Még rejtélyesebb lett a neandervölgyiek kihalása
DNS-vizsgálat cáfolhatja az egyik legnépszerűbb elméletet.
Egy frissen megjelent kutatás szerint az utolsó nyugat-európai neandervölgyi közösségek genetikai állapota jóval kedvezőbb volt, mint azt a tudósok korábban gondolták.
A Nature tudományos folyóiratban publikált tanulmány arra utal, hogy nem a beltenyészet okozta genetikai leromlás vezetett a faj kihalásához, ezzel pedig megdőlni látszik az egyik legelterjedtebb magyarázat.
A kutatók 27 neandervölgyi egyed DNS-ét vizsgálták meg, akik a mai Belgium és Franciaország területén, a Meuse-medencében éltek mintegy 40-49 ezer évvel ezelőtt, vagyis közvetlenül a neandervölgyiek eltűnése előtti időszakban.
Az eredmények meglepték a szakembereket. A genetikai elemzések alapján szinte semmilyen nyoma nincs annak, hogy a vizsgált populációban gyakoriak lettek volna a közeli rokonok közötti kapcsolatok.
Ez jelentős eltérés a korábbi, szibériai neandervölgyieket vizsgáló kutatásokhoz képest, amelyek egy jóval elszigeteltebb, kisebb genetikai változatosságú közösséget tártak fel.
A tanulmány egyik szerzője, Dr. Benjamin Peter, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet genetikusa szerint a nyugat-európai neandervölgyiek genetikai állapota egyáltalán nem egy hanyatló populáció képét mutatja.
„Ez a Belgiumban és Franciaországban élt populáció nem tűnik úgy, mintha éppen kihalóban lenne, noha tudjuk, hogy végül ki fognak halni” – mondta.
A kutatás ezzel komoly kihívást jelent annak a régóta elfogadott elméletnek, amely szerint a neandervölgyieket a beltenyészetből fakadó genetikai problémák sodorták a kihalás szélére.
Prof. Omer Gokcumen, a University at Buffalo evolúciós antropológusa szerint az új eredmények egyértelműen megkérdőjelezik ezt a feltételezést.
„Ez ellentmond annak az elképzelésnek, hogy a neandervölgyiek a beltenyészet miatt beteg, legyengült populációvá váltak, ami végül demográfiai összeomláshoz vezetett. A kérdés továbbra is az, hogy miért csökkent a létszámuk, és végül miért olvadtak be a modern emberek közé” – fogalmazott.
A kutatók szerint a magyarázat egyik kulcsa az úgynevezett aszimmetrikus génáramlás lehet. A genetikai adatok alapján a neandervölgyiek örökítőanyaga bekerült a modern emberek genomjába, ugyanakkor a késői időszakban ennek fordítottjára már nem találni bizonyítékot.
Prof. Chris Stringer, a University College London kutatója úgy véli, a neandervölgyiek fokozatosan elveszíthették szaporodóképes egyedeik egy részét, akik a Homo sapiens közösségeibe olvadtak be.
„Egy egyirányú folyamat során veszítették el termékeny egyedeiket a Homo sapiens csoportok felé, ami hosszú távon hozzájárulhatott eltűnésükhöz” – magyarázta.
A tanulmány legfontosabb üzenete, hogy a neandervölgyiek kihalása valószínűleg nem vezethető vissza egyetlen okra. A szakemberek szerint régiónként eltérő folyamatok alakíthatták a végkimenetelt.
Míg Szibériában az elszigeteltség és a kis lélekszám valóban genetikai problémákhoz vezethetett, addig Nyugat-Európában inkább a demográfiai változások, a Homo sapiens terjeszkedése és a két emberfaj közötti keveredés játszhatott meghatározó szerepet.
A kutatás június 24-én jelent meg a Nature hasábjain. A publikációhoz kapcsolódó közleményében a Max Planck Társaság hangsúlyozta, hogy ez az első olyan vizsgálat, amely nagyszámú genetikai minta alapján részletes, régióspecifikus képet ad a nyugat-európai neandervölgyiek genetikai állapotáról közvetlenül a kihalásuk előtti időszakból.
Az új eredmények nem oldják meg a neandervölgyiek eltűnésének rejtélyét, inkább még összetettebbé teszik azt. Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a faj kihalása nem egyetlen végzetes tényező következménye volt, hanem több, egymással összefüggő folyamat eredménye, amelyek különböző térségekben eltérő módon alakították a neandervölgyiek sorsát.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások