Lényeges információk, érdekesen - riport a Manzárd Caféval

„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:  / Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” Weöres Sándor szavai tökéletesen visszaadják azt az életérzést, melyet a Manzárd Café immáron több, mint három éve juttat el olvasók tízezreihez.

Itt az ideje benézni a kulisszák mögé, és megnézni, hogyan is lett a két naplóírogató fiúból a magyar blogoszféra egyik igen meghatározó blogjának főszerkesztője. Kulisszák mögötti utazásra indulunk most, megnézzük a múltat, a jelent, és betekintünk a jövőbe: életút ez, egy közösség életútja.

A Kirakat nevű hely fehérre mázolt falai között ülünk, halk zene szól, előttünk egy-egy kávé és kóla. És beszélgetünk. Én kérdezek, a fiúk pedig lelkesen válaszolnak, a témák csaponganak, és a percekből lassan órák lesznek. A kezdetben üres hely lassan megtelik élettel, a csendes zsibongásban pedig szó szót követ. Gyarmati Lászlóval (továbbiakban: Laci) és Gerlai Tiborral (továbbiakban: Tibi) beszélgettem.

Képen balról: Tibi, jobbról: Laci

Sokat nézegettem az oldalt: színes, izgalmas cikkek, jó hangulatú hozzászólások. A facebookon is lassan eléritek a 20.000 követőt: tündöklő csillagként vagytok jelen az éterben. Feltételezem nem volt ez mindig így. Meséljetek kicsit arról, hogyan is indultatok?

A bloggerek összenéznek, majd Laci kezd beszélni, ugyanis ő volt az, aki 2010. 01. 20-án megalapította a Manzárd Cafét, és publikálta a legelső posztot „Miért is?” címmel, mely egyfajta ars poetica-ként nyitja meg az oldalt. Ekkor még egyedül volt, mint mondja, Tibi nem sokkal később, egy véletlen folytán csatlakozott hozzá: Laci ugyanis nem sokkal a Manzárd indulása után lebetegedett, és felkérte Tibit, akit addig csak privát blogjáról ismert, hogy segítse őt ki, és amíg ő gyógyul, vegye át helyét. Aztán Laci meggyógyult, Tibi pedig olyannyira megszerette újdonsült munkáját, hogy ottmaradt, és azóta ketten szerkesztik az oldalt.

Elindult tehát a blog, van szerkesztője, kettő is, megszületett a cím. Talán nem mondok újdonságot azzal, hogy a címadás a legnehezebb feladat, legyen szó bármiről.  Éppen ezért érdekel mindig, hogy hogyan is születik meg. Laci erre is készségesen válaszolt:

„Nekem évek óta van egyfajta tetőtér-függőségem, ezt próbáltam belevinni. Az első fejlécképünk egyébként egy manzárd tetőtér volt, velux ablakokkal, és fény áramlott be. Az én fejemben tulajdonképpen ez arról szólt, hogy ott ülök, és kinézek: egy tetőtérből figyelem a várost, az embereket, valamiképpen föntről érzékelem a város zaját.”

Majd Tibi veszi át a szót, aki készen kapta a címet, viszont ez fogalmazta meg benne a Manzárd életfilozófiáját:

„A Manzárd maga azt jelenti, hogy próbálj meg felfelé nézni, felfelé törekedni. Megfogalmazhatnám úgy is, hogy próbálj meg a pozitív dolgokkal foglalkozni. Weöres Sándornak a Teljesség felé című könyvében van egy mondat: „alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra”: nekem ezt szimbolizálja a manzárd ablak.”

A Café pedig? Elárulták, hogy mindkettőjük nagy álma egy kávézó: „szubkulturális, alternatív hely: jó kis alter zenék, lightos dzseszz, művészetekre, kiállításokra nyitott”.

Így indultak el tehát. Ám hosszú út van mögöttük. Az első posztjukat ketten nézték meg, míg 2013. márciusában az 50.000-et súroló facebook-nézettségű poszt került ki. Nagy ugrás ez, és nem kellet 3 év sem ahhoz, hogy releváns tényezői legyenek a blogoszférának. Mikor arról kérdeztem őket, mi lehet ennek a sikernek a titka, szerényen a legnagyobb közösségi portálra mutatnak, mondván: jókor sikerült ott elindulniuk, egy jó országban: Magyarország ugyanis a legaktívabban facebookozó ország – állítólag. És a Manzárd akkor regisztrált az oldalra, amikor az még nem volt ekkora szenzáció, így elkerülték a „délutáni csúcsforgalmat”. Ezen kívül számtalan nyereményjátékkal hívták fel magukra a figyelmet (én teszem hozzá: és még annál is több izgalmas, érdekes poszttal). De félresöpörve a technikát, mégis, mivel foghatták meg ennyi ember figyelmét? Mi az, ami miatt több, mint 19.000 ember napi szinten figyelemmel követi a Manzárdot? Tibi fogalmazza meg a választ:

„Szerintem azért szeretik az emberek, mert olyan pontot sikerült megtalálni a szakmai és az átlagember ízlését jelentő határmezsgyék között, ahol könnyen emészthető információk, és érdekes tartalmak tudnak eljutni az emberekhez. Úgy vannak megfogalmazva a posztok, hogy abban ne legyen túl sok szakmaiság, de ne is legyen gagyi. Úgy juttatunk el művészekről, dizájnerekről információkat, hogy azokat az olvasók be tudják fogadni. Lényeges információkat kiragadva érdekes dolgokat próbálunk mutatni.”

„Ez a blog olyan, amit akár ők is írhatnak. Bármikor elkezdhetik…” – összegezte Laci.
„De nem teszik meg!”
"Nem erről van szó. Hétköznapi nyelven, köznyelven, érthetően, világosan, úgymond ’utcanyelven’ beszélgetni az emberekkel.”



Ezen kívül 2011. 06. 20-án kelt szárnyra a magyART, mely az online térből kiszakítva, „offline” keretek közé helyezett egy szeletet a Manzárdból. „A blog profiljába is illő művészet (fotó, videó, szobrászat, festészet, illusztráció, grafika, streetart, graffiti, stb.) design (formatervezés, stb.), építészet vagy a kreativitás bármely egyéb területén (DIY, flashmob, gerillaakciók, stb.)” alkotó magyar művészeket felkaroló program nem csak egy garantált szereplést biztosít a Manzárdon, hanem lehetőséget egy saját kiállítás megszervezésére, mely egy kezdő, vagy még fel nem fedezett művész számára hatalmas lehetőség. Ennek legszebb példája Susanna Dosa története: a Finnországból a kiállítás miatt hazarepülő művésznőt röviddel a Manzárdos és magyART-os szereplése után Máltáról keresték fel, hivatkozva a blogon megjelenő ismertetésre, és nem sokkal később Susanna Dosa műveiben már a máltai közönség is gyönyörködhetett.

Miután elárulták, hogy az ötlet Tibi fejéből pattant ki, őt kérdeztem a magyART részleteiről, leginkább arról, hogy miért is született meg ez a nagyszabású rendezvénysorozat.

„Csomó külföldi témát veszünk át, és nagyon kevés a magyarokról szóló tartalom, és amikor mégis magyarokról szól, akkor az mindig valami hiper-szuper sikeres emberről. Úgy gondoltam, egy olyan - nem túl nagy - csavart lehetne vinni a dologba, hogy mi lenne, ha elkezdenénk azokat az embereket támogatni, akik nem kapnak elég publicitást, pont azért, mert Magyarországon van egy ilyen belterjes közösség, akik nem feltétlenül engedik az új, friss tehetségeket érvényesülni, vagy nem is keresik őket. Ennek alapján gondoltam ki ezt a dolgot, és írtam meg a felhívást.”

Ám az ötlet önmagában kevés. Ekkor jött a képbe a csapat tiszteletbeli tagja, Győri Zsuzsanna és Polgár Móni, akik magukra vállalták a helyszínek megszerzését, a megnyitókon pedig rendszeresen aktív szerepet vállalnak, így két hősünknek maradt ideje és energiája a számtalan levél elolvasására, megválaszolgatására, valamint a posztok megírására. Ugyanis a magyART nem várt sikereket hozott: több ezer levél érkezett már a Manzárd virtuális postaládájába, több ezer tehetség, akik számára talán ez a lehetőség jelenti azt a bizonyos áttörést.

És a magyART nem ért véget, hamarosan újabb kiállítás várható, ezúttal a Kirakat nevű helyen, ahol a beszélgetés is zajlott. Sőt, mi több, a Magyarhangyával közösen egészen Esztergomig mentek, ahol filmvetítéseket tartottak.

De vajon milyen tervek vannak még a fiúk tarsolyában? Elárulták, hogy szeretnének még több „offline” eseményt szervezni, akár egy vásárt, ahol a magyART alkotói értékesíthetnék műveiket, vagy esetleg egy nyári alkotótábort. Szeretnék bővíteni, tovább színesíteni a blog arculatát: újabb szerzők, újabb témák megjelenésére lehet számítani.  De ami a legfontosabb, és amire már ígéretes kezdeményezések is történek: a Manzárd Café realizálása. Egy színes, hangulatos kávézó, ahol a legkülönfélébb művészek és dizájnerek fordulnak majd meg, és ahol a magyART is végleg letelepedhet.

Remélem, következő beszélgetésünkre már itt kerül majd sor. Addig pedig színes, érdekes híreikkel továbbra is várják a látogatókat: facebook.com/ManzardCafe címen.