Érti a beszédet és írni is tud, csak az olvasás nem megy: ritka „szóvakságban” szenved egy stroke-ot kapott 40 éves tanárnő - plusz egy fotó egy stroke túlélő agyáról
A Neurology szaklap írt egy tanárnő stroke miatt fellépő szóvakságáról. Természetesen MR-felvételt is publikáltak.
Még, ha meredeken is hangzik, de az élménybeszámolók alapján, a stroke egyfajta tudatmódosulás.
2012. októberében érte az akut agyi érkatasztrófa a 40 éves általános iskolai tanárnőt, ennek eredményeként lépett fel nála a szóvakság állapota, tehát a tiszta alexia (alexia az elolvasott szó jelentésének felismerési zavara, a tiszta alexia a kibetűzéses dyslexia), amihez tehát nem társult az agraphia, vagyis a központi idegrendszer károsodása okozta írásképtelenség állapota – közölte az Amerikai Neurológiai Akadémia (American Academy of Neurology) hivatalos folyóirata, a Neurology.
MR-felvétel (vagy MRI) a tanárnő agyáról: a nagy nyíl a bal látókérget mutatja, ami a vizuális információkért felel. A kis nyíl az agy két féltekéjét összekötő részre mutat - mindkét rész érintett a stroke által
Ez a ritka állapot olyankor jelentkezik, amikor az agy nyelvi központjának sérül a vizuális "bemenete", minden más viszont sértetlen marad.
A Daily Mail arról ír, hogy az M.P. monogrammal említett hölgy először akkor esett pánikba, amikor egyik reggel képtelen volt elolvasni a neveket az osztálynévsorban, de gondolta, akkor előveszi az óravázlatot – ám elmondása szerint ehelyett csak „hieroglifákat” látott.
[ads1]
Ekkor az iskolaigazgató azt javasolta neki, hogy keresse meg az édesanyját, hogy családi segítséget kapjon, amennyiben szükséges. Az elkövetkező két napban sorra jöttek a „valóság-elhagyás” drámai tünetei: M.P. egyszercsak nem tudta többé megmondani a pontos időt, illetve a csomagolás is hosszú órákba telt neki. Az anyja kórházba vitte, ahol diagnosztizálták nála a stroke-ot, méghozzá olyan szóvaksággal, amelyhez nem társult az íráskészséget és beszédértést akadályozó tényező.
A szó se száll el, az írás is megmarad
A tanárnő önerőből megpróbálta újra megtanulni olvasást, nem sok sikerrel. Majd orvosi segítséggel megtanulta megfejteni a szavakat, úgy, hogy az ujjával átmásolja a betűket.
10 hónappal a stroke után M. P. eljutott odáig, hogy bár képtelen összefüggően olvasni, de már megtanulta a betűfelismerést, vagyis mindig a szó azon részére koncentrál, ahol a betűt nem ismeri fel, így egyenként beazonosítja az ismeretlen betűket, úgy, hogy az ujjaival „átmásolja” azokat. De ez a folyamat gyorsítható, mert mondjuk 3 betű után már képes kitalálni a teljes szót - ez a képesség pedig fejleszthető.
Megtanulta kinyomozni a szavakat, úgy, hogy az ujjával átmásolja a betűket: a nagy nyíl az egyik artéria elzáródását mutatja, a kis nyíl az összehúzódást és a tágulást mutatja a másik artériában
Némely szó pedig érzelmi reakciót vált ki belőle – gyakorlatilag olvasni tanulva érzelmileg kötődik szavakhoz, ez is biztosan sokat segít a fejlődésben. Például az „édesség” szót imádja, a „spárga” szó viszont valamiért kiborítja. Mint ahogy az is, hogy nem tud a gyerekeknek felolvasni, egyébként is fel kellett adnia a tanítást, jelenleg mellékállásban dolgozik.
M. P. szeretné könyv formájában is viszontlátni a stroke-kal kapcsolatos tapasztalatait.
Nyelvében él
Howard Engel kanadai író, krimiszerző hasonló tapasztalatait osztotta meg a nyilvánossággal 2007-es A férfi, aki elfelejtett olvasni (The Man Who Forgot How To Read) című könyvében, ehhez Oliver Wolf Sacks neurológus írta az utószót, mivel Engel 2002-ben őt kereste meg, hogy megossza vele érdekes problémáját. A neurológus szintén írt az Engel-t érintő kérdésről 2010-es könyvében, sőt, egy kisfilmet is készíttetett arról (ld. alább), hogy mi történt az íróval, aki elfelejtett olvasni, viszont írni továbbra sem – írja az NPR.
Howard Engel
Engel 2001. július 31-én a szokásos módon indította a napot, felkelt, reggelit készített, majd az újság kézhezvételekor látta, hogy az előtte lévő szöveg minden, csak nem angol, mint beszámolt, lehetett volna kínai vagy koreai, semmit nem értett belőle. Pánik. Ezután a könyvespolchoz ment, hogy biztosan angol nyelvű könyvért nyúljon, hasonló tapasztalattal zárult a kísérlet: egy ismeretlen, jobban mondva, halandzsa nyelv tekintett vissza rá a lapokról. És onnantól hiába látott mindent, az oldalakon felismert alakzatoknak semmiféle értelmet nem tudott tulajdonítani. Akkor azt gondolta, mint író, lehúzhatja a rolót.
A Reddit közösségi oldalán osztották meg ezt a képet, mint a posztoló írja, egy stroke túlélő agya látható a fotón
A Lev Yilmaz által készített animációs kisfilmből kiderül, hogy Engel kitalált egy módszert a fájdalmasan nehéz felépüléshez. Bár erőfeszítései a folyamatosan félúton lenni érzéssel párosultak, Engel küzdött: rájött, ha az ujjával követi a nyomtatott „halandzsát”, miközben a kezével szimulálja a betű formáját, mintha leírná, megjegyzi a hozzá tartozó mozgássort, ezáltal fokozatosan eljut a szavak jelentéséhez.
A huszadjára leírt "macska" szót huszonegyedjére a levegőbe írva, a "motoros memória" által tudta kapcsolni az alakzatíráshoz a jelentést. Engel nem láthatta a szavakat, mivel az elsődleges látókéreg sérült, de arra képes volt, hogy az agy motoros része által mégis "lásson", először a betűkövetés jött, majd a betűknek a levegőbe másolása, ezután pedig a betűket a szájpadlására írta a nyelvével, s ezzel kész is volt a szó. (Embertelen kitartás szükségeltethetett hozzá.)
Engel tehát megtanult a nyelvével olvasni, az évek során eljutott oda, hogy szinte lépést tud tartani az idegen nyelvű filmek feliratával, megvan a szavak fele, mielőtt eltűnnének a képernyőn. A Benny Cooperman detektív sorozatával elhíresült Engel pedig azóta is ír.
Sacks leírásából pedig kiderül, hogy az emberi agy jóval képlékenyebb, mint gondolnánk: még ha a stroke által sérül is egy része, az ember roppant találékony, képes rögtönözni és az agy egészséges részével helyettesíteni vagy kisegíteni a károsult részt.
[ads2]
http://youtu.be/KERQv9FIxkw
Forrás: dailymail.co.uk, neurology.org, npr.org, meszotar.hu, .reddit.com, imgur.com, Wikipedia
Még, ha meredeken is hangzik, de az élménybeszámolók alapján, a stroke egyfajta tudatmódosulás.
2012. októberében érte az akut agyi érkatasztrófa a 40 éves általános iskolai tanárnőt, ennek eredményeként lépett fel nála a szóvakság állapota, tehát a tiszta alexia (alexia az elolvasott szó jelentésének felismerési zavara, a tiszta alexia a kibetűzéses dyslexia), amihez tehát nem társult az agraphia, vagyis a központi idegrendszer károsodása okozta írásképtelenség állapota – közölte az Amerikai Neurológiai Akadémia (American Academy of Neurology) hivatalos folyóirata, a Neurology.
MR-felvétel (vagy MRI) a tanárnő agyáról: a nagy nyíl a bal látókérget mutatja, ami a vizuális információkért felel. A kis nyíl az agy két féltekéjét összekötő részre mutat - mindkét rész érintett a stroke általEz a ritka állapot olyankor jelentkezik, amikor az agy nyelvi központjának sérül a vizuális "bemenete", minden más viszont sértetlen marad.
A Daily Mail arról ír, hogy az M.P. monogrammal említett hölgy először akkor esett pánikba, amikor egyik reggel képtelen volt elolvasni a neveket az osztálynévsorban, de gondolta, akkor előveszi az óravázlatot – ám elmondása szerint ehelyett csak „hieroglifákat” látott.
[ads1]
Ekkor az iskolaigazgató azt javasolta neki, hogy keresse meg az édesanyját, hogy családi segítséget kapjon, amennyiben szükséges. Az elkövetkező két napban sorra jöttek a „valóság-elhagyás” drámai tünetei: M.P. egyszercsak nem tudta többé megmondani a pontos időt, illetve a csomagolás is hosszú órákba telt neki. Az anyja kórházba vitte, ahol diagnosztizálták nála a stroke-ot, méghozzá olyan szóvaksággal, amelyhez nem társult az íráskészséget és beszédértést akadályozó tényező.
A szó se száll el, az írás is megmarad
A tanárnő önerőből megpróbálta újra megtanulni olvasást, nem sok sikerrel. Majd orvosi segítséggel megtanulta megfejteni a szavakat, úgy, hogy az ujjával átmásolja a betűket.
10 hónappal a stroke után M. P. eljutott odáig, hogy bár képtelen összefüggően olvasni, de már megtanulta a betűfelismerést, vagyis mindig a szó azon részére koncentrál, ahol a betűt nem ismeri fel, így egyenként beazonosítja az ismeretlen betűket, úgy, hogy az ujjaival „átmásolja” azokat. De ez a folyamat gyorsítható, mert mondjuk 3 betű után már képes kitalálni a teljes szót - ez a képesség pedig fejleszthető.
Megtanulta kinyomozni a szavakat, úgy, hogy az ujjával átmásolja a betűket: a nagy nyíl az egyik artéria elzáródását mutatja, a kis nyíl az összehúzódást és a tágulást mutatja a másik artériábanNémely szó pedig érzelmi reakciót vált ki belőle – gyakorlatilag olvasni tanulva érzelmileg kötődik szavakhoz, ez is biztosan sokat segít a fejlődésben. Például az „édesség” szót imádja, a „spárga” szó viszont valamiért kiborítja. Mint ahogy az is, hogy nem tud a gyerekeknek felolvasni, egyébként is fel kellett adnia a tanítást, jelenleg mellékállásban dolgozik.
M. P. szeretné könyv formájában is viszontlátni a stroke-kal kapcsolatos tapasztalatait.
Nyelvében él
Howard Engel kanadai író, krimiszerző hasonló tapasztalatait osztotta meg a nyilvánossággal 2007-es A férfi, aki elfelejtett olvasni (The Man Who Forgot How To Read) című könyvében, ehhez Oliver Wolf Sacks neurológus írta az utószót, mivel Engel 2002-ben őt kereste meg, hogy megossza vele érdekes problémáját. A neurológus szintén írt az Engel-t érintő kérdésről 2010-es könyvében, sőt, egy kisfilmet is készíttetett arról (ld. alább), hogy mi történt az íróval, aki elfelejtett olvasni, viszont írni továbbra sem – írja az NPR.
Howard EngelEngel 2001. július 31-én a szokásos módon indította a napot, felkelt, reggelit készített, majd az újság kézhezvételekor látta, hogy az előtte lévő szöveg minden, csak nem angol, mint beszámolt, lehetett volna kínai vagy koreai, semmit nem értett belőle. Pánik. Ezután a könyvespolchoz ment, hogy biztosan angol nyelvű könyvért nyúljon, hasonló tapasztalattal zárult a kísérlet: egy ismeretlen, jobban mondva, halandzsa nyelv tekintett vissza rá a lapokról. És onnantól hiába látott mindent, az oldalakon felismert alakzatoknak semmiféle értelmet nem tudott tulajdonítani. Akkor azt gondolta, mint író, lehúzhatja a rolót.
A Reddit közösségi oldalán osztották meg ezt a képet, mint a posztoló írja, egy stroke túlélő agya látható a fotónA Lev Yilmaz által készített animációs kisfilmből kiderül, hogy Engel kitalált egy módszert a fájdalmasan nehéz felépüléshez. Bár erőfeszítései a folyamatosan félúton lenni érzéssel párosultak, Engel küzdött: rájött, ha az ujjával követi a nyomtatott „halandzsát”, miközben a kezével szimulálja a betű formáját, mintha leírná, megjegyzi a hozzá tartozó mozgássort, ezáltal fokozatosan eljut a szavak jelentéséhez.
A huszadjára leírt "macska" szót huszonegyedjére a levegőbe írva, a "motoros memória" által tudta kapcsolni az alakzatíráshoz a jelentést. Engel nem láthatta a szavakat, mivel az elsődleges látókéreg sérült, de arra képes volt, hogy az agy motoros része által mégis "lásson", először a betűkövetés jött, majd a betűknek a levegőbe másolása, ezután pedig a betűket a szájpadlására írta a nyelvével, s ezzel kész is volt a szó. (Embertelen kitartás szükségeltethetett hozzá.)
Engel tehát megtanult a nyelvével olvasni, az évek során eljutott oda, hogy szinte lépést tud tartani az idegen nyelvű filmek feliratával, megvan a szavak fele, mielőtt eltűnnének a képernyőn. A Benny Cooperman detektív sorozatával elhíresült Engel pedig azóta is ír.
Sacks leírásából pedig kiderül, hogy az emberi agy jóval képlékenyebb, mint gondolnánk: még ha a stroke által sérül is egy része, az ember roppant találékony, képes rögtönözni és az agy egészséges részével helyettesíteni vagy kisegíteni a károsult részt.
[ads2]
http://youtu.be/KERQv9FIxkw
Forrás: dailymail.co.uk, neurology.org, npr.org, meszotar.hu, .reddit.com, imgur.com, Wikipedia
Hozzászólások