Az irodalom leghíresebb Annái

A magyar és külföldi irodalmárok is szeretik az egyik legnépszerűbb keresztnevet.A hétköznapi életben, de a magyar és világirodalomban is népszerű keresztnév az Anna, hiszen versekben, regényekben, novellákban gyakran előfordul legalább egy nő, akit így szólítanak. De kik az irodalom leghíresebb Annái?

Édes Anna: Kosztolányi a felesége ötletét felhasználva írta meg az Édes Annát, ami novellának indult, ám végül regény lett a gazdáit meggyilkoló, tökéletes szolgálólány története. A történet főszereplője a szegény sorból származó, hallgatag cseléd, aki a jómódú Vizyéknél kezd dolgozni, ám emberszámba se veszik.

Anna robotként dolgozik, tűri a megaláztatásokat, rideg bánásmódot, de amikor Jancsival tragikus véget ér a viszonya, akkor elszakad a cérna a lánynál, aki gyilkossá válik. Kosztolányi nagyon hatásosan írta le a magyar irodalom egyik legdurvább emberölését, ami hétköznapi eseményként illeszkedik a család életébe.

Sok irodalomtörténész úgy gondolja, hogy lélektani regények első magyar remeke az Édes Anna. Kosztolányi idejében a kor pszichológusai, így például Freud, sok írót megihletett. Kosztolányit érdekelte, hogy mi játszódik le a emberi lélek mélyén, aminek eredménye az Édes Anna, amiből természetesen film is készült.Szabó T. Anna:

„Mit akarok? A levegőt, egészen.

Hogy áramlása bizsergessen át.

Hogy ürességet foglaljon a térben,

tűzzé telítse az energiát.

Lenni, a mindent vonzó

mágnesesség

két kíméletlen pólusa között…” (Szabó T. Anna: Lenni a mindent)

A kortárs irodalom egyik legsokoldalúbb és legkiemelkedőbb képviselője a Kolozsváron született és 1987-ben Magyarországra költözött Szabó T. Anna, aki egyetemistaként kezdett publikálni. Az író-költőnő több, mint 25 éve Dragomán György felesége, akivel kölcsönösen segítik, ihletik egymás.

Erre remek példa Dragomán legutóbb megjelent kötete, a Máglya, aminek egy 13 éves kamaszlány a főszereplője. Az írásban nagy segítség volt Dragomán számára az, hogy a felesége megengedte, hogy beleolvasson a kamaszkori naplójába, ugyanis Anna írása nyomán született meg a regénybeli anya karaktere. A házaspár már a szerelmük elején versekkel és más szövegekkel hódította meg egymást.

Szabó T. Anna első kötete, A madárlépte hó, 1995-ben jelent meg. A művet továbbiak követték: Nehézkedés 1998, Fény 2002, Rögzített mozgás 2004, Elhagy, 2006, Villany (2010), Kerített tér (2014), Senki madara (2015), A Fűszermadár (2015) illetve számos gyermekvers-kötet szerzője. 2016-ban A törésteszt címmel jelent meg novelláskötete.

Szabó Magda Annuskája: Az idén 100 éve született, költőként indult Szabó Magda első nagy sikerű prózai művét 1953-ban írta meg, majd a történet 1958-ban Freskó néven jelent meg. A kisregény főszereplője a művész, szabadon gondolkodó, kreatív Annuska.

A címben szereplő Freskó arra a falfestményre utal, amelyet Annuska, a tarbai református pap kisebbik lánya festett meg a családjáról még gyerekkorában. Annuskát már kicsiként elvarázsolták a színek, a formák, a festmények és képek, valamint kikövetelt minden papírfecnit és színes ceruzát, hogy alkothasson.

Annuska karaktere mindenkinek ismerős, akit valaha megszállt az ihlet, hiszen Szabó Magda a kreativitást, az ösztönös tehetséget, a leküzdhetetlen alkotói vágyat keltette életre a halhatatlan karakterben.

Amikor a történetben Annuska felnő, akkor botrányos körülménye között megszökik a szülői házból, ahol a zsarnok apja uralkodik a család tagjai felett, és ahol a hazugságok, a képmutatás és a nyomasztó légkör mindennapos jelenségnek számít.

Annuska a szabadság, a függetlenség, a meg nem alkuvó öntörvényűség, a képmutatás nélküli, őszinte élet jelképévé fejlődik. A regény többi szereplő Annuskához viszonyítva méretik meg.

Anna Karenina: Tolsztoj halhatatlan hősnője tökéletesen megtestesítette a XIX. század tipikus nőalakját. Anna Karenina közeli rokona Flaubert Madam Bovaryjának. A két nő kisszerű, de a sorsába beletörődni nem akaró nők archetípusai.

A két nő a maguk szerény eszközeivel próbálnak lázadni a sorsuk ellen, ám a bukásuk egy percig sem kérdéses, éppen ezért az inkább szükségszerű, mint tragikus. Anna egy álomvilágban él, ezért biztos abban, hogy többre hivatott, mint amennyit az élettől kapott, emiatt várja a pillanatot, amikor kitörhet.

Ahogy Emma Bovary, úgy Anna is ott bukik el, hogy azt hiszi, egy férfi, aki nem a férje megjelenése kell ahhoz, hogy kitörjön. A történetben Anna férje kormánytisztviselő, aki mellett a nő boldogtalan, ám megjelenik egy fiatal huszártiszt, Vronszkij gróf, akibe Anna beleszeret.

A dolognak házasságtörés lesz a vége, amit Tolsztoj mélyen elítél, ezért ő sem kedveli a saját hősnőjét. Az író tizenegyszer írta át a regényt, aminek a végén eléggé kiborult, ugyanis ezt írta:

„Megelégeltem ezt az én Annámat, torkig vagyok, annyit vesződtem vele, mint valami félresikerült tanítvánnyal; de ne mondjon róla semmi rosszat, mégiscsak gyermekemmé fogadtam.”

Tolsztoj tehetségét bizonyítja, hogy az Anna Karenina mégsem csak egy csalfa nőszemély története, hanem a XIX. századi orosz társadalom kiváló ábrázolása, amiben Anna személye egyszerre taszító és vonzó.

A regény első mondata szinte szlogenné vált, és talán ez a legismertebb kezdőmondat a világirodalomban. Anna öngyilkossága egyébként nem Tolsztoj ötlete volt, hanem egy megtörtént esetet ültetett át a regénybe, hiszen anno a saját szemével látta, hogy egy ezredes lánya a vonat elé veti magát, amiért a szeretője megkérte a fia nevelőnőjének a kezét.Sárvári Anna: A színésznő nem volt túl nagy tehetség a szakmájában. A kritikák és a leírások szinte meg sem említették, ám Juhász Gyula az irodalom egyik leghíresebb Annájává tette, hiszen a költő 30 évig rajongót a Múzsájáért, akihez csodás, szerelmes, vágyakozással teli verseket írt.

Juhász Gyula Nagyváradon látta meg először az akkor 21 éves nőt, majd fél évvel később, 1909-ben létrejött a Vigasztalásul, az Anna-versek egyike, amiben a következő vallomás szerepelt:

„De a haja szőke, de a bőre bársony,

De egy hajaszála mindörökre átfon,

De tegnap este láttam a bokáját.”

A költő a színházban, az ablaka alól figyelte a színésznőt, akivel csak kétszer-háromszor találkozott. Anna így emlékezett vissza az első alkalomra:

„Deésy Alfréd elhozta egyszer hozzám Váradon, bemutatta nekem, és ő egész délután csak a kezemet fogta, és a nevemet súgta. A szobában olyan csend volt, mintha vatta fogta volna el a hangokat. Én inkább féltem, mint meglepődtem a költőtől. Összesen kétszer-háromszor találkoztunk. Nem tehetek róla, hogy olyan halálosan belém szeretett ... én nem szerettem, nem tudtam szeretni...”

1909 őszén Anna elment Váradról, úgyhogy többé nem találkozott a költővel, akinek további versei a távoli hiányban születtek. A leghíresebb és talán legszebb költemény 1926-ban született, Anna örök címmel.

Juhász Gyula 1937-ben halt meg, míg az addigra már nehéz körülmények között élő Anna 1938-ban, Anna nap előtt, július 25-én ölte meg magát. A korabeli A 8 Órai Újság így számolt be a tragédiáról:

„Az ágy mellett, a földön Juhász Gyula verseskötete feküdt. Ahogy a könyv leesett a földre, éppen az első oldalon nyílott ki: Annának örök szerelemmel, Juhász Gyula - olvasható rajta a költő dedikációja. A szerencsétlen színésznő utolsó pillanataiban is az Anna-verseket olvasta.”

Anne Hathaway: Nagyon keveset tudunk Shakespeare feleségéről, ráadásul az sem teljesen biztos, amit a valaha élt legnagyobb drámaíróról tanultunk. A jelenlegi ismeretek szerint Shakespeare 18 évesen vette el Anne-t, aki 8 évvel idősebb volt nála.

Amikor Anne apja meghalt, akkor úgy végrendelkezett, hogy a lánya leendő férjének 6 fontot, 13 shillinget és 4 pennyt kell fizetnie azért, hogy elvigye a háztól a lányt, aki Shotteryben, a családi farmon nőtt fel, Stratfordt közelében.

A házassági engedélyt Temple Graftonban kapták 1582. november 27-én Wm Shaxpere és Annam Whateley nevére kiállítva. A házasság más dokumentumaiban már a William Shagspere és Anne Hathewey szerepel.

Egyes vélemények szerint két különböző nőről van szó, és a drámaírónak azért kellett elvennie Hathawayt, mert teherbe esett. Így vagy, úgy, de az biztos, hogy sok történész véleménye megegyezik arról, hogy Shakespeare nem rajongott a házasság intézményéért, hiszen azonnal lelépett, hogy színházat csináljon, majd a következő hét évben alig találkozott a feleségével.

A színházi évek alatt Shakespeare néha hazament a nejéhez, aminek bizonyítéka a lánygyermekük, majd egy ikerpár születése, akiknek a kereszteléséről maradtak fent dokumentumok, ám az is biztos, hogy a drámaíró nem törődött különösebben a feleségével, aki a végrendeletben is csak a második helyen szerepelt, ugyanis Shakespeare a gyerekei között osztotta el a vagyona nagy részét.

Hét évvel Shakespeare halála után Anne is elhagyta a földi létet. A nőt a férje mellé temették a stratfordi Szentháromság templomban, ahol a síron ez olvasható:

„Itt nyugszik Anne, William Shakespeare felesége, aki 1623. augusztus 6-án, 67 éves korában távozott.”

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)