Ilyen volt a kalózok élete
Szigorú szabályokat kellett betartaniuk azoknak, akik a kalózhajó legénységéhez tartóztak.
Amióta a Karib-tenger kalózai behajóztak a mozikba, azóta sokan eljátszunk a gondolattal, hogy milyen jó lehetett kalóznak lenni, hiszen az jelentette az igazi szabadságot, amikor az emberek azt tehettek, amit csak akartak!
Ám ez nem így volt, mert ahhoz, hogy a hajókon rend legyen, szigorú szabályokat kellett betartaniuk a kalózoknak. Annak érdekében, hogy a legénységnek példás magaviselete legyen, a világ egyik leghíresebb kalózkapitánya, a walesi Bartholomew Roberts szabályrendeletet alkotott 1722-ben. Most ezekből szemezgettünk néhány érdekes rendelkezést.
- A hajón tökéletes demokrácia uralkodott. Az embereknek ugyanannyit ért a szavazata a közügyeket illetően. A rabolt javakat és az alkoholt is egyenlő mértékben osztották fel egymás között, de az utóbbit csak addig, amíg volt bőven. Ezután szavazással döntötték el, hogy mi legyen a további alkohol sorsa. A demokratikus egyenlőség azonban nem vonatkozott a kapitányra, ami az Orweli szabályt erősítette meg, azaz mindenki egyenlő, de vannak, akik egyenlőbbek a többieknél.
- A kalózhajó kapitánya nagyon szigorúan óvta attól az embereit, hogy azok egymástól lopjanak, hiszen holló hollónak nem vájja ki a szemét. Amennyiben valaki mégis lopott a társától, akkor annak kivájták a szemét, levágták az orrát, és kitették egy lakatlan szigetre.
- A legénység nem játszhatott szerencsejátékot pénzben. Ennek a célja a konfliktus elkerülése volt.
- Szigorúan este nyolckor lámpa és gyertyaoltás volt. Aki folytatni akarta az ivászatot, az megtehette, de csak a koromsötét fedélzeten.
- Mivel a kalózok feladata nem a szórakozás volt, ezért a legénységnek minden körülmény között magánál kellett tartania a fegyverét.
- Ami a romantikát illette, a kapitány nem finomkodott. Ha valakit azon kaptak, hogy álruhában a fedélzetre csempészte a kedvesét, akkor azt halállal büntették. Ugyanez volt a sorsa annak a kalóznak is, aki magára hagyta a társait egy csata kellős közepén.
- A vitákat fegyverrel, vagy ököllel tilos volt elrendezni a hajó fedélzetén. Ha azonban földet ért a vitatkozók lába, akkor párbajban dönthették el, hogy kinek van igaza.
- A munkából adódó egészségügyi kockázatokra már a kalózok korában is létezett a biztosítás egy speciális formája. Ha valamelyik kalóz nyomorék lett, vagy elveszített egy, vagy több végtagot, akkor az illető végkielégítést kaphatott a közös zsákmányból.
(Forrás: marmalade.hu)
Amióta a Karib-tenger kalózai behajóztak a mozikba, azóta sokan eljátszunk a gondolattal, hogy milyen jó lehetett kalóznak lenni, hiszen az jelentette az igazi szabadságot, amikor az emberek azt tehettek, amit csak akartak!Ám ez nem így volt, mert ahhoz, hogy a hajókon rend legyen, szigorú szabályokat kellett betartaniuk a kalózoknak. Annak érdekében, hogy a legénységnek példás magaviselete legyen, a világ egyik leghíresebb kalózkapitánya, a walesi Bartholomew Roberts szabályrendeletet alkotott 1722-ben. Most ezekből szemezgettünk néhány érdekes rendelkezést.
- A hajón tökéletes demokrácia uralkodott. Az embereknek ugyanannyit ért a szavazata a közügyeket illetően. A rabolt javakat és az alkoholt is egyenlő mértékben osztották fel egymás között, de az utóbbit csak addig, amíg volt bőven. Ezután szavazással döntötték el, hogy mi legyen a további alkohol sorsa. A demokratikus egyenlőség azonban nem vonatkozott a kapitányra, ami az Orweli szabályt erősítette meg, azaz mindenki egyenlő, de vannak, akik egyenlőbbek a többieknél.
- A kalózhajó kapitánya nagyon szigorúan óvta attól az embereit, hogy azok egymástól lopjanak, hiszen holló hollónak nem vájja ki a szemét. Amennyiben valaki mégis lopott a társától, akkor annak kivájták a szemét, levágták az orrát, és kitették egy lakatlan szigetre.
- A legénység nem játszhatott szerencsejátékot pénzben. Ennek a célja a konfliktus elkerülése volt.- Szigorúan este nyolckor lámpa és gyertyaoltás volt. Aki folytatni akarta az ivászatot, az megtehette, de csak a koromsötét fedélzeten.
- Mivel a kalózok feladata nem a szórakozás volt, ezért a legénységnek minden körülmény között magánál kellett tartania a fegyverét.
- Ami a romantikát illette, a kapitány nem finomkodott. Ha valakit azon kaptak, hogy álruhában a fedélzetre csempészte a kedvesét, akkor azt halállal büntették. Ugyanez volt a sorsa annak a kalóznak is, aki magára hagyta a társait egy csata kellős közepén.
- A vitákat fegyverrel, vagy ököllel tilos volt elrendezni a hajó fedélzetén. Ha azonban földet ért a vitatkozók lába, akkor párbajban dönthették el, hogy kinek van igaza.
- A munkából adódó egészségügyi kockázatokra már a kalózok korában is létezett a biztosítás egy speciális formája. Ha valamelyik kalóz nyomorék lett, vagy elveszített egy, vagy több végtagot, akkor az illető végkielégítést kaphatott a közös zsákmányból.
(Forrás: marmalade.hu)
Hozzászólások