A sárközi népviseleti díszek készítését tanítják Szálkán
A szellemi kulturális örökség jegyzékében szereplő sárközi népviselet olyan darabjainak készítését sajátíthatják el a szálkai népművészeti tábor résztvevői, amelyet ma már csak kevesen ismernek.
A Tolna Megyei Népművészeti Egyesület augusztusi táborában most elsőként oktatják majd a tornyosbársony készítését - mondta el Decsi-Kiss Mária gyöngyfűző népi iparművész, a szervezet titkára az MTI-nek. Hozzátette: ma már egyre kevesebben vannak olyanok, akik tudják, hogy milyen alapanyagokból, milyen színekkel és elemekkel készült a sárközi leányfejdísz. Közéjük tartozik a 70 éves, őcsényi szövő népi iparművész, Minorits Jánosné, akitől az érdeklődők megtanulhatják a viseletkiegészítő autentikus készítését.
A díszes sárközi viselet felhasználta az úri divatot, de megmaradt a paraszti szabásmintáknál, a kettő harmóniájával alakult ki egy különleges, elegáns viselet. A tornyosbársonyt a lányok a konfirmációtól az esküvő éjszakájáig használták ünnepi alkalmakkor.
Van egy homlokbársony része, selyem és taftszalagokkal, gyöngyökkel, textilvirágokkal díszítették. Ma már színpadon is felveszik a hagyományőrző együttesek tagjai, de régen tánc közben nem viselték, mivel könnyen leeshetett - jegyezte meg a népi iparművész.
Beszámolt arról is, hogy a táborban 2001-től oktatják a sárközi gyöngyfűzést. A néprajzi tájegység gyöngydíszei attól egyedülállóak, hogy a mai Magyarországon másutt nem használtak itt ismert, hálószerűen fűzött gyöngygallért.
A képzés fő témája ezúttal a sárközi népviselet csafring - a gyermektelen fiatalasszonyok fejdíszéhez erősített gyöngyösbojt - készítése lesz. A táborban megpróbálják újra gondolni azt, hogy a kiegészítőt hogyan lehet beleilleszteni a mai viseletbe - mondta az iparművész. A táborban rendszeresen részt vesznek Erdélyből és a Vajdaságból is.
Azt is elmondta: nemcsak a kiegészítőket, hanem a viseleteket is egyre kevesebben készítik. Vannak, akik megvásárolják az egykor párizsi, lyoni selyemből, bécsi kasmírból varrt szoknyákat régi viselőik családjától, a mai darabok azonban már nem ilyen nemes anyagokból készülnek.
A kulturális örökség nemzeti bizottsága 2012-ben öt sárközi település - Decs, Őcsény, Alsónyék, Sárpilis és Báta - jelölése nyomán tette az örökség részévé a sárközi szövést, hímzést, gyöngyfűzést és népviseletet, amelyek a nyelvjárással és a helyi népdalokkal, táncokkal együtt jellemzik a tájegység kultúráját.
MTI
A Tolna Megyei Népművészeti Egyesület augusztusi táborában most elsőként oktatják majd a tornyosbársony készítését - mondta el Decsi-Kiss Mária gyöngyfűző népi iparművész, a szervezet titkára az MTI-nek. Hozzátette: ma már egyre kevesebben vannak olyanok, akik tudják, hogy milyen alapanyagokból, milyen színekkel és elemekkel készült a sárközi leányfejdísz.
A díszes sárközi viselet felhasználta az úri divatot, de megmaradt a paraszti szabásmintáknál, a kettő harmóniájával alakult ki egy különleges, elegáns viselet. A tornyosbársonyt a lányok a konfirmációtól az esküvő éjszakájáig használták ünnepi alkalmakkor.
Van egy homlokbársony része, selyem és taftszalagokkal, gyöngyökkel, textilvirágokkal díszítették. Ma már színpadon is felveszik a hagyományőrző együttesek tagjai, de régen tánc közben nem viselték, mivel könnyen leeshetett - jegyezte meg a népi iparművész.
Beszámolt arról is, hogy a táborban 2001-től oktatják a sárközi gyöngyfűzést. A néprajzi tájegység gyöngydíszei attól egyedülállóak, hogy a mai Magyarországon másutt nem használtak itt ismert, hálószerűen fűzött gyöngygallért.
A képzés fő témája ezúttal a sárközi népviselet csafring - a gyermektelen fiatalasszonyok fejdíszéhez erősített gyöngyösbojt - készítése lesz. A táborban megpróbálják újra gondolni azt, hogy a kiegészítőt hogyan lehet beleilleszteni a mai viseletbe - mondta az iparművész. A táborban rendszeresen részt vesznek Erdélyből és a Vajdaságból is.
Azt is elmondta: nemcsak a kiegészítőket, hanem a viseleteket is egyre kevesebben készítik. Vannak, akik megvásárolják az egykor párizsi, lyoni selyemből, bécsi kasmírból varrt szoknyákat régi viselőik családjától, a mai darabok azonban már nem ilyen nemes anyagokból készülnek.
A kulturális örökség nemzeti bizottsága 2012-ben öt sárközi település - Decs, Őcsény, Alsónyék, Sárpilis és Báta - jelölése nyomán tette az örökség részévé a sárközi szövést, hímzést, gyöngyfűzést és népviseletet, amelyek a nyelvjárással és a helyi népdalokkal, táncokkal együtt jellemzik a tájegység kultúráját.
MTI
Hozzászólások