Minden idők legjobb átverései

Kilenc tréfa, amire még sokáig emlékezni fognak az emberek.Időről időre szeretjük megviccelni az ismerőseinket, néhány igazán jó tréfára pedig még évekkel később is szeretünk visszaemlékezni. Ilyen felejthetetlen, frappáns átverés az alábbi kilenc is, amit joggal nevezhetünk minden idők legjobb tréfáinak.

A kamu ötven árnyalata: Egy 1969-es interjú során szembesült azzal Mike McGrady, egy Long Island-i újság, a Newsday munkatársa, hogy milyen kelendőek az olcsó, erotikus ponyvaregények. McGrady ezen felbuzdulva azzal bízta meg huszonöt kollégáját, hogy írjanak neki szándékosan eltúlzott erotikus történeteket.

Amikor az írások elkészültek, akkor McGrady Penelope Ashe álnéven könyvet szerkesztett azokból, majd megjelent a Naked Came the Stranger (Az idegen meztelenül érkezett) című könyv. A vicces kedvű zsurnalisztákat akkor érte nagy meglepetés, amikor a paródiának szánt könyv olyan népszerű lett, hogy felkúszott a The New York Times bestsellerlistájának negyedik helyéig.

A megjelenés után nem sokkal McGrady és társai elárulták, hogy tréfának szánták a könyvet, ám ezzel csak még jobban megugrott az eladás, mert mindenkit érdekelt az „álregény”.

London felett az ég: 1989-ben, bolondok napja előestéjén, egy repülő csészealj jelent meg London egén. Az azonosítatlan repülő tárgy valójában egy hőlégballon volt, amelyet a Virgin médiakonglomerátum milliárdos vezérigazgatója, Sir Richard Branson és társa, Don Cameron vezettek.

A hőlégballon még azon a estén Surrey grófságban landolt egy mezőn. A „repülő csészealjat” megközelítő rendőrök futva menekültek, mert azt hitték, hogy kinyílt az űrjármű ajtaja, amin egy furcsa, ezüst űrruhát viselő alak lépett ki. Az illető valójában Cameron volt.

A tréfa kitervelői később elárulták, hogy az eredeti tervük az volt, hogy április 1-jén landolnak a Hyde Parkban, de a megváltozott széljárás miatt kénytelenek voltak egy nappal korábban és máshol letenni a „repülő csészealjat”.

Megjósolták a jós halálát: Sokan szeretnék megleckéztetni a kamujósokat, így például Jonathan Swift, a Gulliver utazásai szerzője, aki egy John Partridge nevű asztrológust tett bolonddá. A történet azzal kezdődött, hogy Partridge az 1708-as kalendáriumában „megjósolta”, hogy április elsején járvány tör ki Londonban.

Ezt látva, Swift álnéven jelentette meg a saját könyvecskéjét, amiben azt állította, hogy március 29-én este 11 órakor Partridge lesz a járvány áldozata. Partridge természetesen próbálta cáfolni a „jövendölést”. Eközben az emberek azt várták, hogy vajon mi fog történni.

Swift a megjelölt időpont másnapján ismét álnevet használva, kiadott egy gyászjelentést, amiben azt írta, hogy a csaló John Partridge előző éjjel, váratlan betegség következtében, elhunyt, de még a tragédia előtt, a halálos ágyán bevallotta, hogy a „munkássága” során végig átverte az olvasókat.

Ezt követően volt nagy meglepetés, amikor április 1-jén reggel, távolról sem véletlenül, Partridge megjelent az utcán, makkegészségesen. A tréfa leleplezte a csillagjóst, aki hamarosan felhagyott a könyvkiadással.A rinocérosz, aki (majdnem) városi tanácstag lett: Az állatkertek lakói közül egyik-másik nagy népszerűségre tehet szert, de akkora sztárrá még egyikük sem vált, mint a Cacareco, a brazíliai Sao Paolóban élt orrszarvú.

A rinocérosz 1959-ben szerzett hírnevet, ugyanis néhány diáknak elege lett a honatyák tehetetlenségéből, ezért kampányt indítottak, amiben Cacarecót jelölték az önkormányzati választásokon.

Az igazi döbbenet akkor érte az embereket, amikor kiderült, hogy Cacareco több, mint százezer vokssal megnyerte a választást, ám az orrszarvú mégsem foglalhatta el a helyét a városi tanácsban, ugyanis a választási biztonság kizárta.

A „supergroup”, mely nem is olyan szuper: 1969-ben Greil Marcus, a Rolling Stone magazin zenei kritikusa, összehozta a rockzene akkori nagyjait, de csak képzeletben. Marcus a „supergroup”-ok, vagyis a korábban már más zenekarokban nagyot alakító sztárzenészekből összeállt bandák akkori nagy divatjára próbált reflektálni azzal, hogy kritikát írt egy soha nem létező együttesről.

A cikk arról szólt, hogy a „Masked Marauders” illegálisan terjeszti a debütáló lemezét, A képzelt bandának olyan tagjai voltak, mint John Lennon, Paul McCartney, George Harrison, Mick Jagger és Bob Dylan.

A hír eljutott a Warner zenekiadó főnökeihez, akik azonnal le akartak szerződni a bandával. Marcus ahelyett, hogy elmondta volna az igazat, inkább megírta és felvette az „albumon” szereplő dalokat, ami megjelent a lemezboltokban.

Később kiderült, hogy Marcus előre látta a jövőt, hiszen húsz évvel később Harrison és Dylan, több más sztárzenésszel összeállva, „supergroup”-ot alapított, ami a Traveling Wilburys nevet kapta.

Lóvá tett drukkerek: A szurkolói csoportok szeretik látványos koreográfiákkal feldobni a lelátót, amikor a csapatuknak szurkolnak. 1961-ben azonban jól megjárták a drukkerek egy amerikaifutball-mérkőzésen, amit a híres kaliforniai műszaki egyetem, a Caltech pályáján rendeztek meg a Washingtoni és a Minnesotai Egyetem között.

A washingtoni szurkolók úgy tervezték, hogy a félidőben kartonlapokat felmutatva betűzik ki a csapatuk nevét a lelátón, de néhány helyi diák kibabrált velük, mert kicserélték a betűket, és így a szurkolók a „Caltech” nevet mutogatták nagy lelkesen. A közönség nagy részét annyira megdöbbentette a dolog, hogy még a zenekar is elrontotta az éppen játszott indulót.Palackba zárt szenzáció: 1749 januárjában, a londoni újságokban jelent meg az a hirdetés, ami arról szólt, hogy különleges mutatványnak lehetnek szemtanúi azok, akik január 16-án elmennek a haymarketi New Theatre-be, mert a színpadon egy férfi bele fogja préselni magát egy borosüvegbe, hogy aztán ott énekelni kezdjen.

A színházban telt ház volt azon az estén, ám a tömeg kénytelen volt csalódottan távozni, mert senki se lépett fel a meghirdetett időpontban. Az átverés egy fogadásból eredhetett, aminek lényege az volt, hogy Portland grófja megpróbálta bebizonyítani Chesterfield hercegének, hogy egy kellően csalogatóan megfogalmazott felhívás képes megmozgatni a tömeget, még abban az esetben is, ha egy teljesen képtelen dologról van szó.

A nemzet aranya és a hírlapi kacsa: 1905-ben, bolondok napja alkalmából, a Louis Viereck, a Berliner Tageblatt New York-i tudósítója arról „számolt be”, hogy az Egyesült Államokban egy rablóbanda alagutat ásott és ellopta a nemzeti aranytartalékot, amit akkor még a fővárosban őriztek, nem Fort Knoxban. A „tudósítást” több európai újság átvett, mire kiderült, hogy csak áprilisi tréfáról volt szó.

Fákon terem a spagetti: Az objektív tájékoztatásról híres BBC sem veti meg a tréfákat. 1957-ben, bolondok napján, a közszolgálati hírekben számoltak be arról, hogy Svájcban fákon termesztik a spagettit.

Amikor kiderült, hogy az egész csak vicc volt, akkor sokan felháborodtak azon, hogy egy tényműsor ilyen gonosz tréfát űzött a nézőivel. Mások arról szerettek volna tájékoztatást kapni, hogy hogyan ültethetnének spagettifát a kertjükbe.


(Forrás: divany.hu)