Esküvő stressz nélkül
Tegyük szórakoztatóvá az esküvőszervezést, hiszen ez életünk nagy pillanata, amihez optimistán és jókedvűen kell hozzáállni! 
Életünk legszebb napja az, amikor összekötjük az életünket a szerelmünkkel. Ezen a napon még a nap is miattunk kell fel, a madarak is nekünk csiripelnek, minden tökéletes és a helyén van.
Legalábbis a mesékben, mert a valóság az, hogy eljutni a nagy napig felér egy rémálommal! Amikor megkéri a párunk a kezünket, még boldogan rebegjük el az „igen”-t, de aztán elkezdünk azon gondolkodni, hogy milyen legyen az esküvő, kit hívjunk meg, mikor tartsuk, mi legyen a menü, a díszítés, és így tovább.
Sok esküvőszervező tudna mesélni az ideges, stresszes, kapkodós menyasszonyokról, akik igazi őrültekké képesek válni.
Ha mi nem szeretnénk rémálomként megélni az oltárig vezető utat, akkor vegyünk egy nagy levegőt, és kezdjük rendszerezni a tennivalókat, nagy figyelmet fordítva a részletekre! Az esküvőnk szervezését időben el kell kezdenünk, amihez a kezdőlépés a költségvetés, mert hiába akarunk kastélyszállóban esküdni, ha nincs rá keretünk.
Amikor már tudjuk, hogy mennyi pénzből tudunk gazdálkodni, akkor kezdhetünk informálódni, hogy mire futja belőle. Fontos, hogy csak komoly cégekkel beszéljünk a különböző szolgáltatásokról!
A szervezés közben sokszor úgy érezhetjük, hogy a világ összeesküdött ellenünk, ezért nem szabad elvesztenünk a pozitív hozzáállásunkat! Az esküvő a boldogságról, a szerelem ünnepléséről szól, ezért fogjuk fel szórakozásnak a szervezést!
Az esküvő szervezése nem egyemberes munka. Lehet, hogy életünk során szeretünk mindent egyedül megoldani, de ezt most tegyük félre, és kérjünk segítséget! Sokkal jobban fogjuk érezni magunkat, ha megosztjuk a munkát olyanokkal, akikben bízunk, tehát rokonokban, legjobb barátokban. Ám a bevonás nem azt jelenti, hogy beleszólhatnak abba, hogy mit szeretnénk. Természetesen tanácsokat adhatnak, amiket, ha akarunk, megfogadunk, vagy nem.
Ha már kialakult a csapatunk, akkor jöhetnek az apróbb részletek! Fontos, hogy mindenkivel világosan beszéljük meg, hogy mi lesz a feladata.
Koszorúslánynak sose kérjünk fel háromévesnél kisebb gyermeket! Amennyiben ez elkerülhetetlen, akkor az egyik koszorúslány kísérje.
Egy szolgáltatóval se dolgozzunk úgy együtt, hogy nem kötöttünk szerződést! Beszéljük meg, hogy mit és mennyiért akarunk. lehetőleg ezeken később ne változtassunk!
Az esküvő napján már ne foglalkozzunk a szervezéssel, csak a készülődéssel! Ha mégis maradt valami feladat, arról készítsünk listát, és bízzuk rá valakire, akiről tudjuk, hogy elintézi azokat.
Bármikor előfordulhat, hogy valami baj történik a kiegészítőkkel, sminkkel, ezért legyen nálunk egy sürgősségi készlet, ami tartalmaz pórharisnyát, körömlakkot, nedves törlőkendőt, aszpirint, tűt, cérnát. A vőlegény számára legyen nálunk kölni, fésű, borotva, szájvíz.
A koszorúslányokat kérjük meg, hogy érkezzenek korábban, hogy ne kelljen rájuk várni a fotózásnál.
Tegyünk hamis gyűrűket a gyűrűspárnára, mert, ha véletlenül elvesznének, akkor sem kell pánikba esni, mivel az igaziak megvannak. A legjobb, ha az utolsó percben helyezzük el a jegygyűrűket a párnán!
Ne az oltár elé vonulás legyen az első utunk a menyasszonyi ruhában! Gyakoroljuk már korábban is benne a járást! Ha elkészültünk, akkor már ne együnk, ne igyunk, a sminkelést is hagyjuk abba, ahogy a cigarettázást is!
Még az esküvő előtt egy héttel, hívjunk fel újra minden szállítót, hogy biztos minden rendben van-e, és beszéljük meg a részleteket, helyet, időpontot. Az esküvőnapján legyen kéznél a telefonszámuk, hogy, ha mégis elakadás van, akkor fel tudjuk hívni őket.
A későbbi kínos percek elkerülése véget, bármilyen kényelmesnek is tűnjék, soha ne kérjünk meg barátokat, és rokonokat arra, hogy ők fotózzanak, vagy biztosítsák az ételt, a zenét mert, ha később nem leszünk elégedettek a munkájukkal, akkor nagyon feszült lesz a viszonyunk velük.
Ne vonuljunk oltárhoz üres hassal, hiszen senki se szeretne elájulni az éhségtől, ezért együnk egy szendvicset! Ez a koszorúslányokra, tanúkra is igaz, hiszen ők is rosszul lehetnek.
A menü rendelésekor ügyeljünk arra, hogy legyen plusz adag, mert bármikor megjelenhet egy vendég, akire korábban nem számítottunk, hogy eljön.
Az események sorrendjét ismételjük át a programfelelőssel, hogy biztosan tudja a dolgát, és mi most már nyugodtan, őszinte mosollyal állhassunk az oltár elé.
Életünk legszebb napja az, amikor összekötjük az életünket a szerelmünkkel. Ezen a napon még a nap is miattunk kell fel, a madarak is nekünk csiripelnek, minden tökéletes és a helyén van.
Legalábbis a mesékben, mert a valóság az, hogy eljutni a nagy napig felér egy rémálommal! Amikor megkéri a párunk a kezünket, még boldogan rebegjük el az „igen”-t, de aztán elkezdünk azon gondolkodni, hogy milyen legyen az esküvő, kit hívjunk meg, mikor tartsuk, mi legyen a menü, a díszítés, és így tovább.
Sok esküvőszervező tudna mesélni az ideges, stresszes, kapkodós menyasszonyokról, akik igazi őrültekké képesek válni.
Ha mi nem szeretnénk rémálomként megélni az oltárig vezető utat, akkor vegyünk egy nagy levegőt, és kezdjük rendszerezni a tennivalókat, nagy figyelmet fordítva a részletekre! Az esküvőnk szervezését időben el kell kezdenünk, amihez a kezdőlépés a költségvetés, mert hiába akarunk kastélyszállóban esküdni, ha nincs rá keretünk.
Amikor már tudjuk, hogy mennyi pénzből tudunk gazdálkodni, akkor kezdhetünk informálódni, hogy mire futja belőle. Fontos, hogy csak komoly cégekkel beszéljünk a különböző szolgáltatásokról!
A szervezés közben sokszor úgy érezhetjük, hogy a világ összeesküdött ellenünk, ezért nem szabad elvesztenünk a pozitív hozzáállásunkat! Az esküvő a boldogságról, a szerelem ünnepléséről szól, ezért fogjuk fel szórakozásnak a szervezést!
Az esküvő szervezése nem egyemberes munka. Lehet, hogy életünk során szeretünk mindent egyedül megoldani, de ezt most tegyük félre, és kérjünk segítséget! Sokkal jobban fogjuk érezni magunkat, ha megosztjuk a munkát olyanokkal, akikben bízunk, tehát rokonokban, legjobb barátokban. Ám a bevonás nem azt jelenti, hogy beleszólhatnak abba, hogy mit szeretnénk. Természetesen tanácsokat adhatnak, amiket, ha akarunk, megfogadunk, vagy nem.
Ha már kialakult a csapatunk, akkor jöhetnek az apróbb részletek! Fontos, hogy mindenkivel világosan beszéljük meg, hogy mi lesz a feladata.
Koszorúslánynak sose kérjünk fel háromévesnél kisebb gyermeket! Amennyiben ez elkerülhetetlen, akkor az egyik koszorúslány kísérje.
Egy szolgáltatóval se dolgozzunk úgy együtt, hogy nem kötöttünk szerződést! Beszéljük meg, hogy mit és mennyiért akarunk. lehetőleg ezeken később ne változtassunk!
Az esküvő napján már ne foglalkozzunk a szervezéssel, csak a készülődéssel! Ha mégis maradt valami feladat, arról készítsünk listát, és bízzuk rá valakire, akiről tudjuk, hogy elintézi azokat.Bármikor előfordulhat, hogy valami baj történik a kiegészítőkkel, sminkkel, ezért legyen nálunk egy sürgősségi készlet, ami tartalmaz pórharisnyát, körömlakkot, nedves törlőkendőt, aszpirint, tűt, cérnát. A vőlegény számára legyen nálunk kölni, fésű, borotva, szájvíz.
A koszorúslányokat kérjük meg, hogy érkezzenek korábban, hogy ne kelljen rájuk várni a fotózásnál.
Tegyünk hamis gyűrűket a gyűrűspárnára, mert, ha véletlenül elvesznének, akkor sem kell pánikba esni, mivel az igaziak megvannak. A legjobb, ha az utolsó percben helyezzük el a jegygyűrűket a párnán!
Ne az oltár elé vonulás legyen az első utunk a menyasszonyi ruhában! Gyakoroljuk már korábban is benne a járást! Ha elkészültünk, akkor már ne együnk, ne igyunk, a sminkelést is hagyjuk abba, ahogy a cigarettázást is!
Még az esküvő előtt egy héttel, hívjunk fel újra minden szállítót, hogy biztos minden rendben van-e, és beszéljük meg a részleteket, helyet, időpontot. Az esküvőnapján legyen kéznél a telefonszámuk, hogy, ha mégis elakadás van, akkor fel tudjuk hívni őket.
A későbbi kínos percek elkerülése véget, bármilyen kényelmesnek is tűnjék, soha ne kérjünk meg barátokat, és rokonokat arra, hogy ők fotózzanak, vagy biztosítsák az ételt, a zenét mert, ha később nem leszünk elégedettek a munkájukkal, akkor nagyon feszült lesz a viszonyunk velük.Ne vonuljunk oltárhoz üres hassal, hiszen senki se szeretne elájulni az éhségtől, ezért együnk egy szendvicset! Ez a koszorúslányokra, tanúkra is igaz, hiszen ők is rosszul lehetnek.
A menü rendelésekor ügyeljünk arra, hogy legyen plusz adag, mert bármikor megjelenhet egy vendég, akire korábban nem számítottunk, hogy eljön.
Az események sorrendjét ismételjük át a programfelelőssel, hogy biztosan tudja a dolgát, és mi most már nyugodtan, őszinte mosollyal állhassunk az oltár elé.
Hozzászólások