Érdekes kinézetű állatok

A rendkívül változatos állatvilág néhány cuki lényeiből szeretnénk néhányat bemutatni, amelyek szokatlanak lehetnek számunkra.

Pottó

Ez a kedves kinézetű állat a lajhármaki-félék, satnyaujjú makik családjába tartozik a pottó, amely nemének egyetlen faja. Földrajzi elterjedését nem túl rég ismerik, de annyit tudunk, hogy 5 alfaja van és ezek közül 4 Afrika nyugati részén, 1 pedig a keleti részén él.





Cukormókus (törpe-erszényesmókus)

A törpe-erszényesmókust Tasmániában, Észak és Kelet-Ausztrália erdein át északon Pápua Új-Guineáig találjuk meg. Ez a kis cukiság Ausztrália egyik legelterjedtebb emlőse. Siklani remekül tud a levegőben a csuklótól a hátsó láb ujjízületéig végighúzódó repülőhártyának köszönhetően. Nagy szemei az éjjeli látásra kiválóan alkalmasak.







Csillagorrú vakond

Ez a vakond faj Kanada dél keleti partvidékén és az Egyesült Államok északkeleti államaiban őshonos. A kis állat nevét orráról kapta, ami előre nyúlik és mindkét oldalán 11 darab néhány centis csápocska van. Ezek a csápok tapogatók, amelyek az emlős világban a legérzékenyebb tapogatóinak számítanak. A csápokat egyszerre és csoportokban is tudja mozgatni. Máskülönben hasonlóképpen viselkedik, mint a számunkra ismert vakondok. Lábaival járatokat ás és férgekkel táplálkozik. A kis különbség talán az, hogy szereti a nedves helyeket és nem merészkedik ki annyiszor a felszínre, mint egyéb vakond társai.





Jávai kancsil

A jávai kancsil Borneón, Szumátrán, Malaysiában és Kína déli részén őshonos. Az esőerdőket kedvelő szarvas fajta inkább a vízpartok melletti buja növényzet között található meg. Apró termete ellenére bizony ez egy szarvas faj, aminek nincsenek agancsai és kis vékony lábacskáit tekintve elég sérülékenynek tűnik. Pedig ez egyáltalán nem így van, mert a van egy kis fegyvere, ami veszélyes lehet ellenségei számára, méghozzá a megnyúlt szemfogai. Ha veszélyt érez, halottnak tetteti magát. Amikor úgy gondolja, hogy a vészhelyzet elmúlik, akkor hirtelen felpattan, ellenségét gyorsan leköpi, majd menekülőre fogja.







Nyestkutya

A nyestkutya Japán, Mandzsúria és Szibéria területein őshonos. A szaporafajta vadállat az utóbbi évtizedekben már elterjedt nyugat felé és Európában is láttak már példányokat. Nagyon szereti a vízpartot. A tavak és patakok partja a legkedveltebb élőhelyei közé tartozik. A Duna deltában meglehetősen sok példány él. A szép megjelenésű vadállatra jellemző a dús barnás bunda és az aranyos fej, ami mosómacira emlékeztet. Fára ugyan nem tud mászni, de kiválóan brillírozik a bozótosban, ahol remekül tud rejtőzködni és táplálékát is innen szerzi. Jó tulajdonságú, hiszen nem válogat, mert mindenevő.









A bóbitás szarvas

A bóbitás szarvas előfordulási helyei Kína déli része (Zhejiang, Fujian tartományok és Tibet). Burma északi területein is megtalálható. A hegyvidéki éghajlatot nagyon kedveli. A tengerszint felett akár 4500 méteres magasságban is előfordul. Azokat az erdőket szereti, ahol buja aljnövényzet van. A bak szemfogai 2,5 centiméteresre is megnőhetnek, míg a suta szemfoga csupán 0,5 centis. Az egyedek egymással kutyaugatáshoz hasonló hangokkal kommunikálnak.



A repülőmaki

A repülőmaki élőhelye a Fülöp-szigeteken található, az esőerdőkben. Rendkívül jól rejtőzködik környezetéhez színezetének köszönhetően. Végtagjait repülőhártya köti össze, amely kiterjesztett állapotban elérheti a 120 centimétert is. A különleges repülőhártya (patagium) a hosszú távú vitorlázó repülést segíti elő.  Ez azért van, mert a repülőhártya nyakat és a farkat is burkolja. A repülő emberek simán megirigyelhetnék természetes biológiai berendezését. Karmai rendkívül erősek, amelyek jól megtapadnak a fák kérgein. Az éjszakai élethez alkalmazkodott állat. A repülőmaki szigorúan gyümölcsevő és meglehetősen magányos állat nappal, aki a fákon lakik. Ez az érdekes lény eléldegélhet akár 20 évig is.





A felemás delfin

Más néven a déli delfinnek is szokták nevezni a szép küllemű vízi emlőst. Különlegessége abban rejlik, hogy nem adott neki a természet hátuszonyt. Így össze szokták néha téveszteni a pingvinekkel és a fókákkal is a Föld déli féltekén élő csodálatos állatot.



Az arany piszeorrú majom

Más néven kínai piszeorrú majomnak is szokták nevezni, aki Kína középső és dél nyugati részén őshonos. Ez a majomfajta Kínában a hóhatárig is őshonos. Jellegzetessége dús szőrű vörös bundája, amely védelmet ad számára. Fákban lakik és előszeretettel eszi a bambuszt, hasonlóképpen a pandához. Csapatmunkában élnek, mert a vezérhím segítségével a több száz fős csapat néha lemerészkedik az aljnövényzethez, ahol gyümölcsöket és bambuszrügyet esznek. Rendkívül veszélyeztetett faj. Az IUCN listáján, vörös kategórián van, ami azt jelenti, hogy végveszélyben lévő majom fajnak egyre jobban beszűkülőben vannak az élőhelyei.







A zsiráfnyakú gazella

Generuknak is szokták hívni, ami a szomáli nyelvből származik. Jelentése: hosszú nyakú antilop. Kelet-Afrika északi részén a száraz és félszáraz bozótosok az élőhelyei. A bozótosokban és tövises helyen remekül megél legfeljebb 1200 tenger szint feletti magasságig.





A kis páncélos egér

Másképpen nevezve a pichiciego az öves állatok családjába tartozik. Ez a kis egérke nemének egyetlen faja, ami szorosan kötődik Argentínához. Az ország középső részében él a különös teremtmény. Az egér az öves állatok közül a legkisebb méretű, méghozzá maximum 11,5 centisre nő meg. A páncélja rózsaszín árnyalatú, a szőrös hasa pedig sárgás, vagy tört fehér színű.





Forrás: erdekesvilag.hu