Az önzést nem támogatja az evolúció
Egy tanulmány kimutatta, hogy sem az állatok, sem az emberek nem tudták volna az evolúció fejlődési útját végigjárni, ha önzők lettek volna.
Az új tanulmány megkérdőjelezi az eddig tanulmányok eredményét, amelyek azt állítják, hogy az önző egyedek jutottak előrébb a fejlődés során.
Ennek ellentétes következtetésére jutott a legújabb kutatás, amely azt állítja, hogy kifizetődő együttműködőnek lenni. A módszer a játékelmélet, a "rab választása" és a stratégiai döntéshozásra épül.
A kutatócsoport állítja, hogy ha a fajok csak önző tulajdonsággal bírtak volna, kihaltak volna.
A játékelmélet szerint a játékok kigondolása válsághelyzeteket vagy együttműködést modellez le. Ez alapján a kutatók bonyolult stratégiai döntéseke sorát bogozták ki és meg tudták állapítani, hogy az egyedek között miért bizonyos típusú viselkedések bukkantak fel.
Egy amerikai kutatócsapat a "rab dilemmáját" modellezte le, ahol két gyanúsítottat külön-külön hallgattak ki. El kell dönteniük, hogy informálják-e egymást vagy sem.
A kísérletben minden rabnak felajánlanak egy kis szabadságot, amennyiben értesíti társát, míg ellenfelére hat havi börtön vár. Csak akkor, ha a nem informálás mellett dönt.
Ha mindkét gyanúsított az információ mellett dönt, akkor mindketten három havi börtönt kapnak, de ha mindketten hallgatnak, akkor mindkettejük csak egy hónapra marad börtönben.
Egy neves matematikus úgy vélte, hogy a legnagyobb valószínűsége annak van a stratégiai példában, hogy nem fognak a gyanúsítottak együttműködni.
A vizsgálatban résztvevő két gyanúsított egymással nem léphet kapcsolatba. Ha megtennék, megegyeznének, és egy hónap múlva távoznának. De ha nem kommunikálnak egymással, nagy a kísértés, hogy elárulják egymást.
Rövid távon az aljasság előnyökhöz juttathat, de hosszú távon akár kihaláshoz is vezethet.
Az evolúciós fejlődés során az ellenfél döntésének ismerete nem jelent előnyt hosszú távon, mert az ellenfél is hasonló tudás birtokába jut.
Az új kutatás is hasonló felfedezésre jutott: a rossz célra felhasznált előnyök nem tartanak sokáig. Ezt számítógépes játékok során is tesztelték. Nagyon egyszerű dolgokat vizsgáltak: két különböző viselkedési mód közötti választást. Ezt együttműködésnek és elpártolásnak nevezték el. Az állatvilágban sok kettős viselkedési forma létezik, például a menekülésé és a harcé.
Darwin maga is meglepődött az állatvilágban tapasztalható együttműködési formákon, például a rovarok között.
Sokan feltételezik, hogy a természetes szelekció során az önző, másokat kihasználó egyedek maradnak fenn. De az utóbbi kutatások eredményeinek figyelembe vételével megállapíthatjuk, hogy ez túlzottan leegyszerűsített kijelentés lenne.
Nem az egyedeknek, hanem a géneknek kell túlélniük, és a gének egyedi organizmusokat használnak fennmaradásuk érdekében. Ezért az "önző gének" az együttműködő organizmusokból jutnak előnyhöz.
www.bbc.co.uk
Az új tanulmány megkérdőjelezi az eddig tanulmányok eredményét, amelyek azt állítják, hogy az önző egyedek jutottak előrébb a fejlődés során.Ennek ellentétes következtetésére jutott a legújabb kutatás, amely azt állítja, hogy kifizetődő együttműködőnek lenni. A módszer a játékelmélet, a "rab választása" és a stratégiai döntéshozásra épül.
A kutatócsoport állítja, hogy ha a fajok csak önző tulajdonsággal bírtak volna, kihaltak volna.
A játékelmélet szerint a játékok kigondolása válsághelyzeteket vagy együttműködést modellez le. Ez alapján a kutatók bonyolult stratégiai döntéseke sorát bogozták ki és meg tudták állapítani, hogy az egyedek között miért bizonyos típusú viselkedések bukkantak fel.
Egy amerikai kutatócsapat a "rab dilemmáját" modellezte le, ahol két gyanúsítottat külön-külön hallgattak ki. El kell dönteniük, hogy informálják-e egymást vagy sem.
A kísérletben minden rabnak felajánlanak egy kis szabadságot, amennyiben értesíti társát, míg ellenfelére hat havi börtön vár. Csak akkor, ha a nem informálás mellett dönt.
Ha mindkét gyanúsított az információ mellett dönt, akkor mindketten három havi börtönt kapnak, de ha mindketten hallgatnak, akkor mindkettejük csak egy hónapra marad börtönben.
Egy neves matematikus úgy vélte, hogy a legnagyobb valószínűsége annak van a stratégiai példában, hogy nem fognak a gyanúsítottak együttműködni.
A vizsgálatban résztvevő két gyanúsított egymással nem léphet kapcsolatba. Ha megtennék, megegyeznének, és egy hónap múlva távoznának. De ha nem kommunikálnak egymással, nagy a kísértés, hogy elárulják egymást.
Rövid távon az aljasság előnyökhöz juttathat, de hosszú távon akár kihaláshoz is vezethet.
Az evolúciós fejlődés során az ellenfél döntésének ismerete nem jelent előnyt hosszú távon, mert az ellenfél is hasonló tudás birtokába jut.
Az új kutatás is hasonló felfedezésre jutott: a rossz célra felhasznált előnyök nem tartanak sokáig. Ezt számítógépes játékok során is tesztelték. Nagyon egyszerű dolgokat vizsgáltak: két különböző viselkedési mód közötti választást. Ezt együttműködésnek és elpártolásnak nevezték el. Az állatvilágban sok kettős viselkedési forma létezik, például a menekülésé és a harcé.
Darwin maga is meglepődött az állatvilágban tapasztalható együttműködési formákon, például a rovarok között.
Sokan feltételezik, hogy a természetes szelekció során az önző, másokat kihasználó egyedek maradnak fenn. De az utóbbi kutatások eredményeinek figyelembe vételével megállapíthatjuk, hogy ez túlzottan leegyszerűsített kijelentés lenne.
Nem az egyedeknek, hanem a géneknek kell túlélniük, és a gének egyedi organizmusokat használnak fennmaradásuk érdekében. Ezért az "önző gének" az együttműködő organizmusokból jutnak előnyhöz.
www.bbc.co.uk
Hozzászólások