13+1 autósport-rajongó
Melyik kategóriában ismersz magadra?
Jövő hétvégén visszatér a nyári szünetről a Forma-1, ami remek alkalom arra, hogy amolyan nyár búcsúztató buliként, összeüljünk az autósport-rajongó ismerőseinkkel, hogy együtt szurkoljunk. Amikor azonban összeválogatjuk a bandát, akkor leginkább arra figyelünk, hogy nehogy egy Hamilton és Rosberg szurkoló ismerősünk egymás torkának ugorjon, mert az csúnyán megölné a bulit.
De az autósport-rajongók, és itt nem csak a Forma-1-et kell érteni, másban is különböznek, hiszen legalább 13+1 típusba be lehet őket sorolni. Te melyikben ismersz magadra?
A vérszomjas: Ha bevallja, ha nem, akkor is ez az a kategória, aki csak azért néz technikai sportokat, hogy valamilyen látványos balesetet lásson. Egy előzés nem izgatja fel, ahogy a szoros befutó sem hozza lázba.
A kedvenc futamait az alapján sorolja fel, hogy hol történt a legbrutálisabb ütközés, ám ez nem jelenti azt, hogy máris a 2014-es Japán Nagydíj lesz az első helyen. Ugyebár itt szenvedett olyan súlyos fejsérülést Jules Bianchi, hogy tavaly nyáron meghalt. De említhetjük Bryan Clauson nevét, aki 200 futamot tervezet, de a kansasi midget versenyen olyan súlyosan megsérült, hogy meghalt.
Amikor személyi sérüléses baleset történik, akkor a vérszomjas rajongó azonnal a biztonság fokozásáról kezd papolni, de ez csak a következő versenyig tart, mert akkor megint azért sír, hogy senki se dobta el az autót, és ő többé nem néz technikai sportot, mert unalmas volt a verseny.
A legendagyáros: Az ős- AJ Foyt/Schumacher/Earnhardt Sr. stb. rajongó, aki a világon bármilyen témába képes belecsempészni a kedvence nevét, még akkor is, ha például a klímaváltozásról van szó. Esetében nem létezik olyan ifjú versenyző, aki felérhetne a bálványához, és különben is úgy gondolja, hogy az új generációnak semmi tehetsége.
Ez a kategória hihetetlen szenvedéllyel képes ecsetelni, hogy az ő bajnoka mindent elért, amit csak lehet. Ha pedig valaki rá mer mutatni, hogy azért nem szent a versenyzője, akkor a legendagyáros védőügyvédként forgatja a szavakat, és hozza ki végül győztesen a kedvencét a vádak alól.
A legendagyáros már-már istenként tekint a kedvencére, aki tévedhetetlen, a végtelenségig profi, és az univerzum felett áll. Ha esetleg mégis galibába kerül a bálványa, akkor csakis más lehet a hibás.
A bennfentes: Ez a kategória az, akinek van egy ismerőse, aki távolról már látott egy autóversenyzőt, ezért bennfentesnek képzeli magát. Úgy érzi, hogy csak neki van joga véleményt mondani a hazai és nemzetközi szériákról, aki pedig nem ért egyet vele, az hülye.
Általában ismer néhány sajtóakkreditációval rendelkező médiamunkást, de ők nem ismerik a bennfentest, de az is jellemző rá, hogy azt állítja, hogy tudja, hogy ki és hova igazol, de nem mondhatja el, mert ez szigorúan titkos információ.
Az is jellemző rá, hogy az adott széria vezetésének tagjait a keresztnevükön emlegeti, mintha minden hétvégén együtt söröznének. Ha közös futamnézésen vesz részt, akkor elvárja a különleges bánásmódot, hiszen megtiszteltetésnek kell venni, hogy néhány óráig egy levegőt szívhatnak vele mások.
A szakértő: Ez a kategória mindig, mindent jobban tud. Ha csak azt látjuk, hogy az egyik autó a pályaszélén áll, és még a csapat sem tudja, hogy mi történt, akkor a szakértő máris rávágja, hogy biztos a váltóval volt a baj, vagy azt hangoztatja, hogy a csapat mit szúrt el.
Ő egy személyben a mérnök, a stratéga és a tulajdonos. Hozzá képes Roger Penske, Mike Hull egy amatőr senki. Az esetek többségében a hibát keresi. Ha végül nincs semmi, amibe beleköthetne, akkor megdicséri az autó tervezőjét, amiért rájött arra kézenfekvő megoldásra, amit persze ő már rég tudott.
A bulvárkullancs: Az ilyen rajongó az, aki éjjel-nappal búja Lewis Hamilton közösségi oldalát, hátha a brit feltett egy újabb bulizós képet magáról. Ez a kategória valójában semmit se tud az adott szériáról, a versenyzőkről a bulvárlapokból szerzi az információkat, ezért azt kívülről fúja, hogy melyik versenyzőnek ki az aktuális barátnője, milyen botrányba keveredett legutóbb. Isten óvjon attól, hogy egy ilyen személlyel kelljen futamot néznünk!
A kommentátor: Nyugodtan levehetjük a hangot, mert ez a kategória végig fogja kommentálni az egész versenyt. Számára létfontosságú, hogy a képernyőn látható mozzanatok mindegyikét megemlítse. Gyakran a kommentátorban egyesül a „szakértő”, a „bajnok” és a „lexikon”. Legrosszabb esetben még a „bennfentes” kategóriába is besorolható.
Ha valaki esetleg megkéri, hogy maradjon végre csendbe, akkor ő ezt úgy veszi, hogy végre a nézők is bekapcsolódtak az interaktív közvetítésbe. Ellene úgy lehetne védekezni, hogy nem hívjuk meg, de úgyis ki fogja szagolni, hogy ki és hol szervez közös futamnézést. Ha meghívjuk, akkor lehet, hogy szükség lesz egy szájkosárra.
A tinilány: Azok a nők, akik értenek a technikai sporthoz, szívből utálják ezt a kategóriát, mert miattuk még mindig sokan azt hiszik, hogy a lányok csak azért nézik a versenyt, mert jól néz ki valamelyik pilóta.
A tinilány kategóriába azok a 10-16 éves csajok tartóznak, akikre igaz, hogy csak azért szurkolnak ennek-annak, mert jóképűnek találják az illetőt. A futamokat nem nézik meg, hanem csak a kedvencük fényképeit rendezgetik, képszerkesztővel készített közös képet posztolnak, sőt, még romantikus fan fiction írásra is vetemednek.
Merjük remélni, hogy a tinilány kinövi ezt a korszakon, de sajnos előfordul, hogy a neten olyan alkotásba botlunk, aminek a szerzője a 30-as, 40-es éveit tapossa. Ilyenkor szeretnénk sírni.
A divatrajongó: Megtörtént eset: „Én annak drukkolok, aki belga (valójában holland), most nagyon megy neki, és az apja is versenyzett”. Ezt egy Max Verstappen szurkoló találta mondani, és ezzel remekül lefestette, hogy milyen a divatrajongó.
Ez a kategória mindig az éppen aktuális bajnoknak, legjobb csapatnak szurkol, ezért gyakori, hogy évente más a kedvence, ám ezt mégis úgy tálalja, mintha a pályafutása kezdete óta nyomon követné a versenyzőt, csapatot.
A divatrajongó legdurvább altípusa képes egy vagyont rááldozni arra, hogy évente lecserélje a pólót/sapkát/zászlót és más csapatrelikviákat tartalmazó oltárját. Mivel a sport számára csak egy divatirányzat, ezért annak részleteiről semmit se tud, ám ez nem állítja meg abban, hogy leálljon vitatkozni egy igazi szakértővel.
A bajnok: Ez a kategória az, akit még nem fedeztek fel, pedig ő az új Ayrton Senna, Michael Schumacher, aki imád szimulátorozni, hobbija a gokartozás. A bajnoknak elég egy fedélzeti kamerás felvétel ahhoz, hogy kielemezze, kritizálja bármelyik hivatásos pilóta vezetési technikáját.
A bajnok esetében nincs az a tökéletes kör, amibe ne találna valami kifogásolhatót, és természetesen elmagyarázza, hogy hol és hogy lehetett volna néhány tizedet nyerni. Számára nem létezik század vagy ezred, mert ő mindenkinél jobb.
Az elvakult: Tulajdonképpen olyan, mint a legendagyáros, csak az ő bálványa aktív pilóta. Ha a kedvence nyer, akkor az csak a tehetségének, munkamoráljának köszönhető, de, ha veszít, akkor az csak a csapat, mások sara, sőt, biztos benne, hogy megbundázták az eredményt.
Mindegy, hogy a kedvence egy 18 éves, egyszeres futamgyőztes, akinek jó adag szerencse kellett az eredményhez, vagy egy négyszeres világbajnok, mert számára a kedvence máris legenda. Aki nem ért ezzel egyet, az megint csak hülye.
A elvakult órákig képes ecsetelni a fórumokon, közösségi oldalakon, hogy miért neki van igaza. Általában egyébként rendes ember, akivel addig jót lehet beszélgetni a szériáról, amíg meg nem kérdőjelezzük a kedvence tehetségét, mert akkor előbújik belőle az állat.
Az őskövület: A „régen minden jobb volt” tipikus példája. Számára a mai autóversenyzők csak hisztis rinyagépek, míg a régi versenyzők rendesen gyepálták egymást, ha pedig valaki hibázott a pályán, akkor annak megfizette az árát.
Az ősküvelet utálja, hogy két csepp eső miatt máris beküldik a biztonsági autót. Azzal nem foglalkozik, hogy a biztonságtechnikai fejlődés miatt csökkent a halálos balesetek száma, fejvédőről pedig hallani sem akar. Ez a kategória szívesen nosztalgiázik a „régi szép időkön”, és úgy meséli a régi sztorikat, hogy azt kérnünk se kell.
A lexikon: Ő az, aki fejből el tudja mondani, hogy mi történt 20-30 évvel ezelőtt egy verseny 10. körében, mert minden statisztikai adatot ismer. Eleinte érdekes társaság, mert sok információt szerezhetünk tőle, de eljön az a pont, amikor meg tudnánk fojtani.
A lexikon képtelen felfogni, hogy egy futamnézés közben, amikor éppen helyzet van, akkor senkit se érdekel, hogy 1965-ben egy ilyen manőverből milyen nagy baleset lett. Ezt a kategóriát a jó szándék vezérli, de a külvilág számára rekordidő alatt válik okoskodó nyűggé.
A barát/barátnő: Ő az, aki csak elkísérte a párját, mert próbál jó fej barát/barátnő lenni, de egyébként halálra unja az egészet, és az sem érti, hogy miért jó azt nézni, hogy 50-70 körön keresztül körbe-körbe mennek az autók, és különben is ugyanaz fog már megint nyerni.
Ha szerencsénk van, akkor a barát/barátnő csendben meghúzza magát a sarokban. Rosszabb esetben a leghülyébb kérdésekkel fog bombázni, amire nekünk illik intelligens stílusban válaszolni, hiszen okos technikai sport rajongók vagyunk, nem bunkó neandervölgyik.
+1 A troll: Ő nem fog eljönni a közös futamnézésre, mert számára csak egy széria/versenyző létezik, az összes többi trágya. Ezzel nem lenne probléma, ha a véleménye hangoztatásával nem trollkodná szét más szériák/versenyzők rajongói oldalait.
Ez a kategória nem riad vissza attól, hogy hülyét csináljon magából, mert biztos benne, hogy a célja nemes. Szívesen reklámozza, hogy mennyire tájékozatlan, ontja magából a megcáfolhatatlannak képzelt téveszméket, és akkor érzi menőnek magát, ha másokat jól fel tud idegesíteni.
A szomorú valóság az, hogy a troll legtöbbször egy kisgyerek, aki az internet mögé bújva játssza a vagányt, de élőben meg sem mer nyikkanni. Egyetlen ellenszer van ellene, ami az, hogy egyszerűnek nem foglalkozunk vele. Ha senki se áll le vele harcolni, akkor fel fogja adni, és lelép.
(Forrás: formula.hu)
Jövő hétvégén visszatér a nyári szünetről a Forma-1, ami remek alkalom arra, hogy amolyan nyár búcsúztató buliként, összeüljünk az autósport-rajongó ismerőseinkkel, hogy együtt szurkoljunk. Amikor azonban összeválogatjuk a bandát, akkor leginkább arra figyelünk, hogy nehogy egy Hamilton és Rosberg szurkoló ismerősünk egymás torkának ugorjon, mert az csúnyán megölné a bulit.De az autósport-rajongók, és itt nem csak a Forma-1-et kell érteni, másban is különböznek, hiszen legalább 13+1 típusba be lehet őket sorolni. Te melyikben ismersz magadra?
A vérszomjas: Ha bevallja, ha nem, akkor is ez az a kategória, aki csak azért néz technikai sportokat, hogy valamilyen látványos balesetet lásson. Egy előzés nem izgatja fel, ahogy a szoros befutó sem hozza lázba.
A kedvenc futamait az alapján sorolja fel, hogy hol történt a legbrutálisabb ütközés, ám ez nem jelenti azt, hogy máris a 2014-es Japán Nagydíj lesz az első helyen. Ugyebár itt szenvedett olyan súlyos fejsérülést Jules Bianchi, hogy tavaly nyáron meghalt. De említhetjük Bryan Clauson nevét, aki 200 futamot tervezet, de a kansasi midget versenyen olyan súlyosan megsérült, hogy meghalt.
Amikor személyi sérüléses baleset történik, akkor a vérszomjas rajongó azonnal a biztonság fokozásáról kezd papolni, de ez csak a következő versenyig tart, mert akkor megint azért sír, hogy senki se dobta el az autót, és ő többé nem néz technikai sportot, mert unalmas volt a verseny.
A legendagyáros: Az ős- AJ Foyt/Schumacher/Earnhardt Sr. stb. rajongó, aki a világon bármilyen témába képes belecsempészni a kedvence nevét, még akkor is, ha például a klímaváltozásról van szó. Esetében nem létezik olyan ifjú versenyző, aki felérhetne a bálványához, és különben is úgy gondolja, hogy az új generációnak semmi tehetsége.Ez a kategória hihetetlen szenvedéllyel képes ecsetelni, hogy az ő bajnoka mindent elért, amit csak lehet. Ha pedig valaki rá mer mutatni, hogy azért nem szent a versenyzője, akkor a legendagyáros védőügyvédként forgatja a szavakat, és hozza ki végül győztesen a kedvencét a vádak alól.
A legendagyáros már-már istenként tekint a kedvencére, aki tévedhetetlen, a végtelenségig profi, és az univerzum felett áll. Ha esetleg mégis galibába kerül a bálványa, akkor csakis más lehet a hibás.
A bennfentes: Ez a kategória az, akinek van egy ismerőse, aki távolról már látott egy autóversenyzőt, ezért bennfentesnek képzeli magát. Úgy érzi, hogy csak neki van joga véleményt mondani a hazai és nemzetközi szériákról, aki pedig nem ért egyet vele, az hülye.
Általában ismer néhány sajtóakkreditációval rendelkező médiamunkást, de ők nem ismerik a bennfentest, de az is jellemző rá, hogy azt állítja, hogy tudja, hogy ki és hova igazol, de nem mondhatja el, mert ez szigorúan titkos információ.
Az is jellemző rá, hogy az adott széria vezetésének tagjait a keresztnevükön emlegeti, mintha minden hétvégén együtt söröznének. Ha közös futamnézésen vesz részt, akkor elvárja a különleges bánásmódot, hiszen megtiszteltetésnek kell venni, hogy néhány óráig egy levegőt szívhatnak vele mások.
A szakértő: Ez a kategória mindig, mindent jobban tud. Ha csak azt látjuk, hogy az egyik autó a pályaszélén áll, és még a csapat sem tudja, hogy mi történt, akkor a szakértő máris rávágja, hogy biztos a váltóval volt a baj, vagy azt hangoztatja, hogy a csapat mit szúrt el.
Ő egy személyben a mérnök, a stratéga és a tulajdonos. Hozzá képes Roger Penske, Mike Hull egy amatőr senki. Az esetek többségében a hibát keresi. Ha végül nincs semmi, amibe beleköthetne, akkor megdicséri az autó tervezőjét, amiért rájött arra kézenfekvő megoldásra, amit persze ő már rég tudott.
A bulvárkullancs: Az ilyen rajongó az, aki éjjel-nappal búja Lewis Hamilton közösségi oldalát, hátha a brit feltett egy újabb bulizós képet magáról. Ez a kategória valójában semmit se tud az adott szériáról, a versenyzőkről a bulvárlapokból szerzi az információkat, ezért azt kívülről fúja, hogy melyik versenyzőnek ki az aktuális barátnője, milyen botrányba keveredett legutóbb. Isten óvjon attól, hogy egy ilyen személlyel kelljen futamot néznünk!A kommentátor: Nyugodtan levehetjük a hangot, mert ez a kategória végig fogja kommentálni az egész versenyt. Számára létfontosságú, hogy a képernyőn látható mozzanatok mindegyikét megemlítse. Gyakran a kommentátorban egyesül a „szakértő”, a „bajnok” és a „lexikon”. Legrosszabb esetben még a „bennfentes” kategóriába is besorolható.
Ha valaki esetleg megkéri, hogy maradjon végre csendbe, akkor ő ezt úgy veszi, hogy végre a nézők is bekapcsolódtak az interaktív közvetítésbe. Ellene úgy lehetne védekezni, hogy nem hívjuk meg, de úgyis ki fogja szagolni, hogy ki és hol szervez közös futamnézést. Ha meghívjuk, akkor lehet, hogy szükség lesz egy szájkosárra.
A tinilány: Azok a nők, akik értenek a technikai sporthoz, szívből utálják ezt a kategóriát, mert miattuk még mindig sokan azt hiszik, hogy a lányok csak azért nézik a versenyt, mert jól néz ki valamelyik pilóta.
A tinilány kategóriába azok a 10-16 éves csajok tartóznak, akikre igaz, hogy csak azért szurkolnak ennek-annak, mert jóképűnek találják az illetőt. A futamokat nem nézik meg, hanem csak a kedvencük fényképeit rendezgetik, képszerkesztővel készített közös képet posztolnak, sőt, még romantikus fan fiction írásra is vetemednek.
Merjük remélni, hogy a tinilány kinövi ezt a korszakon, de sajnos előfordul, hogy a neten olyan alkotásba botlunk, aminek a szerzője a 30-as, 40-es éveit tapossa. Ilyenkor szeretnénk sírni.
A divatrajongó: Megtörtént eset: „Én annak drukkolok, aki belga (valójában holland), most nagyon megy neki, és az apja is versenyzett”. Ezt egy Max Verstappen szurkoló találta mondani, és ezzel remekül lefestette, hogy milyen a divatrajongó.
Ez a kategória mindig az éppen aktuális bajnoknak, legjobb csapatnak szurkol, ezért gyakori, hogy évente más a kedvence, ám ezt mégis úgy tálalja, mintha a pályafutása kezdete óta nyomon követné a versenyzőt, csapatot.
A divatrajongó legdurvább altípusa képes egy vagyont rááldozni arra, hogy évente lecserélje a pólót/sapkát/zászlót és más csapatrelikviákat tartalmazó oltárját. Mivel a sport számára csak egy divatirányzat, ezért annak részleteiről semmit se tud, ám ez nem állítja meg abban, hogy leálljon vitatkozni egy igazi szakértővel.
A bajnok: Ez a kategória az, akit még nem fedeztek fel, pedig ő az új Ayrton Senna, Michael Schumacher, aki imád szimulátorozni, hobbija a gokartozás. A bajnoknak elég egy fedélzeti kamerás felvétel ahhoz, hogy kielemezze, kritizálja bármelyik hivatásos pilóta vezetési technikáját.A bajnok esetében nincs az a tökéletes kör, amibe ne találna valami kifogásolhatót, és természetesen elmagyarázza, hogy hol és hogy lehetett volna néhány tizedet nyerni. Számára nem létezik század vagy ezred, mert ő mindenkinél jobb.
Az elvakult: Tulajdonképpen olyan, mint a legendagyáros, csak az ő bálványa aktív pilóta. Ha a kedvence nyer, akkor az csak a tehetségének, munkamoráljának köszönhető, de, ha veszít, akkor az csak a csapat, mások sara, sőt, biztos benne, hogy megbundázták az eredményt.
Mindegy, hogy a kedvence egy 18 éves, egyszeres futamgyőztes, akinek jó adag szerencse kellett az eredményhez, vagy egy négyszeres világbajnok, mert számára a kedvence máris legenda. Aki nem ért ezzel egyet, az megint csak hülye.
A elvakult órákig képes ecsetelni a fórumokon, közösségi oldalakon, hogy miért neki van igaza. Általában egyébként rendes ember, akivel addig jót lehet beszélgetni a szériáról, amíg meg nem kérdőjelezzük a kedvence tehetségét, mert akkor előbújik belőle az állat.
Az őskövület: A „régen minden jobb volt” tipikus példája. Számára a mai autóversenyzők csak hisztis rinyagépek, míg a régi versenyzők rendesen gyepálták egymást, ha pedig valaki hibázott a pályán, akkor annak megfizette az árát.
Az ősküvelet utálja, hogy két csepp eső miatt máris beküldik a biztonsági autót. Azzal nem foglalkozik, hogy a biztonságtechnikai fejlődés miatt csökkent a halálos balesetek száma, fejvédőről pedig hallani sem akar. Ez a kategória szívesen nosztalgiázik a „régi szép időkön”, és úgy meséli a régi sztorikat, hogy azt kérnünk se kell.
A lexikon: Ő az, aki fejből el tudja mondani, hogy mi történt 20-30 évvel ezelőtt egy verseny 10. körében, mert minden statisztikai adatot ismer. Eleinte érdekes társaság, mert sok információt szerezhetünk tőle, de eljön az a pont, amikor meg tudnánk fojtani.A lexikon képtelen felfogni, hogy egy futamnézés közben, amikor éppen helyzet van, akkor senkit se érdekel, hogy 1965-ben egy ilyen manőverből milyen nagy baleset lett. Ezt a kategóriát a jó szándék vezérli, de a külvilág számára rekordidő alatt válik okoskodó nyűggé.
A barát/barátnő: Ő az, aki csak elkísérte a párját, mert próbál jó fej barát/barátnő lenni, de egyébként halálra unja az egészet, és az sem érti, hogy miért jó azt nézni, hogy 50-70 körön keresztül körbe-körbe mennek az autók, és különben is ugyanaz fog már megint nyerni.
Ha szerencsénk van, akkor a barát/barátnő csendben meghúzza magát a sarokban. Rosszabb esetben a leghülyébb kérdésekkel fog bombázni, amire nekünk illik intelligens stílusban válaszolni, hiszen okos technikai sport rajongók vagyunk, nem bunkó neandervölgyik.
+1 A troll: Ő nem fog eljönni a közös futamnézésre, mert számára csak egy széria/versenyző létezik, az összes többi trágya. Ezzel nem lenne probléma, ha a véleménye hangoztatásával nem trollkodná szét más szériák/versenyzők rajongói oldalait.
Ez a kategória nem riad vissza attól, hogy hülyét csináljon magából, mert biztos benne, hogy a célja nemes. Szívesen reklámozza, hogy mennyire tájékozatlan, ontja magából a megcáfolhatatlannak képzelt téveszméket, és akkor érzi menőnek magát, ha másokat jól fel tud idegesíteni.
A szomorú valóság az, hogy a troll legtöbbször egy kisgyerek, aki az internet mögé bújva játssza a vagányt, de élőben meg sem mer nyikkanni. Egyetlen ellenszer van ellene, ami az, hogy egyszerűnek nem foglalkozunk vele. Ha senki se áll le vele harcolni, akkor fel fogja adni, és lelép.
(Forrás: formula.hu)
Hozzászólások