Majmok nevelték a kolumbiai dzsungelben
Marina Chapman miután kiskorában elrabolták, 5 évig élt a dzsungelben majmokkal együtt, akik segítettek neki életben maradni. A történet elsőre egy csodálatos mesére hasonlít leginkább - egyesek szerint - de a kutatók nem találtak semmi olyan bizonyítékot ami megcáfolná a nő állításait.
Chapman története az ötvenes években kezdődött, amikor 4 évesen a kolumbiai otthonuk hátsó kertéjben játszott a veteményesben. A földön guggolva hirtelen megjelent mögötte egy fehér ruhás férfi és vegyi anyaggal elkábította. Amikor magához tért realizálta, hogy más halálra rémült, síró gyerekekkel együtt egy teherautón szállítják őket.
Megint elvesztette az eszméletét és a következő amire felébredt, hogy egy férfi rohan vele az erdők mélye felé, aki durván ráncigálta, majd ledobta őt a földre. Ahogy kábultan körül nézett, csak azt látta, hogy a tovább rohanó férfi elveszik a homályban és ő a rásötétedő félelmetes dzsungelben ott maradt egyedül. Nem tudta hol van és miért van ott. A majdnem 5 éves Marina másnap reggel a perzselő napsütésre ébredt a dzsungelben. Keservesen sírt anyukája után, elakart indulni valamerre, de mindenhol csak fák ölelték körbe, bármerre is nézett. A földön elbóbiskolva, arra ébredt, hogy társasága van. Kapucinus majmok voltak tőle pár lépésnyire és figyelték minden mozdulatát.
Az egyik odament hozzá és meglökte ráncos kis kezével, majd miután nem reagált rá, továbbfigyelték a kislányt. A kis kapucinus éles sikoltással hívta fel Marina figyelmét a fán csüngő banánszerű gyümölcsre.
Marina ezután megpróbálta leutánozni a majmok viselkedését. Ette a gyümölcsöket amiket a majmok is, megtanult fára mászni és kivájt fatörzsökön aludt éjszaka mint a kapucinus kolónia többi tagja. Megfigyelte, hogy milyen hangokat adnak ki és mikor mire használják a jelzéseket, majd azokat is megtanulta utánozni. A majmok lényegileg megtanították neki, hogyan élheti túl a dzsungelt.
Nap, nap után telt el, de szülei nem érkeztek a kislány megmentésére, a kapucinusok közé pedig szép lassan teljesen beilleszkedett. Később elkezdte felfedezni a környéket. Egyszer egy arra kiránduló családdal találkozott, akikhez odament és megpróbált kommunikálni, de csak félelmet váltott ki az arra járó családból, mivel emberi hang és beszéd nem jött ki a torkán. Majom szerű gesztusokkal és hangokkal próbált kommunikálni, amit egyszerűen nem értettek. A kislány 5 évet töltött el a dzsungelben, majmok között élve.
A ma már családos és Yorkshire-ben élő nő elmondása szerint aznap egy nagyon fontos dolgot tanult meg. Azt, hogy a család bárhol megtalálható, ahol szeretnek valakit és odafigyelnek rá. Számára a majom kolónia volt az igazi család, nem az emberek.
Forrás:dailymail.co.uk
Chapman története az ötvenes években kezdődött, amikor 4 évesen a kolumbiai otthonuk hátsó kertéjben játszott a veteményesben. A földön guggolva hirtelen megjelent mögötte egy fehér ruhás férfi és vegyi anyaggal elkábította. Amikor magához tért realizálta, hogy más halálra rémült, síró gyerekekkel együtt egy teherautón szállítják őket.Megint elvesztette az eszméletét és a következő amire felébredt, hogy egy férfi rohan vele az erdők mélye felé, aki durván ráncigálta, majd ledobta őt a földre. Ahogy kábultan körül nézett, csak azt látta, hogy a tovább rohanó férfi elveszik a homályban és ő a rásötétedő félelmetes dzsungelben ott maradt egyedül. Nem tudta hol van és miért van ott. A majdnem 5 éves Marina másnap reggel a perzselő napsütésre ébredt a dzsungelben. Keservesen sírt anyukája után, elakart indulni valamerre, de mindenhol csak fák ölelték körbe, bármerre is nézett. A földön elbóbiskolva, arra ébredt, hogy társasága van. Kapucinus majmok voltak tőle pár lépésnyire és figyelték minden mozdulatát.
Az egyik odament hozzá és meglökte ráncos kis kezével, majd miután nem reagált rá, továbbfigyelték a kislányt. A kis kapucinus éles sikoltással hívta fel Marina figyelmét a fán csüngő banánszerű gyümölcsre.Marina ezután megpróbálta leutánozni a majmok viselkedését. Ette a gyümölcsöket amiket a majmok is, megtanult fára mászni és kivájt fatörzsökön aludt éjszaka mint a kapucinus kolónia többi tagja. Megfigyelte, hogy milyen hangokat adnak ki és mikor mire használják a jelzéseket, majd azokat is megtanulta utánozni. A majmok lényegileg megtanították neki, hogyan élheti túl a dzsungelt.
Nap, nap után telt el, de szülei nem érkeztek a kislány megmentésére, a kapucinusok közé pedig szép lassan teljesen beilleszkedett. Később elkezdte felfedezni a környéket. Egyszer egy arra kiránduló családdal találkozott, akikhez odament és megpróbált kommunikálni, de csak félelmet váltott ki az arra járó családból, mivel emberi hang és beszéd nem jött ki a torkán. Majom szerű gesztusokkal és hangokkal próbált kommunikálni, amit egyszerűen nem értettek. A kislány 5 évet töltött el a dzsungelben, majmok között élve.A ma már családos és Yorkshire-ben élő nő elmondása szerint aznap egy nagyon fontos dolgot tanult meg. Azt, hogy a család bárhol megtalálható, ahol szeretnek valakit és odafigyelnek rá. Számára a majom kolónia volt az igazi család, nem az emberek.
Forrás:dailymail.co.uk
Hozzászólások