Lakatlan szigetek sötét múltja
A Csatahajó-sziget és a Gaiola-sziget is hátborzongató események színhelye volt.
A világon számtalan lakatlan sziget közül válogathatunk, melyek némelyike olyan csodálatos, hogy nyugodtan nevezhetjük a földi Mennyországnak, ám akadnak olyan szigetek is, ahol egyikünk sem szeretne egyedül maradni, mert van valami hátborzongató a területen.
A következő két sziget olyan lakatlan hely, amelynek a múltja egyáltalán nem mesében illő.
A Csatahajó-sziget: Egykor virágzó településnek adott otthont Hasima, avagy japán becenevén Gunkandzsima, azaz „csatahajó-sziget”. Az elnevezés nem véletlen, hiszen az ország délnyugati részén található földterület alakja tényleg egy csatahajóra emlékeztet.
A lakatlan sziget története az 1800-as évek környékén kezdődött, amikor beindult a tenger alatti szénbányászat. A munkások és családjuk gyorsan belakták a szigetet, ahol aprócska lakásokban élhettek.
A szigetben rejlő hatalmas lehetőséget a Mitsubishi cég fedezte fel elsőként, ezért megvásárolta a területet, amit óriási betonfalakkal vett körbe, hogy ezzel kiszorítsák a tájfunok keltette méteres hullámok betörését, és megvédjék az embereket, valamint azok értékeit.
Habár a szigeten épült város igen szerény volt, mégis biztos megélhetést biztosított a munkásoknak, ezért több, mint ötezer ember élt itt. Az apró házak mellett lassan közigazgatási épületek, és vallási szentélyek épültek.
A társadalmi élet színtere a posta, óvoda, mozi, vendéglők, üzletek, illetve szálloda lett. A helyiek és a középületek a tenger alatti vezetékeken keresztül kapták a villamos energiát és az ivóvizet.
Most úgy tűnhet, hogy Hasima egy tökéletes város volt, de ez nincs így, hiszen 1300 ember halála bizonyítja, hogy kegyetlen és veszélyes volt az élet a szigeten. Hasima akkor kezdett hanyatlani, amikor kitört a II. világháború és visszaszorult a széntermelés.
1974-ben végleg bezártak a bányák, és megszűnt az áram-, víz és élelmiszer utánpótlás. Három hónappal később teljesen lakatlanná vált a sziget, ahonnan olyan szomorúan mentek el az emberek, hogy sokan még az értékeiket is hátrahagyták.
Hasima ma is elhagyatott, de a turisták előtt nyitva áll, ám csak idegenvezetővel, és a Nagaszaki városából szervezett túra keretein belül lehet ellátogatni a területre.
Gaiola-sziget: Ha nem akarunk Japánig menni, hogy hátborzongató múltú lakatlan szigetet találjunk, akkor irány az olasz tengerpart, és a Gaiola-sziget! Alig 100 éve egy remete élt ezen a szigeten. Miután a remete meghalt, azóta egy szép kis nyaraló fogadja az ideérkező vendégeket.
Először Norman Douglas, brit író költözött a parányi földdarabra, ám hamar rá kellett jönnie, hogy a bájos Gaiola nem a nyugalom szigete. Ez abból derült ki, hogy azok, akik úgy döntöttek, hogy a szigeten fognak élni, hamarosan valamilyen tragédia elszenvedői lettek.
A gyönyörű panorámával megáldott Gaiola, hamarosan megkapta a bélyeget, amely szerint elátkozott, ez pedig elég volt ahhoz, hogy csak néhány bátor turista töltse itt a vakációja egy-egy napját.
Az óvatosság nem véletlen, hiszen a sziget átka az 1920-as években kezdődött, és azóta számos tragikus esemény kapcsolódik hozzá. Az első szörnyűség egy svájci házaspárral történt. A férjet egy nap holtan találták egy szőnyegbe csavarva, majd nem sokkal később, a feleség holttestét sodorta partra a tenger. Hogy miért és hogyan haltak meg, az örök rejtély maradt.
Gaiola következő tulajdonosa egy német úriember volt, aki a villában kapott szívrohamot. Őt követte egy gyógyszeripari mágnás, aki abban reménykedett, hogy nyugalmat talál a szépséges szigeten, ám hamarosan öngyilkos lett.
Annak ellenére, hogy már mennyien meghaltak a szigeten, mégis akadt, aki beleszeretett a szigetbe. A következő család egy nagy olasz autómárka tulajdonosai voltak, ám ők sem élvezték sokáig Gaiola szépségét.
Először a család egyetlen fia követett el öngyilkosságot, majd őt követte az unokaöccse. Gaiola utolsó lakója, mondhatni, egész jól járt, mert „csak” a biztosító társasága ment csődbe, ő maga pedig börtönbe került.
Az elátkozott sziget, amellyel kapcsolatban még senki sem jött rá, hogy milyen démoni erők uralkodnak rajta, lakatlanul várja a Nápolyi öbölben az új tulajdonosát. Amennyiben az olvasottak után még érzünk magunkban elég bátorságot, akkor elutazhatunk megnézni a szigetet, amit a partról is jól láthatunk, ha esetleg nem szeretnénk betenni a lábunkat a villába.
(Forrás: noiportal.hu)
A világon számtalan lakatlan sziget közül válogathatunk, melyek némelyike olyan csodálatos, hogy nyugodtan nevezhetjük a földi Mennyországnak, ám akadnak olyan szigetek is, ahol egyikünk sem szeretne egyedül maradni, mert van valami hátborzongató a területen.
A következő két sziget olyan lakatlan hely, amelynek a múltja egyáltalán nem mesében illő.
A Csatahajó-sziget: Egykor virágzó településnek adott otthont Hasima, avagy japán becenevén Gunkandzsima, azaz „csatahajó-sziget”. Az elnevezés nem véletlen, hiszen az ország délnyugati részén található földterület alakja tényleg egy csatahajóra emlékeztet.A lakatlan sziget története az 1800-as évek környékén kezdődött, amikor beindult a tenger alatti szénbányászat. A munkások és családjuk gyorsan belakták a szigetet, ahol aprócska lakásokban élhettek.
A szigetben rejlő hatalmas lehetőséget a Mitsubishi cég fedezte fel elsőként, ezért megvásárolta a területet, amit óriási betonfalakkal vett körbe, hogy ezzel kiszorítsák a tájfunok keltette méteres hullámok betörését, és megvédjék az embereket, valamint azok értékeit.
Habár a szigeten épült város igen szerény volt, mégis biztos megélhetést biztosított a munkásoknak, ezért több, mint ötezer ember élt itt. Az apró házak mellett lassan közigazgatási épületek, és vallási szentélyek épültek.
A társadalmi élet színtere a posta, óvoda, mozi, vendéglők, üzletek, illetve szálloda lett. A helyiek és a középületek a tenger alatti vezetékeken keresztül kapták a villamos energiát és az ivóvizet.Most úgy tűnhet, hogy Hasima egy tökéletes város volt, de ez nincs így, hiszen 1300 ember halála bizonyítja, hogy kegyetlen és veszélyes volt az élet a szigeten. Hasima akkor kezdett hanyatlani, amikor kitört a II. világháború és visszaszorult a széntermelés.
1974-ben végleg bezártak a bányák, és megszűnt az áram-, víz és élelmiszer utánpótlás. Három hónappal később teljesen lakatlanná vált a sziget, ahonnan olyan szomorúan mentek el az emberek, hogy sokan még az értékeiket is hátrahagyták.
Hasima ma is elhagyatott, de a turisták előtt nyitva áll, ám csak idegenvezetővel, és a Nagaszaki városából szervezett túra keretein belül lehet ellátogatni a területre.
Gaiola-sziget: Ha nem akarunk Japánig menni, hogy hátborzongató múltú lakatlan szigetet találjunk, akkor irány az olasz tengerpart, és a Gaiola-sziget! Alig 100 éve egy remete élt ezen a szigeten. Miután a remete meghalt, azóta egy szép kis nyaraló fogadja az ideérkező vendégeket.Először Norman Douglas, brit író költözött a parányi földdarabra, ám hamar rá kellett jönnie, hogy a bájos Gaiola nem a nyugalom szigete. Ez abból derült ki, hogy azok, akik úgy döntöttek, hogy a szigeten fognak élni, hamarosan valamilyen tragédia elszenvedői lettek.
A gyönyörű panorámával megáldott Gaiola, hamarosan megkapta a bélyeget, amely szerint elátkozott, ez pedig elég volt ahhoz, hogy csak néhány bátor turista töltse itt a vakációja egy-egy napját.
Az óvatosság nem véletlen, hiszen a sziget átka az 1920-as években kezdődött, és azóta számos tragikus esemény kapcsolódik hozzá. Az első szörnyűség egy svájci házaspárral történt. A férjet egy nap holtan találták egy szőnyegbe csavarva, majd nem sokkal később, a feleség holttestét sodorta partra a tenger. Hogy miért és hogyan haltak meg, az örök rejtély maradt.
Gaiola következő tulajdonosa egy német úriember volt, aki a villában kapott szívrohamot. Őt követte egy gyógyszeripari mágnás, aki abban reménykedett, hogy nyugalmat talál a szépséges szigeten, ám hamarosan öngyilkos lett.Annak ellenére, hogy már mennyien meghaltak a szigeten, mégis akadt, aki beleszeretett a szigetbe. A következő család egy nagy olasz autómárka tulajdonosai voltak, ám ők sem élvezték sokáig Gaiola szépségét.
Először a család egyetlen fia követett el öngyilkosságot, majd őt követte az unokaöccse. Gaiola utolsó lakója, mondhatni, egész jól járt, mert „csak” a biztosító társasága ment csődbe, ő maga pedig börtönbe került.
Az elátkozott sziget, amellyel kapcsolatban még senki sem jött rá, hogy milyen démoni erők uralkodnak rajta, lakatlanul várja a Nápolyi öbölben az új tulajdonosát. Amennyiben az olvasottak után még érzünk magunkban elég bátorságot, akkor elutazhatunk megnézni a szigetet, amit a partról is jól láthatunk, ha esetleg nem szeretnénk betenni a lábunkat a villába.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások