Hamis kép élt bennünk Petőfiről!

Bár az időjárás ellehetetlenítette a március 15-ei ünnep és megemlékezés lehetőségét, van más lehetőségünk arra, hogy emlékezzünk a forradalomra és emblematikus alakjára, a Nemzet nagy költőjére, Petőfi Sándorra.

A Mai Manó Ház igazi kuriózumról számol be Lapozó című rovatában, mely szerint Escher Károly Riportfényképezés című könyvében olvashatunk Petőfi egyetlen hiteles arcképének történetéről.

Petőfi eredeti daguerrotípia

Escher, könyvében többek között azt latolgatja, hogy vajon milyen is lehetett valójában az igazi Petőfi, hiszen a róla született alkotások, portrék annyira sokfélék, hogy nehéz belőlük kikövetkeztetni a realitást. Azokról a feljegyzésekről is beszámol, melyek szerint nagy költőnk 1847-ben, menyasszonya részére, készíttetett önmagáról egy képet jegyajándékul. Vélhetően valamikor ezt a képet, Petőfi fia, Zoltán őrizte, de az ő halála után nyoma veszett a daguerrotípiának.

Fennmaradt egy levéltöredék is, mely erről az egykori fotóról ad tanúbizonyságot: "… itt küldöm neked Petőfi fényképét. Már nagyon rossz állapotban van, ha fel akarjátok használni, úgy azt gyorsan tegyétek, mert napról napra romlik, halványodik."

Azt nem tudjuk, hogy kinek szól ez a levél, azt viszont a Nemzeti Múzeum irodalomtörténésze, Rózsa György kiderítette, hogy a Beliczay-család birtokában volt.
A család egyik idős tagjának rémlett is, hogy anno még a nagyapjától hallott a képről. Ezek után felkutatták az egész házat, és végül valóban rátaláltak egy 7 x10 cm nagyságú daguerrotípiára, egy összetört üveglap mögött.

A kép meglehetősen rossz állapotban volt, penész, por és üvegtörmelék alatt, és ezüstfelületét is feketére oxidálta az idő. Ebből elsőre nem tudták megállapítani, hogy kit ábrázol, de később a múzeumban sikerült annyira megtisztítani, hogy előtűntek bizonyos Petőfire utaló részletek: a magyaros nyakkendő csücske, az egyik szem körüli rész.

Többen cikkeztek akkoriban az esetről, a képet lajstromozták és elrakták a múzeumban. Sokáig nem történt semmi. Escher Károly és egy újságíró barátja viszont nem hagyták annyiban a dolgot, és elmentek a Nemzeti Múzeumba, ahonnan átirányították őket a Petőfi Irodalmi Múzeumba. A kép ott volt. Elhatározták, hogy kiderítik, kit is ábrázol valójában.

Persze a "vállalkozás" rizikós volt a daguerrotípia állapota miatt. A PIM éppen ezért először egy kisebb daguerrotípiát bocsájtott a kísérletező kedvű Escher rendelkezésére, aki a tanult módszerekkel, meg is tisztította Kossuth Lajos egyik, addig ismeretlen képét. De a vélhetőleg Petőfit ábrázoló darabot, még ezután sem kapta meg egyből, mert "mi van, ha nem lesz tartós a megtisztult kép". Végül 1957-ben egy Petőfit tanulmányozó tudós barátnak hála, eljutott Escher Károlyhoz az áhított daguerrotípia. A Kossuth-kép esetében jól bevált eljárásnak hála, lett egy hiteles képünk a Nemzet Költőjéről. Ezt az igazi, hamisítatlan ereklyét ma is megtekintheti bárki a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Ennek tükrében, jól látható, hogy a Petőfiről készült alkotások, sokszor eltorzították a költő arcát.

Escher Károly könyvében arról a felvételről is olvashatunk, melyet 1870 körül Klösz György készített az akkor már nagyon rossz állapotban levő ezüstlemezről.

A szükséges retus beavatkozás miatt azonban Klösz jó szándékkal ugyan, de teljesen átrajzolta a portrét. Így köszönhetően évekig hamis kép élt a köztudatban Petőfi Sándorról.

Az utókor hálás lehet annak az ismeretlen pesti fényírónak is, aki az eredeti daguerrotípiát készítette a lángoló szemű forradalmár költőnkről, és Escher Károlynak is, aki "feltámasztotta" őt nekünk.

Forrás: maimanohaz.blog.hu