Több ezer éves emberi DNS-t találtak barlangfalakon

Egy nemzetközi kutatócsoport munkájának köszönhetően közelebb kerülhetünk az őskori művészek azonosításához.Először sikerült több ezer éves emberi DNS-t kinyerni közvetlenül barlangfalakról. Az eredmények új távlatokat nyithatnak a régészetben és a paleogenetikában, a jövőben pedig akár az is kiderülhet, hogy kik készítették a több tízezer éves barlangrajzokat.

A tanulmány szerint a kutatók 11 spanyolországi és portugáliai barlangban végeztek mintavételeket. A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a sziklafalak nemcsak az őskori festményeket őrizhetik meg évezredeken át, hanem azoknak az embereknek a genetikai nyomait is, akik valaha megérintették őket.

A paleogenetika eddig főként barlangi üledékekből nyert ki ősi DNS-t, a mostani vizsgálat azonban új irányt nyitott, ugyanis a kutatók közvetlenül a kőzetfelszíneket elemezték.

A szakemberek összesen 120 mintát vizsgáltak meg, amelyek közül ötben sikerült ősi emberi DNS-t kimutatni. Meglepő módon a pozitív minták közül négy olyan festetlen felületről származott, amelyet eredetileg csupán kontrollként vontak be a kutatásba.

Két mintában kizárólag emberi genetikai anyagot találtak, ami arra utal, hogy a DNS közvetlen érintkezés, például egy izzadt tenyér, nyálpermet vagy más testnedvek, révén kerülhetett a falra. A másik három esetben állati DNS is előfordult, ami azt valószínűsíti, hogy ezek a nyomok később, például beszivárgó vízzel jutottak a kőzet felszínére.

A legfontosabb eredményt a spanyolországi Covarón-barlang szolgáltatta. Az itt azonosított emberi DNS a nyugati vadászó-gyűjtögetők genetikai csoportjába tartozik, amely az őskori Ibériai-félszigeten széles körben elterjedt volt.

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a módszer még nem teszi lehetővé egy-egy barlangrajz alkotójának egyértelmű azonosítását.

„A megtalált ősi emberi DNS-t egyelőre nem tudjuk közvetlenül összekapcsolni a sziklaművészet készítőivel” – mondta Alba Bossoms Mesa, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet evolúciós antropológusa. Hozzátette, hogy ez az első bizonyíték arra, hogy emberi DNS több ezer éven keresztül is fennmaradhat a barlangfalakon.

A kutatás arra is rávilágított, hogy a genetikai anyag megőrződésében kulcsszerepet játszhat a kalcit. Az egyik sikeres mintát ugyanis egy vékony kalcitréteg alól nyerték ki, amely természetes védőburkot képezhetett a DNS számára. A jövőben ezért a kutatók elsősorban az ilyen felületeket vizsgálhatják.

Hipólito Collado Giraldo régész, a tanulmány társszerzője szerint a cél annak felderítése volt, hogy az emberi érintkezés hagyhat-e olyan genetikai nyomokat a sziklaművészeten, amelyekből később maguknak az alkotóknak a genetikai profilja is rekonstruálható.

A kutatás vezetője, Matthias Meyer szerint a módszer továbbfejlesztésével olyan kérdésekre is választ kaphatnak, amelyekre eddig nem volt lehetőség. Kiderülhet például, hogy férfiak vagy nők készítették a rajzokat, mely népcsoporthoz tartoztak, illetve milyen mélyre jutottak be az ősi emberek a barlangrendszerekben.

A kutatók egy váratlan felfedezést is tettek, ugyanis az egyik mintában ámbráscet DNS-ét mutatták ki. Ez arra utalhat, hogy az őskori közösségek a tengeri emlősöket is felhasználhatták táplálékforrásként.

A szakemberek szerint a kutatás még csak a kezdet. Ha sikerül tovább finomítani a mintavételi módszereket, a barlangfalak a jövőben nemcsak az őskori művészet, hanem az azt létrehozó emberek történetéről is eddig soha nem látott részletességű információkat árulhatnak el.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)