Wim Vandekeybus társulata ismét a Trafóban lép színpadra
Vandekeybus mozgásművészei dinamikus, megrázó, ugyanakkor lassan örvénylő, férfiasan játékos táncukkal sugározzák, hogy dolgunk van saját hétköznapi őrületeinkkel. "Érzésem szerint a modern társadalomban az álmokat már felváltották a pszichológusok, mindenki tőlük várja el, hogy megmondja, mire van szüksége, ahelyett, hogy a tudatalattinkra figyelnénk, hogy az mit súg nekünk. Gyakrabban kellene szóba állnunk magunkkal"- idézi a közlemény Vandekeybust.
Az 1999-ben elkészített In Spite of Wishing and Wanting című alkotás 2016-ban bővített koncepcióval, fiatal, új gárdával jelentkezett. A "felújított változat" az eredeti koncepcióhoz képest magában foglal egy új kisfilmet is: a Julio Cortázar két novellája alapján készült a The Last Words-ben maga Vandekeybus és az eredeti táncosok is feltűnnek.
Vandekeybus egyéni hangvételű flamand táncos és koreográfus, aki harminc éve a táncvilág élvonalát képviseli. Számos kiemelkedő alkotóval és zenésszel dolgozott már együtt (Thierry de Mey, Peter Vermeersch), csakúgy, mint filmesekkel és képzőművészekkel (Octavio Iturbe). Meghívott koreográfus volt az izraeli Batsheva Dance Company-nél és a spanyol Compania Nacional de Danza társulatnál. 2002-ben koreográfiát készített Sidi Larbi Cherkaoui számára. A Victoria flamand produkciós ház meghívására 2006-ban részt vett a Nightshade projektben.
Munkáiban a film, a zene és a tánc mesterien kapcsolódnak össze, az emberi test fizikai határait feszegető koreográfiájában pedig folyton kirobbanó energiákkal, extrém érzelmekkel találkozhat a néző. Az elmúlt években négy Ultima Vez koreográfiát is láthatott a Tradó közönsége. Elsőként, 2008-ban a Tükör című előadást, 2009 őszén az újFeketeség című produkciót, amelyben két magyar táncos is szerepet kapott, Mészáros Máté és Vass Imre személyében, 2014-ben pedig a világszínvonalú What the body does not remember, majd a booty Looting érkezett a Trafóba.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások