Tévhitek az első világháborúról
Az első világháború kitörésének 100. évfordulója évében szaporodnak a megemlékezések, konferenciák, rendezvények és születnek a témában új írások. A BBC cikkében tévhiteket igyekszik eloszlatni a háborúval kapcsolatban - ezúttal brit szemszögből.
Az 1914-1918-as háború a történelem egyik legtöbb ellentmondással elemzett eseménysorozata. Számos ellentétes vélemény látott, lát napvilágot a háború katonái, túlélői és az utókor részéről egyaránt. Dan Snow történész néhány a köztudatban elterjedt véleményt cáfol.
A történelem addigi legvéresebb háborúja volt
Az első világháború kitörése előtt ötven évvel Kínát véres konfliktus szakította szét. Az óvatosabb becslések szerint 20 és 30 millió között lehet az áldozatok száma. Az első világháborúban 17 millió körüli a katona és polgári lakosság együttes vesztesége.
A legtöbb katona ekkor halt meg
Az Egyesült Királyságban hat millió ember mozgósítottak, közülük 700 ezer vesztette életét, ami 11,5%-os veszteségnek felel meg. A tényadatokat tekintve ennél magasabb volt a krími háborúban (1853-1856) elesett brit katonák száma.
Lövészárkokban éltek az emberek éveken át
A frontvonal lövészárkai nem voltak kényelmes lakóhelyek. Nedvesek, hidegek voltak és közvetlen veszélyben voltak lakói az ellenség közelsége miatt. Az emberek nagyon gyorsan elvesztették itt moralitásukat.
Azért a brit hadsereg folyamatos rotációs rendszerben mozgatta katonáit. Csaták között egy egység maximum tíz napot töltött egy hónapból a lövészárkokban és közülük is ritkán töltöttek három napnál többet ott egyhuzamban. Gyakori volt, hogy egy katona több mint egy hónapot a frontvonal mögött töltött.
Vészhelyzet esetén, ilyenek voltak a nagy offenzívák előfordult, hogy akár hét napot is az árokban töltöttek, de inkább egy-két nap volt a jellemző időtartam.
A társadalom uralkodó osztályainak vesztesége elenyésző volt
Tény, hogy a háborús veszteség többsége a munkásosztályból került ki, s a társadalmi, politikai elit kevesebb veszteséget szenvedett el. Viszont az ő fiaik képezték a fiatal tisztek csapatát, akiknek jó példával kellett elől járni, így a legnagyobb veszélynek tették ki magukat.
A brit legénység 12, a tisztikar 17%-a veszett oda 1914 és 1918 között. A híres etoni egyetem a kiállított katonái 20%-át vesztette el. Miniszterelnökök és a hadügyminiszter is elvesztették fiaikat, testvéreiket.
"Az oroszlánokat szamarak vezették"
A mondást egy magas rangú német parancsnoknak tulajdonítják, aki szerint a brit katonákat hozzá nem értő ficsúrok irányítják kastélyaikból. A valóságban a szállóige Alan Clarktól származik.
A háborúban 200 parancsnokot öltek meg, sebesítettek meg vagy esett fogságba. Legtöbbjük naponta a megjárta a frontvonalat. A csatákban pedig jóval közelebb voltak az ellenséghez, mint a későbbi háborúk során. Igaz, hogy néhányukra nem igazak a fenti állítások, de a többségre igen.
A történelem során kevesebb olyan háború, mint a "Nagy Háború", amikor a vezérkarnak nagyon gyorsan kellett megtanulni, és alkalmazni a technika új vívmányait. A parancsnokok kisebb háborúkban, csatákban tanulták a harcmodort, s ekkor olyan méretekben kellett gondolkodniuk, amely ismeretlenek voltak számukra.
Gallipolinál az ausztrálok és az új-zélandiak harcoltak
A valóságban több brit katona harcolt Gallipolinál, mint az ausztrálok és új-zélandiak együttvéve. A britek ötször több veszteséget könyveltek el, mint a déli féltekéről érkezett katonák, sőt a franciák vesztesége is nagyobb volt. A tévhit a két déli ország lakosságának arányához mért számból fakad.
A sorozatos veszteségek ellenére a nyugati fronton a taktika nem változott
A technológia és a taktika még soha nem voltozott ilyen gyorsan a történelem során. 1914-ben még lóháton ügettek a tábornokok a harcmezőn, a legénység pedig textilsapkában állta a tüzérségi rohamokat. Négy évvel később fémsisakban harcoltak. De érdemes a repülőgépek szerepét és annak fejlődését említeni a négy év során. Kezdetben csak szállítóeszköznek használták, a háború végén pedig harcoltak vele. A tankok pedig örökre megváltoztatták a harcok technikáját.
Senki nem nyert
Az emberveszteségek, a túlélők traumája, a gazdasági csőd miatt még a győztes országokban is nehéz győzelemről beszélni. Amikor a német fél Ludendorff katonai vezetésével az élén belátta, hogy számukra a háború elveszett, rengeteg életet megmentve megkötötték a békét. A második világháború végén ez másképp történt.
A versailles-i béke különösen kegyetlen volt
Németország területének 10%-áról volt kénytelen lemondani a háború után, de így is Európa egyik leggazdagabb és legnagyobb országa maradt. Jóval kevésbé volt a németek számára fájdalmas ez a béke, mint az 1870-71-es francia-német, vagy a második világháborút követő békék. Súlyossága leginkább Hitler későbbi propagandájának része volt.
Mindenki gyűlölte
Minden háborúra igaz az elképzelhetetlen horror testileg, lelkileg. Az első világháborúban azonban számos olyan szerencsés katona volt a hadseregben, akik elkerültek a nagy bevetéseket, állapotuk, ellátásuk jobb volt, mint az otthon maradt civil lakosságé. A brit katonák kaptak húst minden nap, ami az otthoniak számára nagy luxusnak számított, valamint cigarettát, rumot, teát. Napi kalória adagjuk meghaladta a 4000-t.
Sokuknak nagy könnyebbséget jelentett a rendszeres fizetés. Életre szóló barátságok köttettek. A szexuális szabadság pedig messze felülmúlta Nagy-Britannia békeidőbeli szabadságát.
www.bbc.co.uk
Az 1914-1918-as háború a történelem egyik legtöbb ellentmondással elemzett eseménysorozata. Számos ellentétes vélemény látott, lát napvilágot a háború katonái, túlélői és az utókor részéről egyaránt. Dan Snow történész néhány a köztudatban elterjedt véleményt cáfol.
A történelem addigi legvéresebb háborúja voltAz első világháború kitörése előtt ötven évvel Kínát véres konfliktus szakította szét. Az óvatosabb becslések szerint 20 és 30 millió között lehet az áldozatok száma. Az első világháborúban 17 millió körüli a katona és polgári lakosság együttes vesztesége.
A legtöbb katona ekkor halt meg
Az Egyesült Királyságban hat millió ember mozgósítottak, közülük 700 ezer vesztette életét, ami 11,5%-os veszteségnek felel meg. A tényadatokat tekintve ennél magasabb volt a krími háborúban (1853-1856) elesett brit katonák száma.
Lövészárkokban éltek az emberek éveken át
A frontvonal lövészárkai nem voltak kényelmes lakóhelyek. Nedvesek, hidegek voltak és közvetlen veszélyben voltak lakói az ellenség közelsége miatt. Az emberek nagyon gyorsan elvesztették itt moralitásukat.
Azért a brit hadsereg folyamatos rotációs rendszerben mozgatta katonáit. Csaták között egy egység maximum tíz napot töltött egy hónapból a lövészárkokban és közülük is ritkán töltöttek három napnál többet ott egyhuzamban. Gyakori volt, hogy egy katona több mint egy hónapot a frontvonal mögött töltött.
Vészhelyzet esetén, ilyenek voltak a nagy offenzívák előfordult, hogy akár hét napot is az árokban töltöttek, de inkább egy-két nap volt a jellemző időtartam.
A társadalom uralkodó osztályainak vesztesége elenyésző voltTény, hogy a háborús veszteség többsége a munkásosztályból került ki, s a társadalmi, politikai elit kevesebb veszteséget szenvedett el. Viszont az ő fiaik képezték a fiatal tisztek csapatát, akiknek jó példával kellett elől járni, így a legnagyobb veszélynek tették ki magukat.
A brit legénység 12, a tisztikar 17%-a veszett oda 1914 és 1918 között. A híres etoni egyetem a kiállított katonái 20%-át vesztette el. Miniszterelnökök és a hadügyminiszter is elvesztették fiaikat, testvéreiket.
"Az oroszlánokat szamarak vezették"
A mondást egy magas rangú német parancsnoknak tulajdonítják, aki szerint a brit katonákat hozzá nem értő ficsúrok irányítják kastélyaikból. A valóságban a szállóige Alan Clarktól származik.
A háborúban 200 parancsnokot öltek meg, sebesítettek meg vagy esett fogságba. Legtöbbjük naponta a megjárta a frontvonalat. A csatákban pedig jóval közelebb voltak az ellenséghez, mint a későbbi háborúk során. Igaz, hogy néhányukra nem igazak a fenti állítások, de a többségre igen.
A történelem során kevesebb olyan háború, mint a "Nagy Háború", amikor a vezérkarnak nagyon gyorsan kellett megtanulni, és alkalmazni a technika új vívmányait. A parancsnokok kisebb háborúkban, csatákban tanulták a harcmodort, s ekkor olyan méretekben kellett gondolkodniuk, amely ismeretlenek voltak számukra.
Gallipolinál az ausztrálok és az új-zélandiak harcoltakA valóságban több brit katona harcolt Gallipolinál, mint az ausztrálok és új-zélandiak együttvéve. A britek ötször több veszteséget könyveltek el, mint a déli féltekéről érkezett katonák, sőt a franciák vesztesége is nagyobb volt. A tévhit a két déli ország lakosságának arányához mért számból fakad.
A sorozatos veszteségek ellenére a nyugati fronton a taktika nem változott
A technológia és a taktika még soha nem voltozott ilyen gyorsan a történelem során. 1914-ben még lóháton ügettek a tábornokok a harcmezőn, a legénység pedig textilsapkában állta a tüzérségi rohamokat. Négy évvel később fémsisakban harcoltak. De érdemes a repülőgépek szerepét és annak fejlődését említeni a négy év során. Kezdetben csak szállítóeszköznek használták, a háború végén pedig harcoltak vele. A tankok pedig örökre megváltoztatták a harcok technikáját.
Senki nem nyert
Az emberveszteségek, a túlélők traumája, a gazdasági csőd miatt még a győztes országokban is nehéz győzelemről beszélni. Amikor a német fél Ludendorff katonai vezetésével az élén belátta, hogy számukra a háború elveszett, rengeteg életet megmentve megkötötték a békét. A második világháború végén ez másképp történt.
A versailles-i béke különösen kegyetlen voltNémetország területének 10%-áról volt kénytelen lemondani a háború után, de így is Európa egyik leggazdagabb és legnagyobb országa maradt. Jóval kevésbé volt a németek számára fájdalmas ez a béke, mint az 1870-71-es francia-német, vagy a második világháborút követő békék. Súlyossága leginkább Hitler későbbi propagandájának része volt.
Mindenki gyűlölte
Minden háborúra igaz az elképzelhetetlen horror testileg, lelkileg. Az első világháborúban azonban számos olyan szerencsés katona volt a hadseregben, akik elkerültek a nagy bevetéseket, állapotuk, ellátásuk jobb volt, mint az otthon maradt civil lakosságé. A brit katonák kaptak húst minden nap, ami az otthoniak számára nagy luxusnak számított, valamint cigarettát, rumot, teát. Napi kalória adagjuk meghaladta a 4000-t.
Sokuknak nagy könnyebbséget jelentett a rendszeres fizetés. Életre szóló barátságok köttettek. A szexuális szabadság pedig messze felülmúlta Nagy-Britannia békeidőbeli szabadságát.
www.bbc.co.uk
Hozzászólások