Egy közgazdász szerint elérkezett az ideje, hogy eltöröljék a készpénzt!
Világgazdaságunkban elérkezett egy olyan pont, amely a világ központi bankjainak komoly problémákat okoz. A helyzet romlására kamatcsökkentéssel reagálnak ezzel stimulálva a gazdaságot.
Az alacsony alapkamat mellett a megtakarításokat nem éri meg készpénzként banki betétekbe helyezni, így a tőkeerővel rendelkező szereplőket ez arra ösztönzi, hogy a pénzüket a gazdaságba forgassák.
Az elmúlt években tapasztalhattunk, hogy a központi bankok egy bizonyos ponton túl már nem tudnak lejjebb csökkenteni. A null kamat még működő dolog lehet, de már ha ez alá kellene csökkenteni, akkor nagyon komoly problémákkal kellene megküzdeniük a központi bankoknak. (Gyakorlatilag a betéteseknek kellene fizetniük, hogy pénzük a bankban van).
A bankok jelenlegi legnagyobb problémája a forgalomban lévő készpénz.
A Citi közgazdásza Willem Buiter a probléma kapcsán készített egy írást.
Buiter szerint az alapvető problémát maga a készpénz okozza. Ha nem lenne készpénz, probléma sem lenne. Ugyanis a készpénz nem más, mint egy bemutatóra szóló eszköz, ami után nem folyik be semmilyen névleges kamat.
Felvetődik a kérdés, hogy valaki miért tartaná pénzét a bankban negatív kamatráta esetén, amikor azt készpénzben is tarthatja anélkül, hogy az értékéből veszítene?
Willem Buiter a problémára három fajta radikális megoldást is megfogalmaz.
„A készpénzt el kell törölni!”
„A készpénzt meg kell adóztatni!”
„El kell távolítani a készpénz és a központi banki tartalékok/betétek közötti fix kamatkülönbözetet!”
Buiter tulajdonképpen abban találja a megoldást, hogy az emberek a negatív kamatot úgy kerülhetik el, hogy a készpénzt teljesen el kell törölni! A helyzet az, hogy ezzel a véleménnyel Buiter nincs egyedül.
Ahhoz azonban, hogy a készpénzt teljesen kivonják, előtte még néhány lépést meg kell tenni.
Az egyik az, hogy a készpénz tárolásával kapcsolatos költségeket jelentősen meg kell növelni. Buiter szerint ezt úgy lehetne megvalósítani, hogy egy mínusz 100 bázispontos (-1%-os alapkamat) csökkenést kellene generálni. Ez már olyan kényszerítő erő lenne, hogy a készpénztől való megválás komoly alternatívájává válhat a piac szereplői számára.
A Telegraph már egy évvel ez előtt arról cikkezett, hogy bizonyos nagyvállalatok nagyobb készpénztartalékkal rendelkeznek, mint egyes államok. Ezek a nagyvállalatok azonban tartalékaikon ülnek!
Tehát a készpénz eltörlésére akkor lenne nyomós indok, amikor a központi bankok -1%-nál is alacsonyabb kamatot vezetnének be.
Buiter talált egy nagyon agresszív példát erre az utóbbi pénzügyi válság kapcsán. A Federal Reserve Banknak alkalmaznia kellett volna a Taylor-szabályt, ami azt jelenti, hogy a banknak -6%-os kamatot kellett volna bevezetni.
A Taylor szabály egy egyszerű képlet, amely szerint, ha az infláció magasabb a kívánt szintnél, illetve ha a gazdasági termelés meghaladja a potenciális kibocsátást, akkor a kamatot emelni kell. Ellenkező esetben pedig csökkenteni, így egyengetve a váltakozó gazdasági ciklusokat.
Willem Buiter tisztában van azzal, hogy javaslata ellentmondásos, hiszen a készpénz eltörlésével számtalan hátrány is keletkezne.
Az emberek életében a készpénz eltörlés jelentős változásokat hozna, amelyek következménye komoly ellenállásba torkollna!
Az idősek és a szegények körében a készpénzhasználat aránya nagyon magas. Buiter megoldása erre az lenne, hogy egy ideig meg kellene tartani a kis címleteket.
A készpénz beszüntetését némelyek a magánszféra megsértésének tekintenék, amely az államoknak újabb kaput nyitna, hogy az állampolgárok személyes adataiba még mélyrehatóbban betekintést nyerjen.
Jelentős működési és biztonsági kockázatot jelentene a 100%-ban elektronikus fizetésekre való átállás.
Mindezt összegezve nyugodtan kijelenthetjük, hogy a készpénz eltörlésével kapcsolatos érvek elég gyengék. A probléma az, hogy nem egy pénzügy elemző és tanácsadó gondolataiban fordult már meg ez az ötlet.
Forrás: idokjelei
Hozzászólások