Végigolvasni a világot
Ann Morgan brit írónő szokatlan vállalkozásba kezdett. Célul tűzte ki, hogy egy év alatt végigolvassa a világot 196 könyv segítségével.
Ann Morgan: Úgy gondoltam, kozmopolita személy vagyok, de a könyvespolcom mást mutatott. Néhány indiai, ausztrál és dél-afrikai könyvtől eltekintve irodalmi gyűjteményem brit és amerikai szerzők műveiből áll. Ami még ennél is rosszabb, nemigen olvastam semmit fordításban. Olvasmányaim az angol nyelvű szerzőkre korlátozódtak.
A felismerés után 2012-ben döntöttem el, hogy minden országból (pontosabban a 195 ENSZ által elismert országból, valamint a korábbi ENSZ-tag Tajvanból) egy-egy könyvet elolvasok, hogy megtudjam, mit hagytam ki eddigi életemben.
Először fogalmam sem volt, hogyan fogom kivitelezni tervem. Azt gyanítottam, hogy nem fogom megtalálni közel kétszáz ország könyveit a helyi könyvesboltban, így a világ olvasóinak segítségét kértem. Elindítottam egy blogot "Egy év alatt végigolvasni a világot" címmel és tanácsokat kértem, mely könyveket olvassam el angolul.
Minden várakozást felülmúlt az eredmény. Mielőtt felocsúdtam volna, a világ minden tájáról válaszoltak emberek, és ajánlották fel segítségüket. Néhányan országuk könyveit küldték el nekem, míg mások kutatásokat végeztek nekem. Sőt, voltak olyan írók, mint Ak Welsapar Türkmenisztánból és Juan David Morgan Panamából, akik regényeik még publikálatlan fordítását juttatták el, így azt a ritka lehetőséget nyújtva nekem, ami nemigen adatik meg a britek 62%-ának, akik csak angolul beszélnek. Még ezzel a nagyszerű csapattal a hátam mögött sem volt egyszerű kiválogatni a műveket. Először is, a fordítások mindössze 4,5%-át teszik ki a brit és az ír könyvpiacnak. A művek angol változatának megszerzése bizony kihívást jelentett.
Ez különösen igaznak bizonyult a francia és portugál hátterű afrikai országok esetében, mint például Madagaszkár, Bissau-Guinea vagy Mozambik. Több esetben kiadatlan kéziratokra kellett hagyatkoznom. San Tomé és Principe kicsiny szigetország esetében pedig néhány európai és amerikai önkéntes lefordított számomra néhány novellát, hogy ez az ország se maradjon ki.
Azután vannak olyan tájai a Földnek, ahol sokkal inkább elmesélik a történeteket, semmint leírnák. A Marshall-szigeteken például a törzsfőnöktől kell engedélyt kérni, hogy meghallgathasson valaki egy-egy történetet a helyi mesélők tolmácsolásában. Ugyanígy Nigerben is a zenével kísért történetmesélésnek vannak nagy hagyományai. A leírt változat ritka, mint a fehér holló, és a nagyszerű előadásnak csak töredékét tudja visszaadni.
Ha mindez nem lenne elég, néha még a politika is közbeszólt. 2011 júliusában Dél-Szudán megalakulásával a polgárháború sújtotta országnak kisebb gondja is nagyobb volt könyvek kiadásánál. Itt a személyes ismeretség segített. Julia Duany helyi író a projekt kedvéért papírra vetett egy elmondásra szánt történetet.
Összességében ilyen történetek, írások kinyomozása és megszervezése ugyanannyi időt vett igénybe, mint az olvasás és a blog írása. Sokszor kellett az éjszakákat nappallá tenni, és dolgozni, hogy sikerüljön teljesíteni a napi 1,87 könyv elolvasását.
Mégis, minden erőfeszítés megérte. Végigutaztam a Földet az irodalom segítségével, különleges eseményeknek lehettem részese. Ez sokkal több volt, mint egyszerű képzeletbeli utazás a karosszékben. A történet mesélői, írói saját világukba is elkalauzoltak, a helyiek szemével láthattam a világukat.
A képzett írók segítségével pedig felfedeztem, hogy a könyvek a valódi utazásokon kívül mennyi mindent jelentenek még. Az egyes emberek fejével lehet gondolkodni, olyan emberével, akik valahol nagyon távol élnek, de bepillantást engednek világukba. Ez sokkal erősebb üzenet bármelyik hírnél, tudósításnál. Nemcsak más világok iránt tesz nyitottabbá, hanem az ember szívét is más emberek szíve felé.
A gondolkodásomat is megváltoztatta az elmúlt év. Az olvasás által a világ más olvasóival is kapcsolatba kerültem. Rájöttem, nem elszigetelt ember vagyok, hanem egy egész világra kiterjedő hálózat részese.
Az idő múlásával az országok listája átváltozott az ott élő emberek nevetésévé, haragjává, mosolyává, reményévé, kétségbeesésévé. Az addig egzotikus országok ismerőssé váltak. Bebizonyosodott, hogy a regények a világot valósság teszik - összegezte az egy év tapasztalatát Ann Morgan, írónő.
www.bbc.com
Ann Morgan: Úgy gondoltam, kozmopolita személy vagyok, de a könyvespolcom mást mutatott. Néhány indiai, ausztrál és dél-afrikai könyvtől eltekintve irodalmi gyűjteményem brit és amerikai szerzők műveiből áll. Ami még ennél is rosszabb, nemigen olvastam semmit fordításban. Olvasmányaim az angol nyelvű szerzőkre korlátozódtak.A felismerés után 2012-ben döntöttem el, hogy minden országból (pontosabban a 195 ENSZ által elismert országból, valamint a korábbi ENSZ-tag Tajvanból) egy-egy könyvet elolvasok, hogy megtudjam, mit hagytam ki eddigi életemben.
Először fogalmam sem volt, hogyan fogom kivitelezni tervem. Azt gyanítottam, hogy nem fogom megtalálni közel kétszáz ország könyveit a helyi könyvesboltban, így a világ olvasóinak segítségét kértem. Elindítottam egy blogot "Egy év alatt végigolvasni a világot" címmel és tanácsokat kértem, mely könyveket olvassam el angolul.
Minden várakozást felülmúlt az eredmény. Mielőtt felocsúdtam volna, a világ minden tájáról válaszoltak emberek, és ajánlották fel segítségüket. Néhányan országuk könyveit küldték el nekem, míg mások kutatásokat végeztek nekem. Sőt, voltak olyan írók, mint Ak Welsapar Türkmenisztánból és Juan David Morgan Panamából, akik regényeik még publikálatlan fordítását juttatták el, így azt a ritka lehetőséget nyújtva nekem, ami nemigen adatik meg a britek 62%-ának, akik csak angolul beszélnek. Még ezzel a nagyszerű csapattal a hátam mögött sem volt egyszerű kiválogatni a műveket. Először is, a fordítások mindössze 4,5%-át teszik ki a brit és az ír könyvpiacnak. A művek angol változatának megszerzése bizony kihívást jelentett.
Ez különösen igaznak bizonyult a francia és portugál hátterű afrikai országok esetében, mint például Madagaszkár, Bissau-Guinea vagy Mozambik. Több esetben kiadatlan kéziratokra kellett hagyatkoznom. San Tomé és Principe kicsiny szigetország esetében pedig néhány európai és amerikai önkéntes lefordított számomra néhány novellát, hogy ez az ország se maradjon ki.
Azután vannak olyan tájai a Földnek, ahol sokkal inkább elmesélik a történeteket, semmint leírnák. A Marshall-szigeteken például a törzsfőnöktől kell engedélyt kérni, hogy meghallgathasson valaki egy-egy történetet a helyi mesélők tolmácsolásában. Ugyanígy Nigerben is a zenével kísért történetmesélésnek vannak nagy hagyományai. A leírt változat ritka, mint a fehér holló, és a nagyszerű előadásnak csak töredékét tudja visszaadni.
Ha mindez nem lenne elég, néha még a politika is közbeszólt. 2011 júliusában Dél-Szudán megalakulásával a polgárháború sújtotta országnak kisebb gondja is nagyobb volt könyvek kiadásánál. Itt a személyes ismeretség segített. Julia Duany helyi író a projekt kedvéért papírra vetett egy elmondásra szánt történetet.
Összességében ilyen történetek, írások kinyomozása és megszervezése ugyanannyi időt vett igénybe, mint az olvasás és a blog írása. Sokszor kellett az éjszakákat nappallá tenni, és dolgozni, hogy sikerüljön teljesíteni a napi 1,87 könyv elolvasását.Mégis, minden erőfeszítés megérte. Végigutaztam a Földet az irodalom segítségével, különleges eseményeknek lehettem részese. Ez sokkal több volt, mint egyszerű képzeletbeli utazás a karosszékben. A történet mesélői, írói saját világukba is elkalauzoltak, a helyiek szemével láthattam a világukat.
A képzett írók segítségével pedig felfedeztem, hogy a könyvek a valódi utazásokon kívül mennyi mindent jelentenek még. Az egyes emberek fejével lehet gondolkodni, olyan emberével, akik valahol nagyon távol élnek, de bepillantást engednek világukba. Ez sokkal erősebb üzenet bármelyik hírnél, tudósításnál. Nemcsak más világok iránt tesz nyitottabbá, hanem az ember szívét is más emberek szíve felé.
A gondolkodásomat is megváltoztatta az elmúlt év. Az olvasás által a világ más olvasóival is kapcsolatba kerültem. Rájöttem, nem elszigetelt ember vagyok, hanem egy egész világra kiterjedő hálózat részese.
Az idő múlásával az országok listája átváltozott az ott élő emberek nevetésévé, haragjává, mosolyává, reményévé, kétségbeesésévé. Az addig egzotikus országok ismerőssé váltak. Bebizonyosodott, hogy a regények a világot valósság teszik - összegezte az egy év tapasztalatát Ann Morgan, írónő.
www.bbc.com
Hozzászólások