Helyes-e Wagnert nácinak nevezni?
Wagner születésének 200. évfordulóját ünnepli a zenei világ idén - kivéve Izraelt. Ott tabutéma Richard Wagner és zenéje. Tisztességes-e ez Wagner műveivel szemben Wagner csak azért, mert antiszemita nézetei voltak és a nácik rajongtak érte?
Wagnert nagyon sok jelzővel illették, kritikusainak arzenálja között szerepel az egoista, opportunista, csaló, féltékeny, arrogáns és a rasszista is - többek között.
Kétségtelenül kevés nálánál jobban megosztó művész, zeneszerző, drámaíró, karmester élt. Mégis, zenei nagyság tekintetében kevesen vehetik fel vele a versenyt.
Különcsége és zsenialitása állandóan váltakozott művészi kifejezésben, úgy, ahogy keveseknél. Ilyen zseni volt rajta kívül Beethoven, Bach és Schönberg.
1813. május 22-én született Lipcsében. Munkásságát olyanok is elismerik, akiknek nem sok közük van a klasszikus zenéhez. Idén különösen igaz ez, hiszen Londontól Sydneyig, New Yorktól Berlinig és Bayreuthtól Budapestig a zenei programok a Wagner-évforduló jegyében zajlanak. Hozzá kell tenni, hogy nem évfordulós években is gyakran tűzik műsorra zenéjét, s nemcsak a Walkűrök lovaglását.
A legnagyobb művészek adják elő a Ringet, adnak gála koncerteket, vesznek részt más szakemberekkel együtt vitákon, beszélgetéseken. A Parsifal, a Nürnbergi mesterdalnokok, a Bolygó hollandi, a Lohengrin soha nem hallott mennyiségben lesz látható és a hallható a világ minden táján. Az ötórás epikus Trisztán és Izoldáról a mester múzsájának, Mathilde Wesendoncknak azt mondta, hogy annyi benne a szerelem, a szex, hogy ha egyszer a darabot igazán jól játsszák majd, azt bizonyosan be is fogják rögtön tiltani.
Egy ország egészen biztosan nem fog az ünnepi programsorozatban részt venni: Izrael, ahol gyakorlatilag betiltották. A bojkottnak vajmi köze van a Trisztán és Izolda pszichológiai realizmusával, sokkal inkább azzal, hogy a legtöbb izraeli zsidó számára Wagner neve szorosan összekapcsolódik a náci eszmékkel.
Wagner és Hitel összemosása mindig problematikus volt a szigorú erkölcsű hallgató számára, legyen az zsidó vagy sem. Idén még inkább előtérbe kerül az aggodalmaskodó kérdés: lehet-e Wagnert tiszta lelkiismerettel hallgatni.
Tény, hogy Wagner kora sok német honfitársához hasonlóan megkérdőjelezhetetlenül antiszemita volt. Bár a zene és akadémikus szakemberek megkérdőjelezik, hogy egy zenedráma lehet-e zsidóellenes, a zeneszerző ideológiája kétségtelenül az.
Az is tény, hogy sok zsidó azt hiszi, Wagner náci volt, az izraeliek egy része ezért támogatja tiltását - magyarázza Daniel Barenboim izraeli karmester, aki a Berlini Állami Hangversenyzenekart fogja dirigálni a Ring-ciklus előadásakor nyáron Londonban.
Wagner 1883-ban hunyt el. Adolf Hitler 1889-ben született.
Az izraeli karmester hozzáteszi: Wagner antiszemitizmusa nem volt akadálya annak, hogy akár Hitler hatalomra jutása után zsidók Wagner-műveket játszanak, ahogy erre 1936-ban Tel-Avivban is példa volt. Arturo Toscanini vezényelte a Lohengrin két felvonásának részleteit, s semmilyen kritikát nem kapott érte és a zenekar is szívesen játszotta.
A zsidó ellenérzés csak később alakult ki. Különösen az után, hogy Hitler a "Mein Kampf" megírásának ihletéül azt az eseményt nevezete, amikor 12 éves korában látta a Lohengrint. "Egy pillanat alatt rajongó lettem. Ifjonti lelkesedésem a bayreuthi mester iránt nem ismert határokat" - így Hitler.
Ma - ahogy Barenhoim pontosan tudja - nagy felháborodást váltana ki Izraelben, ha Wagnert tűznek műsorra.
2001-ben egy Wagner-ráadást tervezett. A közönséggel ezt előzőleg tudatták, és mintegy 40 perces vita kerekedett a kérdésből. Akik nem akarták hallani, elmehettek. A nézők kevesebb, mint 5 százalék maradt a nézőtéren. A botrány másnapra politikai kérdéssé fajult - s nem a zenehallgatók körében.
Egy demokratikus országban mindenki eldöntheti, hogy milyen zenét akar hallgatni, de ilyen jellegű tabuk sem fordulhatnak elő.
Túláradó érzelmek, szerelem, szenvedély és emberség kérdésében kevesen érhetnek fel Wagner zenéjéhez. De a kettősség, ellentmondás, rajongás és elutasítás a Wagner-év része marad.
www.bbc.co.uk
Wagnert nagyon sok jelzővel illették, kritikusainak arzenálja között szerepel az egoista, opportunista, csaló, féltékeny, arrogáns és a rasszista is - többek között.Kétségtelenül kevés nálánál jobban megosztó művész, zeneszerző, drámaíró, karmester élt. Mégis, zenei nagyság tekintetében kevesen vehetik fel vele a versenyt.
Különcsége és zsenialitása állandóan váltakozott művészi kifejezésben, úgy, ahogy keveseknél. Ilyen zseni volt rajta kívül Beethoven, Bach és Schönberg.
1813. május 22-én született Lipcsében. Munkásságát olyanok is elismerik, akiknek nem sok közük van a klasszikus zenéhez. Idén különösen igaz ez, hiszen Londontól Sydneyig, New Yorktól Berlinig és Bayreuthtól Budapestig a zenei programok a Wagner-évforduló jegyében zajlanak. Hozzá kell tenni, hogy nem évfordulós években is gyakran tűzik műsorra zenéjét, s nemcsak a Walkűrök lovaglását.
A legnagyobb művészek adják elő a Ringet, adnak gála koncerteket, vesznek részt más szakemberekkel együtt vitákon, beszélgetéseken. A Parsifal, a Nürnbergi mesterdalnokok, a Bolygó hollandi, a Lohengrin soha nem hallott mennyiségben lesz látható és a hallható a világ minden táján. Az ötórás epikus Trisztán és Izoldáról a mester múzsájának, Mathilde Wesendoncknak azt mondta, hogy annyi benne a szerelem, a szex, hogy ha egyszer a darabot igazán jól játsszák majd, azt bizonyosan be is fogják rögtön tiltani.
Egy ország egészen biztosan nem fog az ünnepi programsorozatban részt venni: Izrael, ahol gyakorlatilag betiltották. A bojkottnak vajmi köze van a Trisztán és Izolda pszichológiai realizmusával, sokkal inkább azzal, hogy a legtöbb izraeli zsidó számára Wagner neve szorosan összekapcsolódik a náci eszmékkel.
Wagner és Hitel összemosása mindig problematikus volt a szigorú erkölcsű hallgató számára, legyen az zsidó vagy sem. Idén még inkább előtérbe kerül az aggodalmaskodó kérdés: lehet-e Wagnert tiszta lelkiismerettel hallgatni.
Tény, hogy Wagner kora sok német honfitársához hasonlóan megkérdőjelezhetetlenül antiszemita volt. Bár a zene és akadémikus szakemberek megkérdőjelezik, hogy egy zenedráma lehet-e zsidóellenes, a zeneszerző ideológiája kétségtelenül az.
Az is tény, hogy sok zsidó azt hiszi, Wagner náci volt, az izraeliek egy része ezért támogatja tiltását - magyarázza Daniel Barenboim izraeli karmester, aki a Berlini Állami Hangversenyzenekart fogja dirigálni a Ring-ciklus előadásakor nyáron Londonban.
Wagner 1883-ban hunyt el. Adolf Hitler 1889-ben született.
Az izraeli karmester hozzáteszi: Wagner antiszemitizmusa nem volt akadálya annak, hogy akár Hitler hatalomra jutása után zsidók Wagner-műveket játszanak, ahogy erre 1936-ban Tel-Avivban is példa volt. Arturo Toscanini vezényelte a Lohengrin két felvonásának részleteit, s semmilyen kritikát nem kapott érte és a zenekar is szívesen játszotta.A zsidó ellenérzés csak később alakult ki. Különösen az után, hogy Hitler a "Mein Kampf" megírásának ihletéül azt az eseményt nevezete, amikor 12 éves korában látta a Lohengrint. "Egy pillanat alatt rajongó lettem. Ifjonti lelkesedésem a bayreuthi mester iránt nem ismert határokat" - így Hitler.
Ma - ahogy Barenhoim pontosan tudja - nagy felháborodást váltana ki Izraelben, ha Wagnert tűznek műsorra.
2001-ben egy Wagner-ráadást tervezett. A közönséggel ezt előzőleg tudatták, és mintegy 40 perces vita kerekedett a kérdésből. Akik nem akarták hallani, elmehettek. A nézők kevesebb, mint 5 százalék maradt a nézőtéren. A botrány másnapra politikai kérdéssé fajult - s nem a zenehallgatók körében.
Egy demokratikus országban mindenki eldöntheti, hogy milyen zenét akar hallgatni, de ilyen jellegű tabuk sem fordulhatnak elő.
Túláradó érzelmek, szerelem, szenvedély és emberség kérdésében kevesen érhetnek fel Wagner zenéjéhez. De a kettősség, ellentmondás, rajongás és elutasítás a Wagner-év része marad.
www.bbc.co.uk
Hozzászólások