IPCC: akár tizedével csökkenthető a kibocsátás az épületek korszerűsítésével
Akár tizedével csökkenthető az üvegházhatású gázok kibocsátása az épületek, elsősorban a fűtés és a hűtés korszerűsítésével - állapítja meg az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) új jelentésének harmadik fejezetében, amely a klímaváltozás megfékezésének lehetőségeit foglalja össze.
A kérdéssel foglalkozó munkacsoportot Ürge-Vorsatz Diana, a Közép-Európai Egyetem (CEU) professzora és az egyetem Éghajlatváltozási és Fenntartható Energiapolitikai Kutatóközpontjának igazgatója koordinálta.
Az épületekkel összefüggő kibocsátás-csökkentési lehetőségeket egy húsz főből álló, minden kontinensről származó tudóscsoport készítette, az ő munkájukat vezette a magyar professzor.
Ürge-Vorsatz Diana az MTI-nek elmondta: "ez a fejezet arról szól, hogy mit tehetünk az épületekkel a kibocsátásuk csökkentése érdekében, hiszen a világon energia körülbelül egyharmadát az itt használjuk fel. Magyarországon ez még nagyobb, mert az üvegházahatású gázok kibocsátásának körülbelül a fele származik az épületektől".
A legfontosabb, hogy az összes csökkentési lehetőség közül talán a legnagyobb és leginkább költséghatékony megoldást a fűtéssel-hűtéssel kapcsolatos beruházásokkal lehet elérni, hiszen az utóbbi években olyan forradalom ment végbe az építészetben, hogy olyan épületeket tudunk már építeni, amelyek akár tizedét fogyasztják a most létezőknek - tette hozzá.
"Fel is újíthatjuk őket, hogy csaknem ugyanilyen jó hatásfokot érjünk el. Nincs más olyan terület, ahol viszonylag könnyedén tudnánk igen jelentősen, akár a tizedére csökkenteni a kibocsátást" - mutatott rá Ürge-Vorsatz Diana.
Ráadásul ezeket költséghatékonyan lehet elvégezni, tehát a beruházások nagy része megtérül, ami nem mondható el más lehetőségekről, például a széndioxid-elfogással és tárolással kapcsolatban módszerekről. "Nem nagyon tudunk más olyan módszert, mint az energiahatékonyság, ezen belül az épületekkel, különösen a fűtéssel-hűtéssel összefüggő energiahatékonyság, ahol ilyen nagy megtakarítást el lehet érni" - állapította meg a kutató.
A fejezet másik nagyon fontos megállapítása, hogy ezen a területen nagyon nagy az úgynevezett bezárási kockázat. Ez a - főként infrastruktúrával és épületekkel kapcsolatos kifejezés - azt jelenti, hogy ha most olyan új beruházásokat, illetve felújításokat végeznek, amelyek nem a leghatékonyabb szintet célozzák meg, akkor ezekért a megtakarítási lehetőségekért nem tudnak "visszamenni" sok évtizeden keresztül, tehát bezártak egy sor csökkentési lehetőséget.
"Például ha egy épületet felújítanak, de csak egy kicsit, azaz itt-ott szigetelték, egy-egy nyílászárót lecseréltek és nem a legkorszerűbb technológiát alkalmazzák, nem rendszerszemléletű, teljes felújítást végeznek, akkor a beruházott tetemes összeg miatt mintegy három-öt évtizedig nem éri meg visszamenni, az épülethez újra hozzányúlni" - hangsúlyozta az éghajlatkutató.
MTI
A kérdéssel foglalkozó munkacsoportot Ürge-Vorsatz Diana, a Közép-Európai Egyetem (CEU) professzora és az egyetem Éghajlatváltozási és Fenntartható Energiapolitikai Kutatóközpontjának igazgatója koordinálta.Az épületekkel összefüggő kibocsátás-csökkentési lehetőségeket egy húsz főből álló, minden kontinensről származó tudóscsoport készítette, az ő munkájukat vezette a magyar professzor.
Ürge-Vorsatz Diana az MTI-nek elmondta: "ez a fejezet arról szól, hogy mit tehetünk az épületekkel a kibocsátásuk csökkentése érdekében, hiszen a világon energia körülbelül egyharmadát az itt használjuk fel. Magyarországon ez még nagyobb, mert az üvegházahatású gázok kibocsátásának körülbelül a fele származik az épületektől".
A legfontosabb, hogy az összes csökkentési lehetőség közül talán a legnagyobb és leginkább költséghatékony megoldást a fűtéssel-hűtéssel kapcsolatos beruházásokkal lehet elérni, hiszen az utóbbi években olyan forradalom ment végbe az építészetben, hogy olyan épületeket tudunk már építeni, amelyek akár tizedét fogyasztják a most létezőknek - tette hozzá.
"Fel is újíthatjuk őket, hogy csaknem ugyanilyen jó hatásfokot érjünk el. Nincs más olyan terület, ahol viszonylag könnyedén tudnánk igen jelentősen, akár a tizedére csökkenteni a kibocsátást" - mutatott rá Ürge-Vorsatz Diana.
Ráadásul ezeket költséghatékonyan lehet elvégezni, tehát a beruházások nagy része megtérül, ami nem mondható el más lehetőségekről, például a széndioxid-elfogással és tárolással kapcsolatban módszerekről. "Nem nagyon tudunk más olyan módszert, mint az energiahatékonyság, ezen belül az épületekkel, különösen a fűtéssel-hűtéssel összefüggő energiahatékonyság, ahol ilyen nagy megtakarítást el lehet érni" - állapította meg a kutató.
A fejezet másik nagyon fontos megállapítása, hogy ezen a területen nagyon nagy az úgynevezett bezárási kockázat. Ez a - főként infrastruktúrával és épületekkel kapcsolatos kifejezés - azt jelenti, hogy ha most olyan új beruházásokat, illetve felújításokat végeznek, amelyek nem a leghatékonyabb szintet célozzák meg, akkor ezekért a megtakarítási lehetőségekért nem tudnak "visszamenni" sok évtizeden keresztül, tehát bezártak egy sor csökkentési lehetőséget.
"Például ha egy épületet felújítanak, de csak egy kicsit, azaz itt-ott szigetelték, egy-egy nyílászárót lecseréltek és nem a legkorszerűbb technológiát alkalmazzák, nem rendszerszemléletű, teljes felújítást végeznek, akkor a beruházott tetemes összeg miatt mintegy három-öt évtizedig nem éri meg visszamenni, az épülethez újra hozzányúlni" - hangsúlyozta az éghajlatkutató.
MTI
Hozzászólások