Facebookos viselkedési szabályok tragédia esetére
A párizsi merényletekkel kapcsolatban merült fel néhány alapszabály, amit be kell tartani a közösségi oldalon.
Az egész világot megrázta a múlt pénteki párizsi merényletsorozat. Sokan a közösségi médiában, így például a Facebookon adtak hangot az érzéseiknek, ebből pedig csúnya viták kerekedtek ki, mert mi emberek még egy tragédia esetén is képesek vagyunk belekötni a másikba. Az ilyen helyzetek elkerülése érdekében muszáj néhány viselkedési alapszabályt betartanunk.
Pofilkép-váltás: A párizsi merényletek után a Facebook lehetőséget adott, hogy a felhasználók átállítsák a francia zászló színeire a profilképüket, hogy ezzel fejezzék ki az együttérzésüket. Ebbe sokan belekötöttek, pedig teljesen rendben van, ha az ember módosítja a képét, de az is, ha nem.
Legyünk nagyon óvatosak azzal, hogy mit osztunk meg: Különösen akkor legyünk nagyon körültekintőek, ha egy konkrét személyről osztunk meg valamit, mert még a legnagyobb hírportálok is tévedhetnek, hiszen próbálnak minél gyorsabban információt adni, ezért becsúszhat egy-két álhír, mert nincs idő ellenőrizni azok hitelességét.
Próbáljunk megmaradni a vidám, békés, barátságos stílusnál, és kerüljük az öncélú vitákat: A világban és az interneten így is rengeteg a negatív történés, ezért teljesen felesleges ezek szaporítása.
Amennyiben egy ismerősünk olyan képet, hírt, poént oszt meg, ami minket felháborít, akkor mellőzzük az első felindulásból történő válaszadást, és inkább gondolkodjunk, hogy tényleg van-e értelme az illető arcába lökni a véleményünket, vagy jobb lesz, ha azt megtartjuk magunknak.
Ne olvassuk a tragédiáról szóló cikkek alatti hozzászólásokat: Semmi értelme a kommenteknek, hiszen a tragédia megtörtént, tehát ezen már nincs mit fokozni. Arra pedig nincs szükségünk, hogy mérgelődjünk az internetes trollok kötekedő, tiszteletlen beszólásai miatt.
Ne rójuk fel senkinek, ha a tragédia meghatja, és nem tud elmenni mellette szó nélkül: Lássuk be, hogy a globális játszótéren az átlagember csak egy feláldozható sakkfigura, aki reménykedhet, hogy az esti meccset, koncertet, amire jegye van, senki sem akarja felrobbantani.
A mai világban bármi megtörténhet, és megtörténik, ezek közül pedig az rázza meg a legjobban az embert, amelyről érzi, hogy akár vele is megtörténhet. A párizsi merényletekkel kapcsolatban sokan azt rótták fel másoknak, hogy akkor miért nem gyászol, ha Irakban halnak meg.
Ridegnek hangozhat, de Irak, Szíria, Afganisztán, és más konfliktuszónában mindennaposak a terrortámadások, de Párizs egy fejlett, civilizált, nyugati város, ráadásul itt van a közelünkben, az embert pedig annál jobban megrázza valami, minél közelebb történik hozzá.
Senkinek se mondjuk, hogy a számítógép előtt könnyű együtt érezni: Tény, a problémát nem fogja megoldani egy „Imádkozz Párizsért!” mém megosztása, de mi mást tehetnénk? Ha valaki tehetne bármit is az a hatóság, tehát ne kössünk bele abba, aki legalább ennyivel kifejezi az együttérzését!
Ne osszunk meg hülye vicceket a tragédiával kapcsolatban: Egy tragédia feldolgozása sokféleképpen történhet. Van, aki elsőre fel sem fogja, más sír, a harmadik dühöng, a negyedik humorral próbálja levezetni a feszültséget.
Ha azt látjuk, hogy egy ismerősünk viccel reagál a történtekre, akkor ne osszuk ki ezért, mert abból csak egy indulatos párbeszéd alakulna ki! Jobb esetben az illető magától rájön, hogy rossz ötlet volt posztolnia a poént. Ha ez nem történik meg, akkor mondhatunk neki bármit, nem fogja megérteni, hogy baklövést követett el.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Az egész világot megrázta a múlt pénteki párizsi merényletsorozat. Sokan a közösségi médiában, így például a Facebookon adtak hangot az érzéseiknek, ebből pedig csúnya viták kerekedtek ki, mert mi emberek még egy tragédia esetén is képesek vagyunk belekötni a másikba. Az ilyen helyzetek elkerülése érdekében muszáj néhány viselkedési alapszabályt betartanunk.Pofilkép-váltás: A párizsi merényletek után a Facebook lehetőséget adott, hogy a felhasználók átállítsák a francia zászló színeire a profilképüket, hogy ezzel fejezzék ki az együttérzésüket. Ebbe sokan belekötöttek, pedig teljesen rendben van, ha az ember módosítja a képét, de az is, ha nem.
Legyünk nagyon óvatosak azzal, hogy mit osztunk meg: Különösen akkor legyünk nagyon körültekintőek, ha egy konkrét személyről osztunk meg valamit, mert még a legnagyobb hírportálok is tévedhetnek, hiszen próbálnak minél gyorsabban információt adni, ezért becsúszhat egy-két álhír, mert nincs idő ellenőrizni azok hitelességét.
Próbáljunk megmaradni a vidám, békés, barátságos stílusnál, és kerüljük az öncélú vitákat: A világban és az interneten így is rengeteg a negatív történés, ezért teljesen felesleges ezek szaporítása.
Amennyiben egy ismerősünk olyan képet, hírt, poént oszt meg, ami minket felháborít, akkor mellőzzük az első felindulásból történő válaszadást, és inkább gondolkodjunk, hogy tényleg van-e értelme az illető arcába lökni a véleményünket, vagy jobb lesz, ha azt megtartjuk magunknak.
Ne olvassuk a tragédiáról szóló cikkek alatti hozzászólásokat: Semmi értelme a kommenteknek, hiszen a tragédia megtörtént, tehát ezen már nincs mit fokozni. Arra pedig nincs szükségünk, hogy mérgelődjünk az internetes trollok kötekedő, tiszteletlen beszólásai miatt.
Ne rójuk fel senkinek, ha a tragédia meghatja, és nem tud elmenni mellette szó nélkül: Lássuk be, hogy a globális játszótéren az átlagember csak egy feláldozható sakkfigura, aki reménykedhet, hogy az esti meccset, koncertet, amire jegye van, senki sem akarja felrobbantani.A mai világban bármi megtörténhet, és megtörténik, ezek közül pedig az rázza meg a legjobban az embert, amelyről érzi, hogy akár vele is megtörténhet. A párizsi merényletekkel kapcsolatban sokan azt rótták fel másoknak, hogy akkor miért nem gyászol, ha Irakban halnak meg.
Ridegnek hangozhat, de Irak, Szíria, Afganisztán, és más konfliktuszónában mindennaposak a terrortámadások, de Párizs egy fejlett, civilizált, nyugati város, ráadásul itt van a közelünkben, az embert pedig annál jobban megrázza valami, minél közelebb történik hozzá.
Senkinek se mondjuk, hogy a számítógép előtt könnyű együtt érezni: Tény, a problémát nem fogja megoldani egy „Imádkozz Párizsért!” mém megosztása, de mi mást tehetnénk? Ha valaki tehetne bármit is az a hatóság, tehát ne kössünk bele abba, aki legalább ennyivel kifejezi az együttérzését!
Ne osszunk meg hülye vicceket a tragédiával kapcsolatban: Egy tragédia feldolgozása sokféleképpen történhet. Van, aki elsőre fel sem fogja, más sír, a harmadik dühöng, a negyedik humorral próbálja levezetni a feszültséget.
Ha azt látjuk, hogy egy ismerősünk viccel reagál a történtekre, akkor ne osszuk ki ezért, mert abból csak egy indulatos párbeszéd alakulna ki! Jobb esetben az illető magától rájön, hogy rossz ötlet volt posztolnia a poént. Ha ez nem történik meg, akkor mondhatunk neki bármit, nem fogja megérteni, hogy baklövést követett el.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások