Méltatlanul, pokoli kínok között halt meg az anyák megmentője - olvasmány

Semmelweis Ignác 47 éves volt, amikor feleségével és kislányával Bécsbe utazott egy bőrgyógyász barátjának a klinikájára.

A fáradalmas út után, amikor a vendégszobában felébredt, azt vette észre, hogy ápolók veszik körbe, akik elállták útját és nem engedték, hogy családjához menjen.



A professzorral közölték, hogy ő most egy elmegyógyintézetben van, mert őrültként utalták őt be. Természetesen Semmelweis tiltakozni kezdett. Brutálisan megverték, majd kényszerzubbonyt adtak rá. Csontjait eltörték és sajnos mellkasa is szétnyílt. A hatalmas fájdalmak mellett orvosi ellátást nem kapott és papot sem hívtak hozzá. Sebei elfertőződtek és borzasztó kínok között hunyt el. Itt vége is lenne a szomorú történetnek, de nézzük meg az előzményeket. Ki volt Semmelweis Ignác? Bizonyára mindannyian tudunk róla valamit, de lehet, hogy cikkünk új információkkal is szolgál az anyák megmentőjéről.

Amikor megtörtént a tragédia, a híres professzornak meghamisították az anyakönyvi kivonatát. Haláláról csak temetése után adtak hírt!

Az ok egyszerű volt. Modern korunkban ezt orvos lobbinak neveznénk. Ugyanis az akkori orvostársadalomnak nagyon nem tetszett az a csodás tevékenység, amelyet Semmelweis Ignác gyakorolt. Tanai teljesen szembe mentek az orvosok elképzeléseivel. Az orvosok megvetéssel és undorral mondták ki nevét. Azok az orvosnak nevezett lények, akik a Hipokratészi esküt letették megölték Semmelweist, aki nagy legenda, mert a mai világ az anyák megmentőjeként emlékszik rá.

A professzor meglátott egy olyan dolgot, amit mások nem láttak meg, illetve nem akartak meglátni. Ez lett a veszte a szegény mártír professzornak.

Semmelweis Ignácot édesapja jogi pályán szerette volna látni, de ő úgy döntött, hogy inkább átiratkozik orvosi karra. Elhatározását édesapja mindig is tiszteletben tartotta.

Belgyógyász szeretett volna lenni, de nem volt hely gyakornokok számára. Így elvégzett egy szülészmesteri tanfolyamot és 26 évesen fizetés nélkül dolgozott rezidensként Klein professzor híres klinikáján. 1864-ben tanársegéd lett. Ezen idők alatt halottak boncolásával bízták meg és itt látta meg azt az égbekiáltó problémát, ami más orvosnak eszébe sem jutott. Ignácnak feltűnt, hogy a szülészeten minden tizedik kismama meghal gyermekágyi lázban. Lelkiismeretes, fiatal orvosként az okok után kezdett el kutatni.



Abban az időben még azt gondolták, hogy az érkező pap csengettyű hangja olyan riadalmat kelt a kismamák lelkében, hogy némelyikük annak hallatán néhány napra rá meghal. Semmelweis kizártnak tartotta az elképzelést, majd tett egy kísérletet. Megkérte a papokat, hogy csengettyű nélkül jöjjenek a betegekhez. A papok a kérésnek eleget tettek, de ettől nem változott semmi. Sajnos a kismamák ugyanolyan arányban hunytak el.

Semmelweis arra is figyelmes lett, hogy azok az anyukák, akik az utcán szülték meg gyermekeiket nem haltak meg. Azok a kismamák sem haltak meg, akik a bábaképző szülészeti klinikáján hozták világra gyermekeiket. Az egyetemi klinikán azonban változatlan maradt a halálozási arány.

A két klinika között az volt a különbség, hogy az egyik helyen halottakat is boncoltak oktatási céllal, a másikon nem. Semmelweis arra is figyelmes lett, hogy csökkent a megbetegedések száma, amikor nem voltak ott a medikusok. A megoldásra még mindig nem jött rá mindaddig, amíg meg nem halt egy fiatal patológus kollégája, mert megsértette a boncoló szikével az ujját.

Tudva való, hogy ebben az időben az orvostudomány még nem ismerte a baktériumokat, vírusokat, kórokozó mikrobákat. Mindezek ellenére Semmelweis rátapintott a lényegre. Kijelentette, hogy az elhalálozások oka a hullaméreg! Saját kezén is észrevette a bomló anyagot és rájött, hogy ő és kollégái egyaránt felelősek az édesanyák haláláért.

„Bármily fájdalmas, bármily nyomasztó is az ilyen beismerés, nem a letagadásban rejlik az ellenszere és ha nem akarjuk, hogy állandóvá legyen ez a szerencsétlenség, akkor ezt az igazságot az összes érdekeltnek tudomására kell hozni.”

Semmelweis Ignác innentől kezdve azonnali hatállyal bevezette a klórmeszes kézmosást. Így a hullaméreg nem került át a páciensekre. Későbbiekben azt is elrendelte, hogy az orvosoknak, ápolóknak a betegek vizsgálata közt is kezet kellett mosni a fertőtlenítős oldatban.

Az eredmények azonnal jobbak lettek. 1847 májusában 36 kismama halt meg a klinikán, júliusban már csak 3. A halálozások száma ősztől újra megugrott, mert az orvosok lusták voltak betartani az előírásokat. Túl egyszerűnek és botrányosnak tartották azt, hogy ő miattuk halnak meg a betegek. Az egyik leghíresebb szülész hitt Semmelweisnek és rájött, hogy unokahúgának halálát ő okozta. Súlyos depresszióba esett és a vonat elé vetette magát.

A többségi orvostársadalom azonban nem volt hajlandó tudomásul venni a fontos felfedezést. Kezüket nem fertőtlenítették és Semmelweis Ignácot elmebetegnek könyvelték el.



Klein professzor 1849-ben Semmelweist elbocsátotta. Másfél évig munkanélküli volt, majd Pestre költözött és a Rókus Kórházban vállalt fizetés nélküli munkát és magánpraxist is indított.

Természetesen itt is bevezette a Bécsben alkalmazott szabályokat és a kismamák halálozási aránya jelentősen csökkent. Semmelweisnek egy derűs, boldog korszaka kezdődött. Társaságba járt és élvezte, hogy magyarok között élhet.

Azonban a magyar orvosok, csakúgy, mint a bécsiek, szintén nem fogadták el azt az álláspontot, hogy ők okozzák a kismamák halálát.

Semmelweis 39 évesen megnősült, de ekkor már egyetemi tanár volt. Felesége egy gazdag kereskedőcsalád lánya volt Weidenhoffer Mária személyében.

A pár boldog házasságban élt. A korral ellentétes módon a feleség tegezte férjét és a betegekhez is elkísérte őt. Született öt gyermekük, de ketten csecsemőkorban meghaltak.

A professzor azonban egyre jobban halmozta a szakmai kudarcokat. Úgy gondolta, hogy ír egy tanulmányt bizonyítékokkal alátámasztva, abban a reményben, hogy hátha sikerül felráznia az orvostársadalmat. Úgy érezte, ha ezzel nem ér el sikert, akkor a halálesetekért ő maga is hibás.

„Az a tudat él bennem, hogy 1847 óta ezer meg ezer gyermekágyas és csecsemő halt el, kik életben maradnak, ha minden téves nézetet, mit a gyermekágyi lázra vonatkozóan kimondottak, kellően visszautasítottam volna.” – Semmelweis.

A problémával kapcsolatosan szakcikkeket publikált és megírta az 500 oldalas könyvét német nyelven. A kézfertőtlenítés, megbetegedés és a boncolás között összefüggés van. Minden állítását statisztikákkal támasztott alá.

Könyvét szinte minden európai professzornak elküldte, de válaszra sem méltatták. Az önvádolás miatt műfajt váltott. Éles hangvitelű nyílt leveleket intézett kollégáihoz.

A szenvedélyes vádló mondatok miatt kollégái ellene fordultak, akik azt állították, hogy Semmelweis a magyar orvosok szégyene.

Sajnos családja sem pártolta már. Háta mögött és egymás között bolond Nácinak hívták őt.

(Még mielőtt valaki elkezdene rugózni a Náci szón, azt hagyja ki. A szó és fogalom, mint náci, abban az időben még nem volt ismeretes. Maga a Náci név ebben az esetben nem más, mint az Ignác beceneve…)

„Gyilkoltam – jóhiszeműen tettem, de gyilkoltam –, meg akartam menteni a gondjaimra bízott szülő nőket. Azt hittem, minél szorgalmasabban boncolok, annál inkább rájövök a titkos okra, mely megöli őket. Ezért boncoltam, s az ujjamon tapadó hullaméreggel öltem meg őket. De most rájöttem arra, hogy a fertőzést a vizsgáló ujjon tapadó szenny viszi be a szülő nő szervezetébe. Ezt tudtára adtam az egész világnak, és aki ezek után nem takarítja le a szennyet ujjáról, mielőtt vizsgál, az tudatosan és bűnösen gyilkol” - Semmelweis.

A professzor hangulata egyre inkább romlott és beigazolódni látszott az állítás, amikor még egészséges volt, kollégái őrültnek vélték. Az anyák megmentőjénél sajnos mániákus depressziót diagnosztizáltak. Egyre ingerlékenyebbé vált és váratlan dühkitörések lettek rajta úrrá. Éjszaka nem aludt, hanem inkább sétált.

Súlyos problémája mellett lelkiismeretesen végezte munkáját. Tanított az egyetemen, orvosolt, rendszeresen publikált és ellátta az orvosi kar gazdasági igazgatói tisztjét is.

Egy bizonyos történet szerint Semmelweis az egyik kari tanácsülésen váratlanul felállt és hangosan a bábaeskü szövegét felolvasta.

Innentől kezdve nem csak az orvosok, hanem velük egyet értve családja is elmebetegnek könyvelte el.

Holott csupán az történt, hogy Semmelweis csupán a fizetésemelések elmaradását tette szóvá normális hangnemben. Ez áll a kari jegyzőkönyvek tanúságában.

A konzílium után felesége mondta, hogy utazzanak el egy fürdőkúrára és útközben benéznek Bécsbe bőrgyógyász barátjuk új klinikáját megnézni. Így került Semmelweis Ignác vesztőhelyére, a bizonyos elmegyógyintézetbe, ahol aljas és különös kegyetlenséggel meggyilkolták.

Családja nem jelent meg a temetésén. A bécsi intézet a rá vonatkozó dokumentumokat meghamisította és azokat 100 évre titkosította. A konzílium orvos résztvevői elterjesztették azt a pletykát, hogy a professzor műtét közben véletlenül megvágta magát és vérmérgezést kapott.

Felesége még a nevét is megváltoztatta és bánatában morfiumista lett. Béla fia, pedig saját kezűleg vetett véget életének.

Sokáig a legendás orvos feledésbe merült. Egy évtizedre rá azonban Pasteur felfedezte a bakteriális kórokozókat. Ő volt az, aki igazolta Semmelweis elméletét. Néhány évre rá külföldön Semmelweist az anyák megmentőjének hívták. Magyarországon még mindig nem. Ahhoz sok évnek kellett eltelni, hogy Magyarországon a magyar orvos zseniális felfedezését elismerjék.

Louis Pasteur

Miután az orvostudomány egyöntetűen elfogadta az álláspontot, a fertőtlenítést világszerte bevezették, ezzel sok emberi életet megmentve. Nemcsak az édesanyák maradtak életben, hanem az általános szepszis és vérmérgezések aránya is jelentősen csökkent a betegek körében és nem utolsósorban a gyógyászatban dolgozók is védve lettek.

A fejlődés során a kórházakat úgy alakították ki, hogy az elhunytakat elkülönített épületben boncolják, nem pedig egy szomszédos helységben.

A fenti történet Nyári Krisztián Igazi hősök című könyve nyomán került írásra.

Létezik még néhány történet a legendás professzor halálának körülményeiről némi eltéréssel. A végeredmény az írásoknál azonban csupán jelentéktelenül tér el egymástól.

Varga Benedek az Orvostörténeti Múzeum igazgatója szerint a professzor szifiliszt kapott. 1865-ben családja úgy döntött, hogy a kimerült Ignácot elmegyógyintézetbe záratják. A bécsi intézetre esett a választás, ahova a családot maga Markusovszy Lajos az orvostársadalom egyik legismertebb alakja is elkísérte. Semmelweis már olyan állapotban volt, hogy nem tudta, hogy tébolydába viszik.

Markusovszky Lajos

A bezárt szobába egyszer csak rájött, hogy hova került és ellenállt az intézkedéseknek, amelyet irányába követtek el.

Varga Benedek igazgató szerint is Semmelweis Ignácot brutálisan megverték, aki néhány napra rá sérüléseibe belehalt.

Garamvölgyi László kriminalisztikai vizsgálatot indított az ügyben, aki szerint a professzort brutálisan megverték a bécsi elmegyógyintézet pincéjében. A kollégái állítólag szándékosan felhasználták betegsége kezelését, hogy megszabaduljanak tőle.

A szifiliszfertőzés, csak egy hipotézis volt, amit 1965-ben tudományosan megcáfoltak.

Újabb vizsgálatok alapján 2000-ben a képet tovább árnyalták.

Betegsége okaként a paralysis progressiva betegséget, vagyis a hűdéses elmezavart (a nagyagyi kéreg krónikus lueses encephalitise, azaz szifiliszt) igazoltak. A betegséget nagy valószínűséggel még fiatal korában szerezte, amikor egy gyermekágyi lázban elhunyt kismamát boncolt és a szikével megsértette kezét.

Az effajta betegségnél a tünetek, csak évtizedek múltán jelentkeznek és ekkor már progresszívan súlyossá is válhat. Ez betegítette meg szegény professzor elméjét. Betegsége nem lelki jellegű volt. Nem munkájának kudarcai miatt kattant be. Az ok fizikális volt.



A legújabb kutatások ezt igazolják, noha a levéltári iratok és dokumentumok a vérmérgezés lehetőségét cáfolják. Illetve azt, hogy Semmelweis halálát valamilyen összeesküvés okozta, ami miatt ideggyógyintézetbe kellett szállítani.

A mai napig pontosan nem lehet tudni, hogy az anyák megmentőjének a halálát közvetlenül mi okozta. A szakemberek sem tudják igazán, hogy miért és miként halt meg Semmelweis Ignác az anyák megmentője.

Továbbra is maradtak a teóriák. Ami biztos, hogy halála előtt nagyon megverték, de lehet az is, hogy a benne lévő kór végzett volna vele.

Semmelweis Ignác az utókor számára hatalmas orvos-tudományos felfedezésnek adott hangot. Az emberiségből nem vett el, hanem hozzá adott azoknak a csodás teremtményeknek örömére, akiket úgy neveznek, hogy nők és férfiak!



Forrás: globalisvilag.com