Magyar óvónő elgondolkodtató levele: ilyen érzéketlenek a gyerekek?
A ceglédi óvó néni ebben azt meséli mennyire érzéketlenül viselkedtek a gyerekek egy bábelőadás során.
Felteszi a kérdést, vajon a tévében látott sok erőszakos műsor ilyen kegyetlenné teszi a kicsiket, vagy csak egy pillanatnyi viselkedést tapasztalt meg.
A ma gyerekek érzéketlenebbek lennének, mint régen a mai modern felgyorsult világnak és a sok őket érő ingernek köszönhetően?
Íme a ceglédi óvónő megdöbbentő levele:
„Néhány napja nagycsoportos óvodásaimmal a Ceglédi Művelődési Házban telt házas, csodálatos előadást láthattunk – írja Rimóczi Sándorné. – Az egri Harlekin Bábszínház Bambi című meséje lenyűgöző, parádés szereposztással, csodás színpadképeivel, ötleteivel valósággal elvarázsolt mindenkit.
A tökéletesen tiszta éneklés, a fények még inkább emelték a produkció színvonalát. Néztem az ovisaimat. Szó szerint tátott szájjal figyelték, mi történik a színpadon. Hangosan kacagtak a kis Bambi bohókás viselkedésén, tapsoltak a siker perceiben. S jött az a bizonyos puskaropogás. Rohanás, riadtság, félelmek... Bambi anyukája nem futott már, nem tudott már a vadászok lövései miatt. Eltalálták. Csend lett. A művészek gyönyörű, szomorú, halk zenével éreztették a pillanat gyászát.
Ekkor – számomra most is felfoghatatlan módon – jó néhány gyermek hangosan felkiabált a színpadra: „Meghalt! Meghalt az anyád! Nem hallod? Meghalt!” S folytatták ezt rezzenéstelen, érzéketlen, rideg hangon.
Megdöbbentem. A kis őzike anyukája halt meg. Ezt nem lehetett volna tökéletesebben éreztetni velünk, nézőkkel. Nem élik át a gyerekek ezt a fájó érzést? Vagy talán a lelkükkel van probléma? Elgondolkodom. Mit hozott ez a vad világ? A tévében, a videó- és egyéb játékokban a harc, az öldöklés, a gyilkolás már teljesen természetes. Nincsenek érzések, nincs könyörület, szánalom, csak a brutalitás.
Mi lesz, ha a mai gyerekek szülei idősek, betegek lesznek? Lesz segítség, lesz gyámolítás, együttérzés? Ha ez így marad, aligha. Tennünk kell valamit! Valami jót a mai gyerekek érzelemvilágával! Megmutatni nekik a sok szépet, kedveset, az élet örömeit! Tegyük meg együtt! Szülők és pedagógusok!”
A kicsik érzelemvilága már ebben a korban megmutatkozik, mikor az egyik megmentené, a másik eltaposná a katicát.
Vajon az óvónők vagy később a tanárok tudnak-e ezen változtatni, érzelmeket adni a kicsiknek, akik otthon erőszakot és agressziót néznek a tévében vagy látnak szüleiktől?
Forrás: nlcafe.hu
Hozzászólások