Az atombomba magyar atyjai

Ismerd meg Manhattan-tervben résztvevő magyar tudósokat!Nagy sikert arat a mozikban a Christopher Nolan rendezésében készült Oppenheimer, aminek karakterei között két magyar származású tudós, Teller Ede és Szilárd Leó is szerepel. De kik voltak ők? Hogyan járultak hozzá az atombomba megalkotásához? Milyen szerepük volt az 1945. augusztus 9-én, Nagaszakira ledobott atombomba létrehozására indított Manhattan-tervben? Mindez kiderül az alábbiakban!

Szilárd Leó: Egy magyar származású színész, Haumann Máté alakította a filmben Szilárd Leót, akit leginkább a petíciója miatt szerepeltettek a filmben. Az aláírásgyűjtéssel azt akarta elérni, hogy az amerikaiak ne dobják le civil lakosságra az első atombombát, és inkább nem-katonai jellegű erődemonstrációt javasolt az atombomba bemutatására.

Mivel a petíció soha nem jutott el Truman elnökig, így az a célját sem érte el. A film végig sejteti a magyar tudós szembenállását a hadsereggel, de csupán epizódszerepet kapott, a részletekben nem merült el az alkotás.

A valóságban Szilárd Leó 1898-ban, zsidó családba született Budapesten. 1919 végén Németországba emigrált, ahol olyan nagynevű fizikusokat ismert meg, mint például Einstein, Schrödinger, Planck. A magyar tudós együtt tanult Wignerrel, és közeli barátságba került Einsteinnel, akit gyakran kísért haza.

Németországot 1933 tavaszán, a náci hatalomátvétel után hagyta el, és május elején érkezett meg Angliába. Több szabadalmat is benyújtott, hogy ezzel próbáljon anyagi biztonságot teremteni magának. Közös munkaként a részecskegyorsítót és az elektronmikroszkópot, valamint egy hűtőszekrényt is kifejlesztettek Einsteinnel.

1939 januárjában Teller Edével együtt indult az atomba történetük: A New York-i Columbia egyetemen hallottak a maghasadás sikeréről, és arról, hogy a németek is képesek erre. Ezt követően írtak levelet az elnöknek, de ő nem akarta a saját eredményeiket publikálni, mert attól tartott, hogy azzal segítenék az ellenséget a fegyver megalkotásában.

1942 végén a két magyar tudós bemutatta az első nukleáris láncreakciót a Chicagói Egyetemen, egy futballstadion egyik lelátója alatt.

Ez a szembenállás később sem múlt el nála, ugyanis a petíció aláírásakor és a háború után is el akarta érni, hogy az atombomba felügyelete ne a hadsereg feladata legyen, hanem a nemzetközi bizottságé.

Szilárd nem kapott meghívást Los Alamosba a Manhattan-projektbe, és egyre jobban kimaradt az atombomba fejlesztéséből, aminek oka részben a filmben Matt Damon által játszott Groves tábornokkal való nézeteltérései volt.

A magyar tudós több esetben megkérdőjelezte, hogy a tábornok elég alkalmas-e a Manhattan-terv felügyeletére, aki emiatt bürokratikus módszerekkel igyekezett keresztbe tenni a fizikusnak, de azzal csak annyit sikerült elérnie, hogy megfigyelés alá helyezték Szilárdot, akiről rengeteg jelentés készült.

A háború után egyre aktívabban foglalkozott a politikával a magyar tudós, aki arról akarta meggyőzni a politikusokat, hogy az atombomba legfontosabb értéke kizárólag az lehet, hogy megakadályozzák a háborúkban való bevetését.

1946-ban megalapította Einsteinnel és más tudósokkal az Atomtudósok Válságbizottságát, aminek tagjai azok a híres tudósok voltak, akik azt hangoztatták, hogy az atombombát muszáj nemzetközi ellenőrzés alá vonni, mivel nincs ellene védelem.

Akadtak olyan vad teóriák is, amely szerint a hidrogénbomba csak akkor lehet hatásos fegyver, ha a kutatási eredményeket és megoldásaikat átadják a Szovjetuniónak, méghozzá azért, hogy egyik fél se kerüljön behozhatatlan előnybe a másikkal szembe.Teller Ede: A filmben Benny Safdie alakítja Teller Edét, a fő konfliktusa pedig az, hogy a maghasadáson alapuló fissziós atombomba helyett sokkal inkább a fúziós hidrogénbomba (saját elnevezése szerint a „Szuper”) gyártásával foglalkozna, mert annak a kifejlesztését követően sokkal olcsóbban és egyszerűbben lehetne fegyvert készíteni, valamint nagyobb energiájú a plutóniumbombához képest.

A filmben végül Oppenheimer engedélyt adott a magyar tudósnak arra, hogy mellékprojektként ezzel foglalkozzon. Ugyanakkor később az Oppenheimer ellen indított koncepciós perben Teller azt állította, hogy gyakran követhetetlen volt számára a kollégája gondolkodása, és hűséges, megbízható amerikai állampolgárnak tartja (tehát nem kommunistának), mégsem biztos abban, hogy jó helyen vannak nála az USA közügyei.

Az alkotás rendezője megfelelő történelmi hitelességgel mutatta be az eseményeket, a biztonsági meghallgatáson pedig szó szerint azt mondta Teller, amit a valóságban, ám néhány dolog így is kimaradt a filmből.

A valóságban Teller Ede 1908-ban, jómódú zsidó családba született Budapesten. 1925-ben a „Mintagimnáziumban” (a mai ELTE Gyakorlóiskolában) érettségizett. A magyar tudós már Budapesten megismerte Neumannt, Szilárdot és Wignert, akikkel később a Manhattan-projekten is együtt dolgoztak.

A Műegyetemen kezdett vegyészmérnöknek tanulni, de aztán az antiszemitizmustól való félelme miatt úgy döntött, hogy áthelyezi a tanulmányait a német Kalsruhéba. Ott hallott először a kvantumfizikáról.

Ezután Lipcsében tanult Heisenbergtől. A kutatásait sokfelé végezte segédként, német városokban, Rómában, 1935-ben, egy angliai megálló után emigrált az Egyesült Államokba, ahol magfizikával kezdett foglalkozni.

Az események felgyorsultak a 30-as évek végén, 40-es évek elején. Ebben az időszakban dolgozott Szilárd Leóval a Columbia Egyetemen, ahol eljutott hozzájuk a hír, hogy több független laboratóriumban is sikerült megvalósítani a maghasadást.

A két magyar tudós Einsteinnel közös levelet küldött Roosevelt elnöknek, hogy figyelmeztessék, hogy a németek számára is adott a lehetőség, hogy atombombán dolgozzanak. Ezután Teller meghívást kapott a Manhattan-projektbe, majd a világháború után néhány évvel Stanislaw Ulammal kidolgozta a korábban Fermi és Oppenheimer szerint megvalósíthatatlan, első hidrogénbomba koncepcióját.

1952-ben végrehajtották az első hidrogénbomba-kísérletet, amit ugyancsak Los Alamosban dolgoztak ki. Teller segített az amerikai atomreaktorok fejlesztésében, és megakadályozta, hogy a Csernobilhoz hasonló grafitos reaktorok működjenek az Egyesült Államokban.

A háborúban több közeli rokonát is elvesztette a holokausztban. Az édesanyja és a nővére 1958-ban költözött hozzá az USA-ban, ugyanis addigra csak ők maradtak életben Teller családjából, és a pesti lakásukat is elvették.

1954-ben Teller részt vett Oppenheimer biztonsági meghallgatásán. 1959-ben az Amerikai Nemzeti Olajtársaság 100. születésnapi konferenciáján mondott beszédet. Az ott elhangzó szavai később komoly jelentőséget kaptak, mivel Teller már akkor felhívta a jelenlévők figyelmét az ipari széndioxid kibocsátás veszélyeire, tehát a globális felmelegedés lehetőségére.

(Forrás: noizz.hu)