Mi rejtőzik a Húsvét-szigeten található legendás kőszobrok alatt? - videó

Most azonban beigazolódott a feltételezés, hogy a szobrok mindössze kis része van kint a földfelszín felett.

A Rapa Nui nyelven a Moai monumentális kőszobrok, mintegy 900-an várják sorsukat. A sziget egyszerűen lenyűgöző, amely Polinézia része, azonban Chile tartománya már 1880 óta.

A sziget a nevét Jakob Roggeveen holland tengerész kapitányról kapta, aki 1772 évben húsvétkor fedezte azt fel.

A sziget majdnem fele a Rapa Nui Nemzeti Parkhoz tartozik, amely a világörökség része.

Mélyen a földben lévő kőszobrokat különféle legendák övezik pont azért, mert ősidőktől, vajon miért is állnak a meglehetősen változékony időjárási viszontagságok által pont azon a helyen, ahova annak idején helyezték őket.

A szobrokat a vulkanikus kőzetekből vájták ki a XII. és a XVI. század között a polinéziai bennszülöttek.

Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy milyen célt szolgáltak. A kutatók azonban úgy vélik, hogy anno az ősök képmásait formázhatták meg a szigeten lakó emberek. Amikor a törzs egy fontos tagja meghalt, akkor a sziget lakói mindig egy új szobrot emeltek, amelyet monolitból formáztak meg. Összesen 887 monolit szobor áll a parton, illetve a parttól távolabb a szigetet őrizve.

A legnagyobb szobor 80 tonnát nyom, amelynek Paro a neve.

A Húsvét-szigeten az őslakosok az i. sz. első évezred első felében telepedtek le, akik Polinéziából érkeztek. A szigeten, évszázadokon keresztül éltek, ahol rendkívül jelentős és érdekes kultúrát hoztak létre. Ezen az elzárt szigeten túlnépesedés alakult ki, amelyet a természeti erőforrások egy idő után már nem bírtak el. Sajnos ez elsősorban már akkor is az erdőirtásokról szólt. A civilizáció a szigeten ökológiai katasztrófát hozott.

Amikor az európai felfedezők megérkeztek a lakosság már ekkor legalább 2000 főre csökkent, holott korábban nagy valószínűséggel a szigeten mintegy 15 ezer körüli lélek élt.

A XIX. században perui rabszolga kereskedők a sziget lakosságának nagy részét elhurcolták dél-amerikai latifundiumokra. Ezt követően kevesen tértek vissza a szigetre. A kis létszámú ember azonban betegségeket hozott be a szigetre, amely sok ott lakónak a halálát okozta.

Az ismeretlen betegségek 1877-re csaknem a teljes őslakosságot kiirtották.

A szigeten élő száma ezekben az időkben 150 főre csökkent.

A mai lakosság mintegy 6000 fő, akik az idegenforgalomból élnek. Minden évben a turisták repülőgépeken és hatalmas üdülő hajókon keresztül rendszeresen ezer számra érkeznek a rendkívül előnyös éghajlatú szigetre.

A turizmus érdeklődése a sziget után igazán a XIX. és a XX. században indult meg. A Húsvét-sziget világszerte felkeltette az emberek figyelmét, amit a kőszobrok rejtélye váltott ki.

A sziget különféle aspektusait rengeteg tudományos elismert írás dogozta már fel. A legnagyobb visszhangot azonban a Thor Heyerdahl kutatásai váltották ki. A tanulmány, amelyet a norvég kutató fogalmazott meg, jelentősen hozzájárult a sziget népszerűsítéséhez. Fő elméleteit sorra megcáfolták tudós társai.

A szigeten az összes moaiak van törzse itt és ezzel a tisztában vannak a szakemberek is már évtizedeken keresztül. Sokan azonban erről nem hallottak, így az egész történetet konteóként kezelik. Méghozzá azt, hogy a szobroknak a föld alatt vannak a törzsük.

Ettől még bizarrabb összeesküvés-elméletek is születtek.

“Akik még nem láttak képeket a szigeten kiásott szobrokról, joggal hiszik, hogy ezek csak fejek.” – nyilatkozta Jo Anne Van Tilburg, a Húsvét-szigeti Szoborprogram igazgatója.

A valóság az, hogy a konspiráció beigazolódott, mert a kutatók az elmúlt években már több monolitot is kiemeltek a földből és ezt fotókon keresztül dokumentálták.

Az 1950-es években is kiástak moaikról szobrokat és láthatjuk, hogy valójában mekkorák is ezek a szobrok.

A felfedezés tehát egyáltalán nem új keletű. Az archeológusok dokumentáltan már legalább 100 éve tanulmányozzák a kőszobrokat. A legkorábbi ásatás 1914-ben volt, amikor rájöttek arra, hogy a szobrok törzse nagy jelentőségben a földbe van beásva.

A törzsön lévő vésetek szinte tökéletes állapotban megmaradtak nem úgy, mint a szobrok arca, amelyek a földfelszín felett vannak és erősen ki vannak téve az időjárás viszontagságainak.

A legújabb feltárás is mindezt bizonyítja. A szobrok földfelszín alatti vésetei remekül láthatók.

Az újonnan kiásott szobrok első motivációja a dokumentálás, illetve vegyszereken és különféle impregnáló anyagokon keresztül a szobrok törzseinek megóvása.

A legutóbbi feltárás a 2010-es évek elején történt.

Forrás: erdekesvilag.hu