Tévhitek az elménkről
Tíz pszichológiai tévedés az emberi elméről és működéséről.
Az emberi agyról és működéséről sok mindent tényként jelentünk ki, ám a kutatások bebizonyították, hogy sokszor tévedünk.
Léteznek „bal agyféltekés” és „jobb agyféltekés” emberek: Gyakran hallani, hogy egyesek inkább logikusak, mások kreatívak, attól függően, melyik agyféltekéjük dominál. Ez azonban túlzott leegyszerűsítés.
A férfiak és nők agya teljesen különbözően működik: Bár kimutathatók átlagos különbségek bizonyos képességekben és viselkedésben, az agyműködés nagyrészt hasonló. A kutatások szerint a nemek közti eltérések gyakran kisebbek, mint az egyénen belüli különbségek.
A gyász mindig öt, egymást követő szakaszból áll: A jól ismert modell (tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás) nem mindenkinél érvényes. A gyász folyamata egyéni. Sokan nem ebben a sorrendben, vagy egyáltalán nem élik át ezeket a fázisokat.
Mindenkinek van egy meghatározott tanulási stílusa: Elterjedt nézet, hogy valaki vizuális, auditív vagy kinesztetikus típus. A tudomány azonban nem támasztja alá, hogy az oktatás hatékonyabb lenne, ha ehhez igazodik. Sokkal fontosabb az ismétlés, az aktív felidézés és a különböző módszerek kombinálása.
Létezik egyetlen „depressziógén”: Korábban sokan keresték azt az egy gént, amely felelős a depresszióért. Ma már világos, hogy a mentális zavarok összetettek, számos genetikai tényező és környezeti hatás együttesen befolyásolja a kialakulásukat.
Több, egymástól független intelligenciatípus létezik: A többszörös intelligenciák elmélete (pl. zenei vagy testi intelligencia) népszerű, de a kutatások szerint a különböző kognitív képességek gyakran együtt járnak, és egy közös alaphoz, az általános intelligenciához kapcsolódnak.
A születési sorrend meghatározza a személyiséget: Az a nézet, hogy az elsőszülöttek felelősségteljesebbek, a legkisebbek pedig lázadóbbak, nem kap erős tudományos alátámasztást. Nagy mintás vizsgálatok alig találnak kapcsolatot a születési sorrend és a személyiség között.
A korai kötődés végleg meghatározza a felnőtt kapcsolatokat: Bár a kötődéselmélet fontos felismeréseket adott, túlzás azt állítani, hogy a csecsemőkori élmények végérvényesen eldöntik a későbbi párkapcsolatokat. Az élet során szerzett tapasztalatok folyamatosan formálják ezeket a mintákat.
10 000 óra gyakorlás biztos sikert jelent: A híres szabály szerint ennyi gyakorlással bárki szakértővé válhat, de a valóság árnyaltabb. A fejlődésben szerepet játszanak a veleszületett adottságok, a gyakorlás minősége, a kezdés ideje és a környezet is.
A „szexfüggőség” minden hűtlenséget megmagyaráz: Bár léteznek problémás szexuális viselkedések, a klasszikus értelemben vett szexfüggőség ritka, és sok diagnosztikai rendszer nem is használja ezt a kategóriát. Gyakran inkább impulzuskontrollal vagy viselkedésszabályozással kapcsolatos problémák állnak a háttérben.
(Forrás: nlc.hu)
Hozzászólások