Túlélte az élve eltemetést a motorbaleset miatt kómába esett fiú
Jan Bondeson könyvet írt az iszonyatos élve eltemetésekről.
A múltban nem volt ritka eset, hogy valakit élve temettek el, ugyanis régebben még nem léteztek azok a módszerek, amelyekkel biztosan megállapítható, hogy valaki meghalt. Sokan emiatt, és a rémhírek miatt, rettegtek, hogy élve temetik el őket, ám napjainkban szerencsére az ilyesmi csak nagyon ritkán fordul elő.
Jan Bondeson érdeklődését azonban felkeltette a téma, ezért könyvet írt az élve eltemetésekről. A történetek közül most a legiszonyatosabbakat ismerhetjük meg.
Angelo Hays: Bondeson szerint a XX. század legérdekesebb élve temetése volt az, amikor egy 19 éves fiút tettek a földbe. Angelo Hays a motorján ült, amikor fejjel előre nekiment egy kőfalnak.
A fiatal fiú arca a felismerhetetlenségig roncsolódott, ezért az orvosok még a szülőknek sem engedték meg, hogy egy utolsó pillantást vessenek a gyermekükre. Miután a sérült pulzusát nem találták, az orvosok megállapították a halál beálltát.
Három nappal később eltemették a szerencsétlenül járt fiút, ám a helyi biztosítási iroda két nappal később valamiért kiásatta a holttestet. Az emberek legnagyobb döbbenetére, Hays teste még mindig meleg volt.
Kiderült, hogy a fiú nem halt meg, hanem a baleset után kómába esett, a teste lecsökkent oxigénigénye miatt pedig az élve eltemetést is túlélte. Hays sok műtéten, majd rehabilitáción esett át, végül pedig szinte teljesen felépült. A fiú olyan híres lett, hogy Franciaország legtávolabbi pontjából is ellátogattak hozzá csak azért, hogy személyesen beszélhessenek vele.
Annak érdekében, hogy többé ne forduljon elő a fiúéhoz hasonló esett, vastag kárpitozású koporsókat kezdtek gyártani a 70-es években. Ezeket úgy alakították ki, hogy legyen benne hely némi élelmiszernek, oxigénmaszknak, egyszerű vécének, illetve egy rádióadónak is.
Essie Dunbar esete: Súlyos epilepsziás roham miatt halt meg 1915-ben a 30 éves Essie Dunbar, legalábbis eleinte úgy tűnt, hogy ez történt. Miután megállapították a halál beálltát, koporsóba tették a nőt.
A temetéssel még vártak egy napot, mert az elhunyt testvére másik városban lakott, ám mivel másnap nem érkezett meg, ezért nélküle kezdték el a temetést. A testvér az utolsó pillanatban jelent meg, ugyanis a sírásók már a földet dobálták a sírra.
A rokon azonban még szerette volna utoljára látni a nőt, ezért kinyitották a koporsót. A halottnak nyilvánított Dunbar ekkor mosolyogva ült fel a koporsóban. A nő még 40 éve élt, majd 1955-ben tényleg meghalt.
Philomele Jonetre: 1967-ben kolerát diagnosztizáltak a francia nőnél, akit nem sokkal később halottnak nyilvánítottak. Egy pap feladta az utolsó kenetet, majd koporsóba tették a fiatal nőt, akit 16 órával később eltemettek.
A sírásó azonban hangokat halott a koporsó felől, ezért a szertartást félbeszakították. Jonetre légzését nem tudták megállapítani, de a lassú szívműködés még érezhető volt, és a nő szemhéja is mozgott. Sajnos Jonetre másnapra tényleg meghalt.
A titokzatos német cipész: 1822-ben, titokzatos körülmények között halt meg a 40 éves cipész. Habár a testnek nem volt kellemetlen, bomló szaga, és a hullamerevség sem állt be, mégis a család is elismerte, hogy a rokonuk meghalt.
A temetésen azonban a sírásó kopogó hangokat hallott a koporsóból. A földet gyorsan elkezdték ellapátolni, hogy kiszabadítsák a férfit, aki a koporsóban mozgott, a kezét felfelé tartotta, a teste pedig nem hűlt ki.
Szerencsére a helyszínen volt egy orvos, aki megvizsgálta a cipész egyik vénáját, ám abból hirtelen vég kezdett spriccelni. A helyzet nagyon súlyos volt. A férfit három napon keresztül próbálták újjáéleszteni, de végül tényleg meghalt.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
A múltban nem volt ritka eset, hogy valakit élve temettek el, ugyanis régebben még nem léteztek azok a módszerek, amelyekkel biztosan megállapítható, hogy valaki meghalt. Sokan emiatt, és a rémhírek miatt, rettegtek, hogy élve temetik el őket, ám napjainkban szerencsére az ilyesmi csak nagyon ritkán fordul elő.Jan Bondeson érdeklődését azonban felkeltette a téma, ezért könyvet írt az élve eltemetésekről. A történetek közül most a legiszonyatosabbakat ismerhetjük meg.
Angelo Hays: Bondeson szerint a XX. század legérdekesebb élve temetése volt az, amikor egy 19 éves fiút tettek a földbe. Angelo Hays a motorján ült, amikor fejjel előre nekiment egy kőfalnak.
A fiatal fiú arca a felismerhetetlenségig roncsolódott, ezért az orvosok még a szülőknek sem engedték meg, hogy egy utolsó pillantást vessenek a gyermekükre. Miután a sérült pulzusát nem találták, az orvosok megállapították a halál beálltát.
Három nappal később eltemették a szerencsétlenül járt fiút, ám a helyi biztosítási iroda két nappal később valamiért kiásatta a holttestet.
Kiderült, hogy a fiú nem halt meg, hanem a baleset után kómába esett, a teste lecsökkent oxigénigénye miatt pedig az élve eltemetést is túlélte. Hays sok műtéten, majd rehabilitáción esett át, végül pedig szinte teljesen felépült. A fiú olyan híres lett, hogy Franciaország legtávolabbi pontjából is ellátogattak hozzá csak azért, hogy személyesen beszélhessenek vele.
Annak érdekében, hogy többé ne forduljon elő a fiúéhoz hasonló esett, vastag kárpitozású koporsókat kezdtek gyártani a 70-es években. Ezeket úgy alakították ki, hogy legyen benne hely némi élelmiszernek, oxigénmaszknak, egyszerű vécének, illetve egy rádióadónak is.
Essie Dunbar esete: Súlyos epilepsziás roham miatt halt meg 1915-ben a 30 éves Essie Dunbar, legalábbis eleinte úgy tűnt, hogy ez történt. Miután megállapították a halál beálltát, koporsóba tették a nőt.A temetéssel még vártak egy napot, mert az elhunyt testvére másik városban lakott, ám mivel másnap nem érkezett meg, ezért nélküle kezdték el a temetést. A testvér az utolsó pillanatban jelent meg, ugyanis a sírásók már a földet dobálták a sírra.
A rokon azonban még szerette volna utoljára látni a nőt, ezért kinyitották a koporsót. A halottnak nyilvánított Dunbar ekkor mosolyogva ült fel a koporsóban. A nő még 40 éve élt, majd 1955-ben tényleg meghalt.
Philomele Jonetre: 1967-ben kolerát diagnosztizáltak a francia nőnél, akit nem sokkal később halottnak nyilvánítottak. Egy pap feladta az utolsó kenetet, majd koporsóba tették a fiatal nőt, akit 16 órával később eltemettek.A sírásó azonban hangokat halott a koporsó felől, ezért a szertartást félbeszakították. Jonetre légzését nem tudták megállapítani, de a lassú szívműködés még érezhető volt, és a nő szemhéja is mozgott. Sajnos Jonetre másnapra tényleg meghalt.
A titokzatos német cipész: 1822-ben, titokzatos körülmények között halt meg a 40 éves cipész. Habár a testnek nem volt kellemetlen, bomló szaga, és a hullamerevség sem állt be, mégis a család is elismerte, hogy a rokonuk meghalt.A temetésen azonban a sírásó kopogó hangokat hallott a koporsóból. A földet gyorsan elkezdték ellapátolni, hogy kiszabadítsák a férfit, aki a koporsóban mozgott, a kezét felfelé tartotta, a teste pedig nem hűlt ki.
Szerencsére a helyszínen volt egy orvos, aki megvizsgálta a cipész egyik vénáját, ám abból hirtelen vég kezdett spriccelni. A helyzet nagyon súlyos volt. A férfit három napon keresztül próbálták újjáéleszteni, de végül tényleg meghalt.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások