Milliók köszönhetik életüket egy tömeggyilkosnak, aki Nobel-díjat is kapott

A legnagyobb ellentmondásos Nobel-díjas történetét olvashatjátok cikkünkben, akit a „vegyi háború” atyjaként ismernek Fritz Haber személyében.

Az idei kémiai Nobel-díj és a Fritz Haber féle kémiai Nobel-díj közötti megítélés között nagy szakadék van. Bár minden nézőpont kérdése.



Fritz olyan kémiai gázokat fejlesztett ki, amelynek következtében az első világháborúban (nagy háborúban) sok ember vesztette életét kínhalállal a lövészárkokban.

1918-ban ennek ellenére megkapta a tudományos körök legnagyobb elismerését a Nobel-díjat, noha nem a vegyi háború kapcsán, hanem más egyéb kutatási elismeréseként.

Első világháborúban, a lövészárkokban

Fritz Haber a nagy háborúban benne volt a lövészárkokban kis csapatával James Franck-kal, Gustav Hertz-el és Otto Hahn-nal, akik szintén Nobel-díjat kaptak.

1915-ben a csapat Ypernnél volt a lövészárkokban, akik kutatóvegyészekként első kézből tapasztalhatták meg, hogy a klór és más mérgező gázok miként végezhetnek a katonákkal. Ő alkotta az első gázmaszkot, amelyhez egy szabályt is kötött, ami megállapítja, hogy mérgezéshez szükséges gázkoncentráció és a belélegzés időtartama fordítottan arányos.

A kémikus zsidó családból származott, de hozzá tartozott a német hazafisághoz, ami jelentősen meghatározta életét. Családja tiltakozása ellenére a Strategischdienst für Chemie hez (Kémiai Hadászati Szolgálat) munkatársa lett, majd később igazgatója. A vegyészetet egyszerűen katonai szolgálatba állította. Abban az időben ő tudott a legtöbbet a nitrogénvegyületek kémiájáról. Bele is fogott a robbanóanyagok fejlesztésébe. Ebben az időben ez azért volt nagyon fontos, mert az antant hatalmak blokádja miatt megfoghatatlan volt Chile rendkívül jelentős salétromforrása.

A hadtörténet sötét fejezete azonban egy üzemi balesettel kezdődött, amit összeötvöztek Haber kutatómunkájával.

Fritz Haber gyárában kiszabadult a klórgáz és a szúrós szagú gyilkos több munkatárs halálát okozta. Ekkor fogant meg az ötlet, hogy ezt a gázt simán lehetne használni a lövészárkokban. Haber a gyilkos gázokat ugyanolyan eszköznek minősítette, mint az egyéb fegyvereket. Annak ellenére, hogy komoly egyezmények korlátozták a harctereken használatos fegyvereket.



Kémikusok háborúja

A hágai egyezmény még 1899-ben megtiltotta a harci gázok bevetését. Ez a dolog ekkor még pedig csak elméleti szinten volt! Ezt a törvényt természetesen kikerülték a könnygáz használatával. Azonban a németek átálltak a rendkívül mérgező klórgázra. Miután kiderült, hogy a klórgáz ellen könnyen fel lehet venni a harcot, így még hatásosabb gázokat vetettek be.

A hatékonyabb munkába még egy francia kémikus is benevezett Victor Grignard személyében. A róla elnevezett reakcióért kapta a Nobel-díj pénzösszegét 1912-ben.

Victor Grignard a csatatérre a klórgáznál nehezebben észlelhető foszgént hozta be. A mustárgázt azonban a németek oldaláról vetették be, ami rendkívül fájdalmas és hosszú halálhoz vezető utat biztosított. A csatateret is nagyon hosszú időre beszennyezte.

Az első világháborús vegyi bevetések a viszonyokhoz képest kevés emberéletet követeltek. De a közvélemény erős ellenállást produkált a gázok bevetésének brutális magatartása miatt.



Fritz Haber felesége öngyilkos lett

Clara Immerwahr a Breslaui Egyetem PhD-ja öngyilkos lett, mert egyszerűen nem tudta elviselni, hogy férje klórgáz bevetéseken vett részt.

Fritz Habert a dolog nem különösebben viselte meg, mert a felesége temetése után elutazott, hogy az oroszok elleni gázbevetésen vegyen részt. 2 évre rá újranősült.

Fritz Haber nevéhez rengeteg felfedezés fűződik. Például ő fedezte fel a műtrágyát és annak gazdaságos előállítását. Ez a mezőgazdaság robbanásszerű növekedéséhez vezetett. Az általa felfedezett eljárást követik napjainkban is a műtrágyagyártásban. A ma élő emberek testében lévő nitrogén 80%-az általa felfedezett kémiai reakcióból származik.

Haber ezért a felfedezéséért kapta a Nobel-díjat, 1918-ban. Napjainkban is a felfedezése miatt az emberiség nagy zöme rá szavazna a Nobel-díjat illetően. Hiszen a ma élő emberiség nagy része az ő felfedezése nélkül nem létezne most a földön.

Felfedezése a levegő nitrogénjének a hasznosítása volt, ami abban rejlik, hogy a levegő nitrogénjéből magas nyomáson, katalizátorok hozzáadásával ammóniát lehet előállítani. Ez nyitotta meg a kaput a műtrágyák előállításához.

Szegény Haber még halála után is embereket ölt. Állítólag az ő vállalata fejlesztette ki a rovarirtó szert a Zyklon-B-t, amely hidrogén cianidot tartalmazott kovaföldben felszívatva.

Ez volt az anyag, amely oly sok ember halálát okozta a második világháborús munkatáborokban.



Forrás: origo