Egykék
A világ számos országában kérdezték a testvér nélkül felnőtt embereket az egyedüli gyerekek előnyeiről és hátrányairól.
A felmérés apropóját a kínai egy gyerek politika enyhítése adta.
Shirley, Anglia: "Hat éves koromban vándoroltunk ki Dél-Afrikába. Nyolc éves voltam, amikor édesanyám meghalt, néhány évvel később apám is. Rokonokat látogatva kívülállóként éreztem magam. Magamra árvaként gondolok, aki nem tartozik sehova, akinek nincs családtörténete és otthona. Hat házasság után is magányosnak érzem magam. A gyerekkori stabilitás és a család alapvetően fontos. Az elszigetelt, szeretet nélküli gyerekkorom megfosztott valami fontostól az életben. Jól kijövök az emberekkel, de kevesen ismernek jól."
Gosgog, Fülöp-szigetek: "Hét évesen kerültem bentlakásos iskolába, de ha hazamentem nagyszerű szülők és a legjobb barátom várt rám. Többször házasodtam, most egy nálam 40 évvel fiatalabb nővel élek együtt, akivel három közös gyermeket nevelünk."
Ildi, Anglia: "Ausztráliában születtem magyar menekült szülők egyetlen gyermekeként. 22 évesen világot mentem látni, majd visszatértem Ausztráliába, onnan mesterképzésre Angliába. Állandó bűntudattal mentem el otthonról különösen anyámmal szemben. Sok-sok terápián vettem részt emiatt. 85 éves, nagyon magányos anyám alig várja heti Skype beszélgetéseinket. Ma is borzasztóan érzem magam amiatt, amit tettem vele. Mindig felteszem a kérdést, hogy maradhattam-e volna és meg tudtam volna-e felelni az ő elvárásainak. Úgy érzem, tönkretettem az életét, s ez nagy teher számomra."
William, USA: "Még unokatestvéreim sem voltak, özvegy édesanyám egyedül nevelt. Tehát apamodell sem volt életemben. A legközelebbi rokonaink is több száz kilométerre éltek tőlünk. Nem volt gondom ezzel az életmóddal, bár néha kicsit magányosnak éreztem magam. Ezt kreativitással próbáltam ellensúlyozni. Visszagondolva, inkább az apa hiányát érzem, semmint testvérek hiányát."
Chloe, Anglia: "Szerencsés, örökbe fogadott, egyedüli gyermekként kerültem egy professzor apához és egy sikeres kereskedő anyához. A szürkeség jellemezte gyerekkoromat. Minden szórakozás problémásnak bizonyult nevelőszüleim szemében. Arra tanítottak, hogy ne tűzzek ki magasra törő célokat, hogy ne kelljen csalódnom. Kiváló iskolákat, külföldi nyaralásokat biztosítottak számomra. Rengeteg könyvünk volt. de mindig magányos voltam. Emiatt rengeteg problémám volt az iskolában, később az egyetemen. Gyakran kinevettek a szüleim miatt. Tudtam, hogy nem illene panaszkodnom, hiszen engem választottak, hogy legyek a gyerekük. Ma, 53 évesen viszont ez jó iskolának bizonyult. Nem hagyom, hogy az emberek kinevessenek, célpontjukká váljak. Megértem az elszigetelt és nehézséggel küzdő embereket, segítek nekik."
Karen, Kína: "A kínai egyke politika áldozataként nem akartam osztozkodni azon, ami nekem volt. De így visszagondolva tudom, ha további gyermekeik születtek volna, elvesztették volna állásukat. Unokatestvéreim töltik be a testvérek szerepét, és igen, gyakran magányos vagyok, hiányoznak a testvérek. Csak a szüleimmel oszthatom meg örömömet, bánatomat."
Sorana, Románia: "Szerencsére, a környékünkön sok gyerek élt, ők voltak a pót-testvéreim, barátaim. Néhányukkal ma is tartom a kapcsolatot. Eleinte nehezen tudtam együtt élni bárkivel is alkalmazkodni és osztozni. De egyúttal jó is volt az örömöt, a bánatot, az élményeket megosztani valakivel. Arra gondolok, hogy akinek testvérei vannak, ezt rögtön a kezdetektől fogva megtehetik."
Lisa, Thaiföld: "Introvertált, csendes személy vagyok, de talán ezért tudtam más készségeimet fejleszteni. Szeretném, ha több korban közeli családtagom lenne. Úgy érzem, több előnye, mint hátránya van annak, hogy egyedüli gyerekként nőttem fel. Igaz, közösségben nehezebben tudtam érvényesülni, nyíltabb és őszintébb voltam sok társamnál. Egyedüli gyerekként jobb iskolákba járhattam, többet utazhattam és több kultúrát ismerhettem meg. Az egykékről alkotott képet át kellene gondolni: nem vagyunk önzőbbek, antiszociálisabbak és elkényeztetettebbek azoknál, akiknek vannak testvéreik. Annak ellenére nem, hogy ezt kellett hallgatnunk gyerekkorunkban."
Híres egykék: Elvis Presley, Natalie Portman, Robert de Niro, Tiger Woods.
www.bbc.co.uk
A felmérés apropóját a kínai egy gyerek politika enyhítése adta.Shirley, Anglia: "Hat éves koromban vándoroltunk ki Dél-Afrikába. Nyolc éves voltam, amikor édesanyám meghalt, néhány évvel később apám is. Rokonokat látogatva kívülállóként éreztem magam. Magamra árvaként gondolok, aki nem tartozik sehova, akinek nincs családtörténete és otthona. Hat házasság után is magányosnak érzem magam. A gyerekkori stabilitás és a család alapvetően fontos. Az elszigetelt, szeretet nélküli gyerekkorom megfosztott valami fontostól az életben. Jól kijövök az emberekkel, de kevesen ismernek jól."
Gosgog, Fülöp-szigetek: "Hét évesen kerültem bentlakásos iskolába, de ha hazamentem nagyszerű szülők és a legjobb barátom várt rám. Többször házasodtam, most egy nálam 40 évvel fiatalabb nővel élek együtt, akivel három közös gyermeket nevelünk."
Ildi, Anglia: "Ausztráliában születtem magyar menekült szülők egyetlen gyermekeként. 22 évesen világot mentem látni, majd visszatértem Ausztráliába, onnan mesterképzésre Angliába. Állandó bűntudattal mentem el otthonról különösen anyámmal szemben. Sok-sok terápián vettem részt emiatt. 85 éves, nagyon magányos anyám alig várja heti Skype beszélgetéseinket. Ma is borzasztóan érzem magam amiatt, amit tettem vele. Mindig felteszem a kérdést, hogy maradhattam-e volna és meg tudtam volna-e felelni az ő elvárásainak. Úgy érzem, tönkretettem az életét, s ez nagy teher számomra."
William, USA: "Még unokatestvéreim sem voltak, özvegy édesanyám egyedül nevelt. Tehát apamodell sem volt életemben. A legközelebbi rokonaink is több száz kilométerre éltek tőlünk. Nem volt gondom ezzel az életmóddal, bár néha kicsit magányosnak éreztem magam. Ezt kreativitással próbáltam ellensúlyozni. Visszagondolva, inkább az apa hiányát érzem, semmint testvérek hiányát."
Chloe, Anglia: "Szerencsés, örökbe fogadott, egyedüli gyermekként kerültem egy professzor apához és egy sikeres kereskedő anyához. A szürkeség jellemezte gyerekkoromat. Minden szórakozás problémásnak bizonyult nevelőszüleim szemében. Arra tanítottak, hogy ne tűzzek ki magasra törő célokat, hogy ne kelljen csalódnom. Kiváló iskolákat, külföldi nyaralásokat biztosítottak számomra. Rengeteg könyvünk volt. de mindig magányos voltam. Emiatt rengeteg problémám volt az iskolában, később az egyetemen. Gyakran kinevettek a szüleim miatt. Tudtam, hogy nem illene panaszkodnom, hiszen engem választottak, hogy legyek a gyerekük. Ma, 53 évesen viszont ez jó iskolának bizonyult. Nem hagyom, hogy az emberek kinevessenek, célpontjukká váljak. Megértem az elszigetelt és nehézséggel küzdő embereket, segítek nekik."
Karen, Kína: "A kínai egyke politika áldozataként nem akartam osztozkodni azon, ami nekem volt. De így visszagondolva tudom, ha további gyermekeik születtek volna, elvesztették volna állásukat. Unokatestvéreim töltik be a testvérek szerepét, és igen, gyakran magányos vagyok, hiányoznak a testvérek. Csak a szüleimmel oszthatom meg örömömet, bánatomat."
Sorana, Románia: "Szerencsére, a környékünkön sok gyerek élt, ők voltak a pót-testvéreim, barátaim. Néhányukkal ma is tartom a kapcsolatot. Eleinte nehezen tudtam együtt élni bárkivel is alkalmazkodni és osztozni. De egyúttal jó is volt az örömöt, a bánatot, az élményeket megosztani valakivel. Arra gondolok, hogy akinek testvérei vannak, ezt rögtön a kezdetektől fogva megtehetik."
Lisa, Thaiföld: "Introvertált, csendes személy vagyok, de talán ezért tudtam más készségeimet fejleszteni. Szeretném, ha több korban közeli családtagom lenne. Úgy érzem, több előnye, mint hátránya van annak, hogy egyedüli gyerekként nőttem fel. Igaz, közösségben nehezebben tudtam érvényesülni, nyíltabb és őszintébb voltam sok társamnál. Egyedüli gyerekként jobb iskolákba járhattam, többet utazhattam és több kultúrát ismerhettem meg. Az egykékről alkotott képet át kellene gondolni: nem vagyunk önzőbbek, antiszociálisabbak és elkényeztetettebbek azoknál, akiknek vannak testvéreik. Annak ellenére nem, hogy ezt kellett hallgatnunk gyerekkorunkban."
Híres egykék: Elvis Presley, Natalie Portman, Robert de Niro, Tiger Woods.
www.bbc.co.uk
Hozzászólások