Erre vezethetett Hannibál útja az elefántjaival
Több mint kétezer éve próbálják megfejteni, pontosan melyik hágón keresztül vezette Hannibál a seregét az Alpokon át.
Hannibál egyik legismertebb hadjárata az Alpokon való átkelés volt. A pun hadvezér i. e. 218-ban hatalmas sereggel indult Itália felé, hogy szembeszálljon Rómával. A vállalkozás már önmagában is rendkívüli teljesítménynek számított, a hadsereg ugyanis nemcsak katonákból és lovakból állt, hanem 37 harci elefántból is.
Az azonban mindmáig nem tisztázott, hogy Hannibál pontosan melyik útvonalon jutott át az Alpokon. A történészek több lehetséges hágót is számításba vettek, és a vita évtizedek óta tart.
Most két biológus, Dr. Emilio Berti és Prof. Fritz Vollrath egy új szempont alapján vizsgálta meg a kérdést.
A számítások alapján a Col de la Traversette bizonyult a legkedvezőbbnek. A kutatók szerint a körülbelül 15 napos alpesi átkelés ezen az útvonalon mintegy 5,42 terajoule energiát emészthetett fel.
A Col de Montgenèvre esetében 6,02, a Col du Mont Cenis útvonalán pedig 6,45 terajoule energiafelhasználással számoltak.
Egy több tízezer fős hadsereg esetében ez már jelentős különbséget jelenthetett. Hannibálnak ugyanis nem csupán a katonái erejét kellett megőriznie, hanem az állatok, köztük a rendkívül nehéz terepen különösen nehezen mozgatható elefántok, kondíciójára is figyelnie kellett.
A kutatók szerint ezért elképzelhető, hogy a hadvezér tudatosan olyan útvonalat választott, amely a lehető legkevésbé merítette ki a seregét. Ez különösen fontos lehetett azért, mert az Alpok leküzdése után nem ért véget a hadjárat, hiszen Hannibálra és katonáira újabb ütközetek vártak Itáliában.
„A Hannibál pontos útvonalára vonatkozó kérdés generációk óta vita tárgya” – mondta Dr. Emilio Berti. Szerinte az új eredmények nem adnak végleges választ a kérdésre, de tovább erősítik a Traversette mellett szóló érveket.
A kutatás azért is érdekes, mert a hágó már korábban is a figyelem középpontjába került. 2016-ban egy kutatócsoport a hágó közelében egy nagyjából kétezer éves, vastag állati ürülékréteget azonosított. A talajmintákban olyan ősi baktériumok DNS-ét is megtalálták, amelyek nagy mennyiségben fordulnak elő a lovak emésztőrendszerében.
A felfedezés azért volt jelentős, mert arra utalhatott, hogy a területen egy nagyobb, lovakat is használó hadsereg haladt keresztül az ókorban.
Közvetlen bizonyítékot azonban Hannibál elefántjaira nem találtak. Emiatt a lelet önmagában nem bizonyította, hogy valóban a pun hadvezér serege járt a környéken.
A történészek között ezért továbbra sincs teljes egyetértés.
Richard Miles, a Queen’s University Belfast professzora és rektorhelyettese például arra figyelmeztetett, hogy Hannibál döntését nem érdemes kizárólag modern szempontok alapján megítélni.
A hadvezér nem rendelkezett pontos térképekkel és modern útvonaltervező eszközökkel. Döntését azoktól az emberektől kapott információk is befolyásolhatták, akik ismerték a hegyvidéket.
Ráadásul nemcsak a távolság számított. Hannibálnak azt is mérlegelnie kellett, hogy milyen terepen haladhat a sereg, hol tudja biztosítani az utánpótlást, mely területeken számíthat ellenséges támadásra, és melyik útvonalon juthat át a legkisebb veszteséggel.
Ez azt jelenti, hogy az ókori hadvezér számára a legjobb útvonal nem feltétlenül az volt, amelyik a legrövidebbnek vagy papíron a legkönnyebbnek tűnt.
Az új kutatás tehát nem oldja meg véglegesen Hannibál alpesi átkelésének rejtélyét. A modellezés azonban egy új, érdekes szemponttal egészíti ki az eddigi bizonyítékokat.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások