Reneszánszukat élik a cigány lakókocsik

Egyre többen újítják fel a XX. századot túlélt gypsy wagonokat. Abban nincs semmi új, hogy sokan szeretnek lakókocsizni, ám az már újdonság, hogy az elmúlt időben ismét reneszánszukat élik a cigány lakókocsik, amelyeket gypsy wagonnak és vardónak is nevezünk.

A megnövekedett kereslet miatt, sokan úgy döntöttek, hogy felújítják a a XX. század első felét túlélt darabokat, de van, aki arra vállalkozik, hogy hippi stílusú vardót rak össze, sőt az Airbnb-n találhatunk olyan hirdetést, ahol egy franciaországi vardót kínálnak éjszakánkénti 31 ezer forintért.

Mivel a vardo egyre többeket érdekel, ezért nem meglepő, hogy már elérhető a gypsywagon.co.uk oldal, ahol megismerhetjük a vardo eredettörténetét, amelyből kiderült, hogy a Brit-szigeteken élő cigányság az 1800-as évek közepéig gyalog közlekedett, az estéket pedig sátorban töltötte.

Az idő múlásával az ősi romák vidáman felcicomázott, fából készült lakókocsikban éltek. A cigányok legértékesebb tulajdonát lovak húzták. Ezeket a kocsikat Franciaországban fejlesztették ki még az 1810-es években, ám a vásározó és cirkuszos cigányok miatt hamar elterjedt Angliában is. 2017-re nagyon kevés vardo maradt fenn eredeti állapotban, aminek oka elsősorban a zord brit időjárás és a szú. Azok a kocsik, amelyek túlélték az elmúlt évszázadokat, magángyűjteményekbe és múzeumokba kerültek felújított, vagy felújítás alatt álló állapotban. A modern vardo építők és festők arra törekszenek, hogy a fennmaradt, eredeti tervek alapján építsék meg az új vagonokat.

A XIX. század közepén megjelentek azok a vardok, amelyeket beépített fűtéssel, főzési lehetőséggel szereltek fel. Az első világháború után a gépkocsik kezdtek teret hódítani maguknak. A változás hatására a 40-es években az úton lévő romáknak csak 1 százaléka rendelkezett a hagyományos, lóval húzott vardóval. Sok vardo azért pusztult el, mert a hagyományoknak megfelelően, amikor meghalt a kocsi tulajdonosa, akkor annak értéktárgyait elégették a temetési szertartás részeként. Néhány évtizeddel később nem a romák, hanem a természetbe vágyó városiak keltették új életre a vardókat, amit lakókocsiként, miniházként használnak.

A tölgy-, kőris-, cédrus- vagy fenyőfából készült vardókat jellemzően családok és nászutas párok megrendelésre építették. A munka befejezése fél évtől akár egy évig is eltarthatott. A kocsikat hat fő stílusban különböztetjük meg. Ez alapján a hagyományos változtat a Ledge, a városi a Reading, de az is gyakori volt, hogy az építőjéről nevezték el a vardót.

A Reading egyébként Dauton and Sons of Readingről, tehát az eredeti építőjéről kapta az elnevezését, még az 1870-es években. A kite nevű vardo arról vált híressé, hogy esztétikus és praktikus, hiszen nem kizárólag a közutakon, hanem a nehezebb terepeken is megállta a helyét. A 10 láb hosszú kite elején és hátulján is kialakítottak egy-egy tornácot, ami mellett rendelkezett tetőablakkal és bonyolult oroszlánfejes vízköpőkkel is.

Az alábbi képen látható kocsi egy 1920-as modell, amit tavaly újítottak fel: A cigány lakókocsikra díszes, hagyományos roma jelképeket festettek, de akadtak olyan vagonok is, amelyeket kutyás, lovas, madaras, oroszlános, virágos, szőlős fafaragásokkal dobtak fel. Ezeket aranyfüsttel vagy festékkel hangsúlyozták.

A vardo a könyvekben és a filmekben is egyre többször feltűnik, így például szerepelt a brit író, Roald Dahl Danny, a világbajnok című könyvében és a Csillagpor című kalandfilmben.

Az interneten eladásra kínált, de felújításra szoruló vardo is található, 12 ezer dollárért (nagyjából 3,5 millió forintért). Ez az összeg nagyjából ugyanannyi, mint a 3D nyomtatott házaké. Azt, hogy a vardó a reneszánszát éli, az is bizonyítja, hogy már olyan kocsikat is találhatunk a piacon, amelyekben hipsztereket célzó kávézó üzemel.

(Forrás: divany.hu)