Az arab misztikusok italának világhódító útja

Az arab világ remek gondolkodóknak és kiemelkedő találmányoknak adott életet - többek között a háromfogásos étkezésnek, az alkoholnak és a kávénak. A legjobb kávét még mindig az Arabica kávébabokból főzik, ám sok minden változott az évszázadok során: a muszlim misztikusok féltett kincse manapság főként a mindenfelé felbukkanó, különböző kávézóláncok termékeinek formájában kerül fogyasztásra.

Amikor a kávéra gondolunk valószínűleg egy olasz eszpresszó, egy francia tejeskávé vagy az Amerikában közkedvelt, fahéjas dupla latte jut eszünkbe. A népszerű kávézóláncok gombamód szaporodnak világszerte, ám a csokoládéhoz és dohányhoz hasonlóan, a kávé sem az Új Világ terméke, bár tény, hogy mindhárom termék egy időben, a 16-17. században vált népszerűvé Európában. A kávét az olyan meleg klíma alatt termesztik, mint Latin-Amerika, Dél-Afrika, Indonézia és Vietnam. Ugyanakkor a kávé eredetileg a Vörös-tenger déli vidékének országaiból, Jemenből és Etiópiából származik.

A hagyományok szerint a vadkávé növényből készített forró italt az etióp pásztorok fogyasztották elsőként, termeszteni azonban Jemenben kezdték, s az arab eredetű qahwa nevet adták a növénynek - ebből származnak a ma használatos café illetve coffee szavak. A qahwa eredetileg bort jelentett, és a szufi misztikusok arra használták, hogy segítségével előidézzék a spirituális mámort, amikor is az istenekkel kommunikáltak.

Az 1500-as évekre az ital elterjedt a Közel-Keleten s Mekka, Kairó és Isztambul vallási vezetői kísérletet tettek a kávé betiltására, mondván, hogy a hatások nagyon hasonlóak voltak az alkoholéhoz, aminek fogyasztását szintén tiltja az iszlám. Ezzel egy időben megszületőben volt a kávéházak intézménye, amely a férfiak találkozóhelyeként szolgált: verseket olvasni, beszélgetni, sakkot és backgammont játszani gyűltek itt össze s a kávéházak lassan az intellektuális élet központjaivá váltak . Egyes korabeli tudósok azon a véleményen voltak, hogy a kávéházak a lázadás melegágyai s még a halálbüntetést is kilátásba helyezték, hogy elrettentsék a férfiakat az összejövetelektől. Ennek ellenére a kávéházkultúra tovább élt.

A 17. században aztán az angol és holland hajózási társaságok révén a kávét importálták Európába. Ám a kávéval együtt a kávéházkultúra is elterjed a nyugati világban, amelyek itt is olyan forradalmi eszmék születésének adtak helyet, mint Robespierre és Danton összeesküvése, mely aztán a francia forradalom kirobbanásához vezetett.

Az európaiak gyanakodással szemlélték a muszlimok italát, egészen addig, amikor az 1600-as években VIII. Kelemen pápa arról számolt be, hogy mennyire kellemes egy csésze kávé elfogyasztása, s nem szabad hagyni, hogy a muszlimok kisajátítsák maguknak ezt az élvezetet. Ennek fényében a kávét megkeresztelték.

Egyesek szerint az osztrákok azért szolgálnak fel egy pohár vizet a kávéhoz, mert Ausztriába a törököktől került a kávé, ahol tradicionálisan vízzel szolgálják fel a rendkívül erős kávét. A török kávét egyébként a főzés módjáról és nem a származási helyről kapta a nevét - az egyiptomiak, a jordániaiak, a palesztinok és szírek nem törődnek sokat az elnevezéssel. Az arab világban számos, tradicionálisnak tartott módon fogyasztják a kávét, egyes helyeken kardamommal és más fűszerekkel ízesítik.  A Közel-Keleten vendégváró italnak számít, ám fontos, hogy nem szabad túl hamar felszolgálni, mert ez rendkívül udvariatlannak számít. A kávéhoz gyakran egy kis csésze édes, fekete tea jár, ami a nyugati látogatók számára szokatlannak hat, lévén, hogy nálunk nem szokás a két italt ilyen gyors egymásutániságban fogyasztani.

Sajnálatos módon, a kávé globális termékké válása a jemeni termelés jelentősen csökkenését eredményezte, s az ország egyúttal az olcsó import termékek és a rivális, narkotikumoknak számító növények áldozata lett. Napjainkban egyetlen arab ország sem szerepel a világ jelentős kávétermelői között.

Forrás: www.bbc.co.uk