Négy terület, amelyen Leonardo da Vinci a kortársai előtt járt

Jócskán megelőzte a korát az 500 éve elhunyt tudós.A mai napig ámulattal tölti el az embereket Leonardo da Vinci munkássága. Az ötszáz éve elhunyt művész, feltaláló és tudós jócskán a kortársai előtt járt, ráadásul az egész világtörténelemben kevés a hozzáfogható polihisztor zseni.

A szorgalmas és kíváncsi Leonardo da Vinci nemcsak művészként tevékenykedett, hanem matematikusként, mérnök-építészként, feltalálóként is maradandót alkotott, ráadásul sokat tudott az anatómiáról is.

A Leonardo da Vinci munkásságát tanulmányozó szakértők négy olyan területet határoztak meg, ahol világosan látszik, hogy a reneszánszi tudós alaposan megelőzte a korát.

A feltaláló: Az elképesztő fantáziával megáldott Leonardo da Vinci hatalmas lelkesedéssel ontotta magából a mérnöki ötleteket, Habár ezek java része nem valósult meg, mégis a következő évszázadok felfedezéseit megelőlegező találmányok formájában napvilágra kerültek.

A zseniális feltaláló fejéből pattant ki például a sárkányrepülő, a helikopter, a tank, a búvárruha és az ejtőernyő elődje, de sok egyéb, főleg harcászati eszköz tervét is ő találta ki. A XV. és XVI. században még kivitelezhetetlenek voltak az elképzelései, de mégis nagyon is valós alapokra épültek, és jól mutatták Leonardo da Vinci mérnöki és más tudományokban szerzett tudását.

A génisz ellenezte a háborút, ám ennek ellenére gyakran dolgozott megrendelésre, katonai mérnökként, az egymással viszálykodó itáliai nemesek pedig szívesen igénybe vették Leonardo da Vinci szolgálatait.

A feltaláló egyik leghíresebb katonai célú találmánya az 1418 körül, Milánó hercege számára tervezett, kezdetleges „tank”, amit Leonardo da Vinci helyesen képzelt el. A teknősbéka alakú jármű páncélozott harckocsi volt, ami képes áttörni az ellenséges vonalakon, miközben a tankban tartózkodó katonák kémlelőnyílásokon néznek kifelé, és biztonságból tüzelhetnek minden irányba.

Az ötlet végül nem valósult meg a feltaláló korában, elsősorban azért, mert a hatalmas súlya miatt nem lehetett volna kézzel irányítani. Leonardo da Vinci repülő szerkezete, amit madarak röptéről mintázott, szintén nem jött létre, ráadásul ez egy hibás elképzelés volt, mert a feltaláló nem jött rá, hogy az emberek soha nem lesznek képesek olyan erő kifejtésére, amely a mesterséges „szárnyak” mozgatásához kellene.

Leonardo da Vinci olyan briliáns tervekkel is előállt, mint az újfajta hajítógépek, a 27 méter hosszú számszeríj, illetve a mai repeszbombák őse, a golyókkal teli, kilövés után szétrepedő bőrzsákkal töltött mozsárágyú.A matematikus: Leonardo da Vinci számára a matematika tudománya mindennél fontosabb volt, éppen ezért nemcsak elméleti síkon foglalkozott vele, hanem gyakran a rajzaiban és a festményeiben is használta a perspektíváról, az arányokról, a szimmetriáról és a geometriáról szerzett tudását.

A vonalperspektívával élethűen ábrázolta a térbeli viszonyokat és a képelemeket, ami a szereplők és a háttér közötti távolságot jelenti. Erre az egyik legjobb példa az Angyali üdvözlet, amit 1472–1475 körül festett.

Szintén Leonardo da Vinci matematikai ismereteiről árulkodik Az utolsó vacsora című freskó, aminek minden perspektívavonalát (az épület tartógerendái, a díszítések, az asztal alatti padló vonalai) úgy rendezte el, hogy azok Krisztus arca irányába mutassanak, ezzel tudat alatt is odairányítva az emberek tekintetét.

A tudós geometriai érdeklődését bizonyítja a híres Vitruvius-tanulmány, ami az egykori római építésznek, hadmérnöknek és emberi test arányairól alkotott elképzeléseit próbálta bizonyítani, valamint azt akarta igazolni, hogy a tökéletesen arányos emberi test belefér egy körbe vagy négyzetbe.

A természeti arányok iránti érdeklődését mutatja az is, hogy Leonardo da Vinci gyakran használta az anyatermészetet a munkáiban. Ez volt például a Mona Lisa egyik szerkesztőelve.

A hidrológus: Leonardo da Vinci természettudományos munkájának jó részét a vízzel kapcsolatos tanulmányok teszik ki, de a festményein és más alkotásain is sűrűn megjelent a víz, mint elem, ugyanis nagyon foglalkoztatta a víz természete, annak a fizikai tulajdonságai, mozgása és eloszlása.

Ennek a nagyfokú kíváncsiságnak köszönhető az, hogy a géniusz rengeteg hasznos megfigyeléssel gazdagodott, és megalapozta a hidrológia későbbi tudományát. A tudós úgy gondolta, hogy a víz a természet szállítóeleme, ami hasonlít az emberi testben keringő vérre, ami a fontos vegyületeket szállítja.

A Leonardo da Vinci tudományos kéziratait összegyűjtő, 1510-ben kiadott Leicester-kódexben közel 230 tanulmány szól a víz természetéről, így például olvashatunk benne a csatornázásról, a víznyomásról, a víz körforgásáról és az árvíz elleni védekezésről. Mindemellett egy speciális cipőt is elképzelt, amelynek viselésével járni lehetne a vízen.

Tulajdonképpen nem túlzás kijelenteni, hogy Leonardo da Vinci volt az első tudós, aki egzakt alapokra helyezte a víz alaposabb tanulmányozását.A hatások mestere: Leonardo da Vinci a portréfestést és a művészeti fiziognómiát is megreformálta, ugyanis ő volt az, aki úgy gondolta, hogy a festőknek az alanyuk belső, érzelmi és gondolat világát ugyanolyan pontosan kell ábrázolniuk, ahogy a test külső vonásait.

A „moti mentali” nevű elképzelés nemcsak a művészetben, hanem az élet sok egyéb területén is alkalmazásra érdemes filozófia, aminek lényege az, hogy egy adott személyt vagy tárgyat teljes egészében, tehát a külső és belső valójában kell megismerni.

Ennek az elvnek megfelelően Leonardo da Vinci sokszor enigmatikus arckifejezéssel ábrázolta az alanyait, ezzel többféle értelmezési lehetőséget adva azoknak, akik megnézik az alkotásait. Néhány festménye, például a Mona Lisa vagy A szép hercegnő esetében, komolyan hangsúlyt kapott a képen szereplő hölgy szájának kidolgozása, amivel olyan illúziót hozott létre, amely miatt az egyik nézőpontból elégedettnek, vidámnak látszik az alany, míg egy másik szögből nézve már merengő és bánatos.

Szintén Leonardo da Vinci találmánya a sfumato festészeti technika. Az olasz szó magyarul „fátyolosat” jelent, a technika célja pedig az, hogy a kontúrok elkenésével párás, füstös, foltszerű összképet kreáljon.

Az éles részleteket elkerülve, a sötétből a világosba szinte észrevétlenül váltanak át az árnyalatok, ezzel még inkább ráerősítve a misztikus hatásra, ami egyfelől zavarba ejti a befogadót, másfelől többértelműséget kölcsönöz a festménynek.

A kutatások szerint, a csak 2011 óta a mesternek tulajdonított A szép hercegnő festményen látható hölgy esetében harmincrétegnyi festéket használt fel Leonardo da Vinci, csak arra, hogy megfesse az alany ajkát.

(Forrás: divany.hu)