternyi saját területük sincs, igaz, ezt nem is követelik.

A Lovagrend furcsa léte a hosszú történelmének köszönhető, ami a XI. században kezdődött, ugyanis ekkor foglalta el Máltát a katolikus lovagok egy csoportja. Később, amikor elvesztették a területüket, Itáliába mentek, ahol legitim nemzetként ismerték el őket.

Napjainkban a Máltai Lovagrend két épületet birtokol Rómában. A 13 500 fős nemzet nem akarja visszaszerezni Máltát, ugyanis inkább humanitárius munkát végeznek.Észak-Epirusz: Koszovó és Szerbia viszonyát mindenki ismeri, ám azt kevesen tudják, hogy a régióban van egy kis állam, Epirusz, aminek hasonló a kapcsolata Albániával. A 40 ezer fős görög etnikum alaposan megszenvedte az Albánia és Görögország közötti háborús állapotokat 1946 és 1986 között.

Habár a területen élő görögök azt akarják elérni, hogy Görögországhoz csatlakozhassanak, mégis Észak-Epiruszt autonóm területként kezelik, legalábbis most.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)