Büntetőfeljelentés a magyar bankok ellen - csatlakozzon Ön is!!!

Itt az alkalom, mindenki bizonyíthat. Ha ezrek nem csatlakoznak a feljelentéshez akkor nem nagyon van miről beszélni. Akkor ne csodálkozzon senki, hogy ki lesz lakoltatva és földönfutóvá téve. A BAÉSZ csak komoly társadalmi támogatottsággal tudja uralni a helyzetet. Mi visszük a zászlót, élen járunk, de most már hátvédekre, jobbszárnyra és balszárnyra is szükség van. CSATLAKOZZANAK!

“És nem elegendő a szerződést nézegetni és arra hivatkozni, mert a szerződésben foglalt dolgok kötelezik az Adósokat, de csak akkor ha a folyamatokat a valóságnak megfelelően írták le.

Ha ez nem így történik, tisztel legfőbb ügyészség, akkor a “MEGJEGYZÉS” rovatba bele kell írni, hogy CSALÁS”

És ebben az esetben nincs gond, mert a könyvelés a megjegyzéssel együtt leírja a valós folyamatokat.”

“Itt már annyira előrehaladott állapotba jutottak az események, hogy már önmagában csak egy pénzügyi csalássorozatról nem beszélhetünk, hanem ennek járulékos következményeiből adódóan nagyszámú emberéletet és egyéb tragédiát követelő, szándékos  bűncselekményről.”

„Ezúton kérjük a tisztelt Legfőbb Ügyészséget a fentebb leírt és megindokolt feljelentés kiemelten fontos és súlyos társadalmi hatásaira való tekintettel, minden részletre való kivizsgálására, a szükséges eljárások lefolytatására, indokolt esetben a vétkes bankárok, valamint vétkes állami felügyeleti szervek vezetői ellen azonnali elfogató parancs kiadására és a felelősök büntetőeljárás alá vonására.”

Csatlakozzon a feljelentéshez itt!!!

LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉG
1055 Budapest, Markó u. 16.

Tisztelt Legfőbb Ügyészség!

Alulírott Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezete (rövidített nevén BAÉSZ, székhelye 5711.Gyula, Fehér-Körös utca 69. nyilvántartási száma: 2817, képviseli Kásler Árpád mint a BAÉSZ elnöke ) mint érdekvédő társadalmi egyesület ezennel

közvádas

f e l j e l e n t é s t

teszünk az

1. OTP Bank Nyrt. 1051 Budapest, Nádor u. 16., 


2. Kereskedelmi és Hitelbank Nyrt. 1051 Budapest, V.ker. Vigadó tér 1.,


3. Raiffeisen Bank Zrt. 1054 Budapest, Akadémia u. 6.,


4. Erste Bank  Nyrt. 1138 Budapest , Népfürdő u. 24-26., 


5. AXA Bank Europe SA Magyarországi Fióktelepe 1138 Budapest, Váci u. 135-139.,


6. FHB Bank Kereskedelmi Bank Zrt. 1132 Budapest,Váci u. 20.,


7. CIB Bank Zrt. 1027 Budapest, Medve u. 4-14.,


8. Budapest Bank Nyrt. 1138 Budapest, Váci u. 188.,


9. MKB Bank Nyrt. 1056 Budapest,Váci utca 38.,


10. Merkantil Bank  Zrt. 1051 Budapest, József A. u. 8.,


11. Lombard Lízing Zrt. 6720 Szeged, Somogyi u. 19.


12. Unicredit Bank Hungary Zrt. 1054 Budapest, Szabadság tér 5-6.

ellen elsősorban a Büntető Törvénykönyv 318. § (1)-ban foglaltak szerinti csalás büntette és a Btk.296/A. § foglaltak szerinti fogyasztók megtévesztésének magalapozott gyanúja miatt.

Ezért mint a csalás törvényi tényállása:

Btk.318. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el.

(6) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a csalás különösen nagy kárt okoz,

b) a jelentős kárt okozó csalást a (2) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott módon

c)980

követik el.

(7)981 A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a csalás különösen jelentős kárt okoz,

b) a különösen nagy kárt okozó csalást a (2) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott módon,

c)982

követik el.
Mely törvényi tényállás elemeit a megnevezett pénzintézetek azzal valósítják meg,hogy

- az adósokat színlelt jogügylettel (kölcsönszerződés) tévedésbe ejtették

- az adósoknak kárt okoztak ( vagyoni és nem vagyoni károk)

A fogyasztók megtévesztése megjelenik abban, hogy a pénzintézetek kölcsönszerződést kötöttek az adósokkal, hiszen ilyen tartalmú tartozáselismerő nyilatkozatokat írattak alá velük, megtévesztve ezáltal őket abban a tekintetben , hogy az áru megfelel a magyar jogszabályoknak, holott a legfőbb ügyész is elismerte, hogy a devizaalapú hitelezésnél a „A szerződés elsődleges tárgya a magyar joggyakorlatban nem szokásos fogalom.”

A gyanútlan és banki háttérműveletekben járatlan adósok felültek a csábító reklámoknak (melyekkel a bankok még akkor is bombázták a médián keresztül a potenciális ügyfeleiket amikor az USA-ban és Nyugat-Európában már bankházak mentek csődbe és a válság begyűrűzése a bankok egymás közötti hitelezési gyakorlata miatt biztosra volt tehető, éppen ezért árfolyamkockázatról nem is lehetett a szerződések aláírásakor beszélni csak egy biztosan bekövetkező eseményről amely csak és kizárólag az adósokat fogja sújtani) és aláírtak egy olyan szerződést amelyet a Polgári törvénykönyvben saját maguk is ellenőrizni tudtak, hiszen kölcsönért mentek a bankba nem pedig a bank devizakereskedésének prédáivá akartak válni.

Hivatkozunk továbbá a Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.052./2012/7.sz. ítéletére melyben az eljáró bíróság nem tesz mást mint a magyar jogtól idegen (mégis magyar jogintézményként feltüntetett) kölcsönszerződésből igyekszik kigyomlálni a deviza adásvételi szerződésre jellemző árrésnek a fogyasztóval való megfizettetését azáltal, hogy tisztességtelenek mondja ki azt a kikötést amely ellenszolgáltatás nélküli plusz bevételhez juttatja a bankot.

Az ítéleti indokolás kimondja: A devizaalapú forinthitel esetén a felek nem kétféle jogügyletet kötnek: egyfelől egy kölcsönt, és másfelől egy ténylegesen nyújtott devizakölcsön „megvásárlása” (a bank részéről), illetve forint törlesztéskor a devizarészlet „eladása” történik, hanem jogilag egységes (egyetlen) devizaalapú kölcsönszerződés jön létre közöttük.

A kölcsönszerződés alapján a bank az ügyfél részére devizát nem bocsát a rendelkezésére, sem effektíve, sem átvitt, jelképes értelemben. Devizához ezen ügylet keretei között a kölcsönvevő semmilyen módon és mértékben nem juthat, kizárólag forintot bocsát rendelkezésére a hitelező. Miután az adósnak devizát nem nyújt a hitelező, ilyet nem bocsát a rendelkezésére, ezért az adósnak nincs is mit eladnia a hitel folyósításakor — a bank részéről a folyósításkor nem történik devizavétel (az ügyfélnek nincs eladható devizája).

A kölcsön jogügyletben devizaértékesítés — eladás és vétel — tehát nem történik, ezért az eltérő vételi folyósításkori, és eladási törlesztési árfolyamon a hitelező különbözeti árrést nem alkalmazhat. „Mintha vétel” és „mintha eladás” jogilag nem létezik — értelmezhetetlen —, a „virtuális szolgáltatásért” pedig legfeljebb „virtuális ellenérték” jár.

A fentiekből is egyértelműen látszik, hogy már az Ítélőtábla szintjén is szembeötlő az a törekvés, hogy kiiktassa a kölcsönből mint jogügyletből a deviza adásvételt. Eközben a bank a Ptk.ban nevesített Kölcsönszerződést köt az adóssokkal és a kölcsönösszegre vonatkozó tartozáselismerő nyilatkozat megtételére kötelezi az adóst , amely a kölcsön folyósításának feltétele.

A jogügyletben felmerülő kereskedelmi árrés kiiktatása azzal, hogy vételi árfolyamot alkalmaz a Bank a havi, devizában megállapított törlesztőrészlet adós általi megvásárlásakor, a lényegi problémát nem orvosolja.

Ugyanis a lényegi probléma az, hogy nem kölcsön lett rendelkezésre bocsátva, hanem egy deviza adásvétel vételi ára.

És ez az, ami miatt a kereskedelmi árrés felmerül, ha eladási áron számol törlesztéskor a Bank.

Amennyiben az Adóstól követelt devizaösszeg az Adós rendelkezésére lett volna bocsátva névértéken, akkor eladási árfolyam alkalmazásával sem keletkezne kereskedelmi árrés,

MERT AKKOR VALÓBAN PÉNZKÖLCSÖN ADÁS TÖRTÉNT VOLNA, ÉS NEM DEVIZA ADÁSVÉTEL.

A kereskedelmi árrés a deviza adásvétel esetén a jogügylet lényege miatt felmerül, de akkor nem lehet pénzkölcsön adásként rögzíteni a gazdasági eseményt, mint ahogy azt a pénzintézetek rögzítették.

Deviza adásvétel esetén nem rögzíthető a vételi ár hitelfolyósításként, nem rögzíthető a Bank által megvásárolt deviza hiteltartozásként, csak adásvételből eredő tartozásként.

Nem követelhető az adásvétel során keletkezett tartozásként nyilvántartásba vett devizaösszegre ügyleti kamat, mert a devizaösszeg nem hiteltartozás, nem kölcsöntartozás, hanem az adásvétel miatt fennálló pénztartozás.

Erre az összegre jogosan felszámítható az árfolyamkülönbözet és a kereskedelmi árrés, de akkor nem kölcsönügyletről van szó.

Kölcsönkamat viszont fel sem merülhet, mert nem pénzkölcsön adás történt.

A fentebb megnevezett pénzintézetek ugyanis az úgynevezett devizaalapú hitelek esetében  a valóságtól eltérő jogcímen tüntették fel a gazdasági eseményt, ezzel tévedésbe ejtették, tévedésben tartották az adósokat és ezáltal anyagi kárt okoztak nekik, kimerítve úgy a Btk.318.§-ban foglaltakat mint a Btk.296/A.§-ban foglaltakat.

Ennek alátámasztására hivatkozni kívánunk, egyrészről a legfőbb ügyész dr. Polt Péter, a Kúriának címzett szakmai álláspontjára, melyből alább idézünk, másrészről mint Magyarország (jogász) miniszterelnökének többszöri nagy nyilvánosság előtt tett nyilatkozatára, miszerint a bankok becsapták és félrevezették az adósokat.. Egyik nyilatkozata 2011.09.23-án Dabason hangzott el „A devizahiteleseknek segíteni kell, mert az nem megy, hogy egy országban egymillió embert becsapjanak – jelentette ki Orbán Viktor kormányfő Dabason, egy városfejlesztési beruházás átadási ünnepségén.”

2012.12.23-án a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában Orbán Viktor miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy a devizahiteleseket „BECSAPTÁK és FÉLREVEZETTÉK”.

Tisztelt Legfőbb Ügyészség, a devizaalapú hitelek esetén sem a hitelszerződésre (hitelnyújtásra), sem a kölcsönszerződésre (kölcsönnyújtásra) vonatkozó jogszabályok szerinti jogügylet történt meg valójában, csak annak álcázták.

A pénzintézetek a nyilvántartásba vett devizaösszeg helyett annak folyósítás napi árfolyamon, vételi áron számolt forint ellenértékét folyósították.

Ez a gazdasági esemény amennyiben kölcsönnyújtás, a nyilvántartott deviza teljes összegében nem követelhető, mert a folyósításkor nincs átadva a deviza névértéke, ami az árfolyam változás okozta értékbeli változásának átadását biztosítja a kölcsön tárgyának, vagyis a nyilvántartott devizaösszegnek a forint vételi áron történt folyósítását követő értékbeli változása az Adós részére nincs átadva

Az Adóstól csak annak a forintnak, mint tőkének a névértéke követelhető mint visszafizetendő

kölcsöntőke, amely az Adós részére rendelkezésre lett bocsátva.

Ptk.523.§(1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

(2) Ha a hitelező pénzintézet, – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).

Kölcsönadásnak nem felel meg a gazdasági esemény, mert kölcsönadáskor a Hitelező meghatározott pénzösszeget bocsát az Adós rendelkezésére, amelyet az Adós köteles megfizetni kamattal vagy anélkül.

Ellenben a pénzintézetek nem a rendelkezésre bocsátott forintösszeget követelik, hanem annak folyósításnapi, devizában számolt névértékét, ezért a folyósított forint névértékétől eltérő összeget követelnek .

A devizaösszeg helyett annak a folyósítás napján érvényes, vételi áron forintban számolt ellenértékét. bocsátják az Adósok rendelkezésére. Ezáltal magának a devizának mint kölcsöntőkének a névértéke nem kerül átadásra, ehelyett a folyósítás napján érvényes árfolyamon, vételi áron számolt forintösszeget bocsátja rendelkezésre a Bank, ez az átadott forint névértékét tartalmazza, de a devizáét nem.

Tehát valós pénzkölcsön adás nem történt meg. A kölcsönként követelt devizaösszegnek a névértéke nem került átadásra, ezért annak kölcsönként történő követelése nem felel meg a pénzkölcsön adásról szóló jogszabályi rendelkezéseknek, Ptk.523.§, Hpt. 10.2 hiszen a pénzintézet által megjelölt kölcsöntőkével az Adós soha nem rendelkezett.

Ténylegesen a deviza forintban számolt vételi ára lett az Adós rendelkezésére bocsátva, de ezt a pénzintézetek hitelfolyósításként közölték az Adósok banki kivonatain.

A valóságban a forintösszeg deviza ellenértékét hitelszámlán veszik nyilvántartásba a Hitelezők, annak ellenére, hogy a deviza rendelkezésre bocsátása nem történik meg. A deviza forintban számolt vételi árát bocsátják az Adós rendelkezésére, mint vevők, de ez a gazdasági esemény deviza adásvételnek felel meg.

A gazdasági esemény, ami történt, nem hitelszerződés, nem kölcsönszerződés kapcsán következik be, hanem deviza adásvételekor.

Idézet a Ptk. vonatkozó Nagykommentárjából:

c) A kölcsönszerződés alapján a hitelező a meghatározott pénzösszeget köteles az adós rendelkezésére bocsátani. A hitelező akkor, amikor a kölcsönösszeget az adós rendelkezésére bocsátja, azt egyben az adós tulajdonába is adja (119. §). Ez teszi lehetővé, hogy az adós a megkapott pénzt (vagy más helyettesíthető dolgot) a saját céljaira felhasználja.

A rendelkezésre bocsátás különféle módon történhet. A tipikus mód a kölcsönösszegnek, illetőleg a kölcsönadott helyettesíthető dolognak a közvetlen átadása. De történhet egy számla nyitásával úgy is, hogy pl. az eladó a ténylegesen felajánlott vételárat nem veszi át a vevőtől, hanem azt kölcsönként a vevőnél hagyja, s a vevő a vételárnak megfelelő kölcsönösszegről ad elismervényt. Ez valójában a constitutum possessorium és a brevi marnu traditio sajátos vegyülete, tehát két jogi aktus lebonyolításának összevont (lerövidített) módja. Ilyenkor valóságos kölcsönszerződésről van szó. Ha azonban a vevő a vételárat nem tudja megfizetni, s a vételárnak megfelelő összegről mint kölcsönösszegről ad elismervényt, ez a tartozás jogcímének megváltoztatását jelenti, tehát nem jön létre önálló kölcsönszerződés, s így nincs szó a kölcsönösszeg „rendelkezésre bocsátásáról”. Az alakilag kölcsönként jelentkező követelések a legkülönfélébb követeléseket takarhatnak, ami visszaélésekre is alkalmat adhat.

A számviteli törvény azon rendelkezését is megsértették a pénzintézetek, amely a gazdasági események rögzítését a valóságnak megfelelően, a más jogszabályokban előírt adatok rögzítésével írja elő.

A pénzintézetek nem a valós gazdasági eseményt rögzítették.

Ezzel jogot keletkeztettek oly módon, hogy a valóságban deviza adásvételnekmegfelelő gazdasági esemény helyett hitelszerződést rögzítettek a számviteli rendszerükben.

Ezzel érték azt el, hogy kölcsönadás helyett a folyósítás napján általuk egyoldalúan meghatározott deviza vételi árát adták át az Adósoknak, és ennek ellenére magának a devizának a névértékét követelik, a mindenkori forint árfolyamon.

Erre deviza adásvételkor van lehetőség, de pénzkölcsön adásnál a kölcsönösszegnek nem keletkezik árfolyam különbözete, mert önmagához képest árfolyam különbözete semmilyen pénzösszegnek nincs.

Azonban a bankok nem a rendelkezésre bocsátott forintösszeget követelik az adósoktól, hanem a hiteltartozásként nyilvántartásba vett , de rendelkezésre nem bocsátott devizát névértéken. A névérték azonban a folyósítást követően nem ellenértéke a vételi árnak az árfolyam napi szintű változása miatt.

A deviza adásvétel a Bank mint vevő által a vételárnak mint előlegnek a megfizetésével történik, és mint adós által megfizetendő devizaösszeget, névértéken nyilvántartásba veszi a Bank, amelyet az Adós részletekben fizet meg.

Mivel pénzkölcsön adásként rögzítik a deviza adásvételt, ezért a hitelszámlán nyilvántartásba vett devizaösszegre kamatot számolnak fel, miközben kölcsöntőkeként a deviza soha nem volt rendelkezésre bocsátva, ezért arra ügyleti kamat nem számolható fel.

Mivel a deviza helyett annak forint megfelelőjét vételi áron folyósítja a Bank, de a havi törlesztő megvásárlásához eladási áron, virtuálisan adja el az Adósnak, ezért kereskedelmi árrés terheli az Adóst költségként, de ez a költség már nem virtuális, hanem valós.

A kereskedelmi árrés maga a legfőbb bizonyítéka a devizakereskedelemnek.

Kereskedelmi árrés kizárólag deviza (valuta) kereskedelemben merülhet fel, és mivel valós devizában történő pénzkölcsön nyújtás nem történt, a kereskedelmi árrés felmerülése kétséget kizáróan bizonyítja azt, hogy egy burkolt devizakereskedelemmel állunk szembe, amelyet alakilag kölcsönszerződésnek álcáztak a Hitelintézetek és más követeléseiket takargatják a kölcsönszerződésekkel és más követeléseiket is követelnek az Adósoktól mint azt a kölcsönszerződés alapján törvényesen lehetne.

A devizakereskedelemnek másik bizonyítéka az, hogy a Bankok a Ptk. 231.§-ára hivatkoznak, amikor a pénztartozás devizában történő meghatározását a jogszabályok által megengedettnek tekintik.

Ugyanis pénztartozás keletkezhet pénzkölcsön adás esetén is devizában, de ezt a pénzkölcsön adásról rendelkező jogszabályok azon esetekre korlátozzák, amikor a deviza át is van adva, mert kizárólag ezekben az esetekben rendelkezik vele az Adós, és kizárólag ezekben az esetekben történhet meg a devizaösszeg kölcsönként történő visszafizetése. Ezek a jogszabályok kógensek, míg a Ptk. 231.§-a diszpozitív, tehát az ellenérték devizában történő meghatározásának biztosítja ugyan a lehetőségét, de nem kötelező jelleggel.

Ezen túlmenően, pénzkölcsön adásnál a törvényi rendelkezések nem teszik lehetővé a pénztartozás meghatározását a pénzintézet által rendelkezésre bocsátott összegtől függetlenül, mivel visszafizetési kötelezettséget írnak elő az Adós számára. A visszafizetési kötelezettség pedig elválaszthatatlan a pénzintézet kötelezésétől, mertvisszafizetni csak rendelkezésre bocsátott pénzösszeget lehet.

A Bankok megengedettnek tartják ellenértékként meghatározni a devizát pénzkölcsön adásnál, amire viszont a pénzkölcsön adásról szóló jogszabályok nem biztosítanak lehetőséget, hiszen magának az ellenértéknek a meghatározására nincs lehetőség amiatt, hogy a Bank és az Adós kötelezettsége a meghatározott pénzösszeg vonatkozásában kizárólag azonos lehet.

A kamat az a százalékszerűen meghatározott szolgáltatás, amelyet a kötelezett a főtartozás összegén felül ennek használatáért teljesít a jogosultnak, s amelynek a mértéke a főtartozás összegéhez és a használat idejéhez igazodik. A kamat tehát járulékos szolgáltatás, mert főtartozást tételez fel.

A főtartozáson felül jár, s a főtartozással egynemű dologban visszatérően kell fizetni.

Fentiekből megállapítható, hogy a főszolgáltatás forintban történt, akkor az ellenszolgáltatás is csak forintban történhet, azaz ha a Hitelező forintban folyósít csak a folyósított forint ellenértékét és az arra járó kamatot követelheti, mint a főszolgáltatásért járó ellenszolgáltatást, ha pedig devizában történt a folyósítás, akkor csak devizában vagy a deviza névértékének megfelelő forintban követelheti a kamatot.

 

A Névérték fogalma

Tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok:

Minden nyomdai úton előállított (előállítható), vagy dematerializált értékpapír, vagy a Szt. által értékpapírnak minősített, jogot megtestesítő okirat, amelyben a kibocsátómeghatározott pénzösszeg rendelkezésre bocsátását elismerve arra kötelezi magát, hogy a pénz (kölcsön) összegét, továbbá annak kamatát, egyéb hozamát a hitelezőnek (az értékpapír birtokosának) megfizeti. [Szt. 3 § (6) 2.]

Számviteli törvény 3.§ (6)

2. hitelviszonyt megtestesítő értékpapír: minden olyan nyomdai úton előállított (előállíttatható) vagy dematerializált értékpapír, illetve e törvény által értékpapírnak minősített, jogot megtestesítő okirat, amelyben a kibocsátó (adós) meghatározott pénzösszeg rendelkezésére bocsátását elismerve arra kötelezi magát, hogy a pénz (kölcsön) összegét, valamint annak meghatározott módon számított kamatát vagy egyéb hozamát, és az általa esetleg vállalt egyéb szolgáltatásokat az értékpapír birtokosának (a hitelezőnek) a megjelölt időben és módon megfizeti, illetve teljesíti. Ide tartozik különösen: a kötvény, a kincstárjegy, a letéti jegy, a pénztárjegy, a célrészjegy, a takaréklevél, a jelzáloglevél, a hajóraklevél, a közraktárjegy, az árujegy, a zálogjegy, a kárpótlási jegy, a határozott idejű befektetési alap által kibocsátott befektetési jegy;

Ez a törvényhely a bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a pénzintézetek mindig névértéken rögzítik az általuk kibocsátott értékpapírok után kapott kölcsönt,hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, a kibocsátó az értékpapírral ismeri el, hogy az értékpapíron szereplő összeget a hitelező a rendelkezésre bocsátotta és kötelezi magát, hogy a pénz (kölcsön) összegét és annak számolt kamatát az értékpapír birtokosának megfizeti.

A fent nevezett pénzintézetek többsége a devizaalapú hiteleket szintén jelzáloglevél kibocsátásával finanszírozta és nem mást, mint a jelzáloglevél névértékét fizetivissza az arra számolt kamattal a jelzáloglevél tulajdonosának, hitelezőjének. Tehát nem mást fizet vissza. Ellenben az Adóstól,akinek devizaalapú hitelt nyújt, nem a rendelkezésére bocsátott pénzösszeget követeli, hanem a nyilvántartásba vett deviza névértékét, amelyet nem ad át az adósnak, csak a folyósítás napján a névérték vételi árfolyamon számolt forint ellenértékét. A nyilvántartásba vett kölcsön összegének névértékéhez még akkor sem jutna az Adós, ha ugyanazon a napon devizát vásárolt volna belőle, mert Ő nem pénzintézet, így csak eladási áron juthatott volna devizához, amellyel kisebb devizaösszeg vásárolható, így semmilyen úton-módon nem lett rendelkezésére bocsátva, a törvényi előírásoknak megfelelően a kölcsön összege-feltéve de meg nem engedve-még más devizanemben sem.

Mint látjuk, a nyilvántartásba vett devizaösszeg névértéken nincs átadva az Adósnak.

A Bank megtartotta magának, de követeli.

 

Számviteli törvény

A bizonylati elv és a bizonylati fegyelem

165. §(1) Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell.

(2)A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet – hiba esetén – előírásszerűen javítottak.

A számviteli törvény előírása szerint szabályszerű az a bizonylat, amely az ADOTT GAZDASÁGI ESEMÉNYRE VONATKOZÓAN a más jogszabályban előírt adatokat a VALÓSÁGNAK MEGFELELŐEN, hiánytalanul tartalmazza.

Ptk.231. §(1) Pénztartozást – ellenkező kikötés hiányában – a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell megfizetni.

(2)Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani.

Nincs lehetőség arra, hogy egy megtörtént gazdasági eseményt ne a valóságban történtek szerint rögzítse egy gazdálkodó szervezet a könyvelésében. A devizaalapú hitelek esetén az Adós számára a közleményként a devizaösszeg a folyósítás napján érvényes árfolyamon, vételi áron számolt forintértéke “hitelfolyósítás ” elnevezéssel jelent meg az Adós banki kivonatán jóváírásként.

Ezzel egyidejűleg a hitelnyilvántartási számlán a Bank hiteltartozáskéntnyilvántartásba vette a devizaösszeget, (a 250/2000. Korm.rendelet alapján amely csak a nyilvántartást teszi kötelezővé de nem a devizaárfolyamon történő beszorzást) amelynek megfizetésére az Adóst kötelezte.

A devizaösszegnek a folyósítás napján értékben megfelelő forintösszeg folyósítása vételi árfolyamon mint gazdasági esemény nem hitelfolyósítás és nem kölcsönfolyósítás. Ez a gazdasági esemény DEVIZA VÉTELÁR FOLYÓSÍTÁS,ezért a számvitelben való rögzítése nem lehet más, és nem rögzíthető pénzkölcsön adásként, hitelfolyósításként, és a deviza nem vehető nyilvántartásba hitel-kölcsöntartozásként, csak deviza adásvétel miatt fennálló pénztartozásként.Minden további esemény ennek a következménye.

A Ptk. 231.§ (2) bekezdése vonatkozik rá mint más jogszabály, de a forintfolyósítás miatt a devizakövetelés re kölcsön jogcímen nincs lehetőség a Ptk.523.§-ában kógensen elrendeltek miatt. Kizárólag adásvétel lehet a bank követelésének jogcíme.

Amiért nem hitelezés és nem kölcsönadás történt, azt az alábbi törvényhelyek támasztják alá:

Ptk. 522. §(1) Bankhitelszerződéssel a pénzintézet arra vállal kötelezettséget, hogy jutalék ellenében meghatározott hitelkeretet tart a másik szerződő fél rendelkezésére, és a keret terhére – a szerződésben meghatározott feltételek megléte esetén – kölcsönszerződést köt, vagy egyéb hitelműveletet végez.

(2) A bankhitelszerződés érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges.

523. §(1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

(2)Ha a hitelező pénzintézet, – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).

Hpt. 2. számú melléklet I. Pénzügyi szolgáltatások

10.1.Hitelnyújtás: a hitelező és az adós között írásban létesített hitelszerződés alapján meghatározott hitelkeret rendelkezésre tartása az adós részére, jutalék ellenében és a hitelező kötelezettségvállalása meghatározott szerződési feltételek megléte esetén a kölcsönszerződés megkötésére, vagy egyéb hitelművelet végzésére.

10.2.Pénzkölcsönnyújtás

a)a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban – kamat ellenében vagy anélkül – köteles visszafizetni;…(visszafizetni csak azt lehet amit megkaptak).

Hitelszerződés esetén hitelkeret rendelkezésre bocsátása történik rendelkezésre tartási jutalék ellenében.

 

A tartozáselismerés

242. §(1) A tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen.

Mivel az Adósok kölcsöntartozás megfizetésére vállaltak kötelezettséget, ezért, amennyiben más jogcímen keletkezik tartozásuk, annak követelésére a kölcsön jogcímet rögzítő tartozáselismerő nyilatkozat alkalmatlan.

Ezen túlmenően, egyik legalapvetőbb szempontja az adózásnak éppen az adózó bevételeinek jogcíme.

Ezesetben nem mindegy, hogy a bank kölcsön jogcímen könyveli le a nyilvántartásba vett devizaösszeg miatti követelést, vagy adásvétel jogcímen, mert a befolyó bevételnek más az adóügyi vonzata.

A tartozáselismerés a másik félhez intézett írásbeli nyilatkozattal történik.

Tehát kereskedelmi tevékenység történt, vásárlás, és nem kölcsön rendelkezésre bocsátás, mert nem a névérték lett átadva, hanem annak ellenértéke, a forintban számolt vételi ára.

 

dr. Polt Péter beadványából:

„A normál banküzemi működéshez tartozik és alapvető pénzügyi közgazdasági

összefüggéseken alapul a deviza vételi és eladási árfolyamok alkalmazása és megkülönböztetése. Devizában meghatározott és nyilvántartott kölcsön folyósítása és törlesztése, ha az forintban történik, a következő módon alakul: A hitelintézetek a kölcsön folyósításakor devizavételi árfolyamot alkalmaznak, mert a bankművelet során a jóváhagyott kölcsönösszegnek megfelelő devizát forintfizetés ellenében megvásárolják a kölcsön felvevőjétől (adóstól), A törlesztő részletek megfizetésekor a hitelintézet deviza-eladási árfolyamon az esedékes törlesztéshez szükséges összegben devizát ad el az adósnak, hiszen az adós a szerződési feltételek szerint bár forintban fizet, de annak nyilvántartása devizában történik. Tény, hogy ténylegesen sem a törlesztéskor, sem a hitelösszeg folyósításakor manuálisan nem kerül sor a deviza átadására, majd rögtön a deviza forintra történő átváltására (illetve ellenkező előjelű ügyletben fordítva), Ez azonban nem változtat azon a tényen és körülményen, hogy ez egy szokásos pénzügyi művelet, melyben eladáskor deviza eladási, vételkor pedig deviza vételi árfolyamatot alkalmaznak. Vannak olyan szerződéses konstrukciók is, amelyek nem forintban történ folyósítást, illetve törlesztést írnak elő, hanem mind a kölcsön folyósítása, mind a törlesztése devizában történik. Ekkor az adós kölcsönszerződésbe nem foglalt kötelezettsége a deviza megszerzése: ha az adott devizával nem rendelkezik, akkor a deviza vételi árfolyamon történő beszerzésével az átváltási költséget szintén neki kell viselnie. Más kérdés, hogy ez esetben az alkalmazott deviza vételi és eladási különbözetből eredő nyereség a tranzakciót lebonyolítónál keletkezik, és nem a bankot illeti. Hangsúlyozni kell tehát, hogy minden esetben az átváltási különbözet az ügylet része, a deviza alapú kölcsönhöz rendeltetésszerűen és elválaszthatatlanul hozzátartozik,”

Jó lett volna ha a tisztelt legfőbb ügyész mellékelte volna okfejtéséhez, a hozzátartozó kölcsönadásra vonatkozó törvényhelyeket is, amelyek lehetővé teszik az általa felsoroltakat.

A Ptk.231.§.-t ez esetben akkor lehetne alkalmazni, ha tényleges devizahitelről lenne szó, amikor az Adósnak át van adva a deviza oly módon, hogy a Bank azt minden tulajdonságával együtt átadja. A folyósításkori állapotában, és a jövőre nézve való állapotában.

De forint rendelkezésre bocsátása esetén a Ptk. 231.§-a szerint csak akkor kötelezhető az adós deviza megfizetésére, ha az ügylet deviza adásvétel, mert pénzkölcsön adásnál nincs lehetőség a pénztartozást a hitelező által rendelkezésre bocsátott pénzösszegtől eltérően meghatározni , mivel a Ptk.523.§-a és a Hpt. 2. számú mellékletének I. 10. 2. pontja kógensen rendelkezik a pénzkölcsön adásról és lex speciális jogszabály, a Ptk 231. §-a pedig diszpozitívan rendelkezik a pénztartozás meghatározásáról szerződéses kapcsolatok esetén és generális jogszabály.

Ahhoz, hogy a jövőre nézve való állapotában az Adósé legyen, mindenképpen a devizát kell, hogy megkapja az Adós. Mert ha nem a devizát kapja meg az Adós, akkor nincs meg az a lehetősége, hogy a tulajdonába került összeget mint devizát eladhassa, elkölthesse, befektethesse stb.

Márpedig pénzkölcsön adáskor az Adós szabadon rendelkezhet a pénzkölcsön összege felett..

De ha deviza helyett forintot folyósítanak a számára, de deviza összeggel tartozik, akkor CHF formájában sem eladni, sem befektetni, sem elkölteni nem tudja, vagyis nem rendelkezik a kölcsön összegével, holott a törvényi előírásoknak megfelelően, a kölcsön összegét rendelkezésre kell bocsátani.

Ahhoz, hogy a nyilvántartásba vett kölcsönösszeggel rendelkezzen, először újra át kell váltania, és azért a forint összegért, amit a folyósítás napján a devizáért kapott, nem ugyanazt a CHF összeget fogja kapni már aznap sem, mert csak eladási árfolyamon tudja átváltani a kapott forint összeget CHF-re, mert a követelt kölcsön összege CHF.

A vételi árat valamiért kapták az adósok, itt a devizáért, tehát azt át kell adniuk – de akkor ehhez adásvétel jogcímen jutottak, és nem kölcsön jogcímen s emiatt nem vehető tartozásként fel hitelszámlára, hanem adásvételből eredő követelést írhat elő a vevő(pénzintézet).

A jogcím nem más, :

“(justus titulus), oly cím, mely az igénybe vett jognak a jog által elismert alapját képezi, tehát a jog szerzésére alkalmas. Épp úgy a tulajdonjog megszerzésére alkalmas cím a kölcsön, mert a kölcsönvevő a kölcsönvett érték tulajdonosává lesz, de a haszonkölcsön nem az, mert haszonkölcsön címén tulajdont szerezni nem lehet.”

Forrás: Pallas Nagylexikon

A jogcím az a cím, amellyel a pénzösszeg, az ingatlan, az áru tulajdon jogához hozzájutunk.. Ebben az esetben a devizához jut hozzá a Bank azon az áron, ami annak vételi ára, azaz a forintösszeg.

Itt a vételi ár kifizetésével jut birtokba a Bank, mi meg az ellenértéket megkapjuk érte, a forintot.

A Bank ellenben a deviza vételi árának folyósítása helyett a deviza névértékét követeli, ami magában hordozza a deviza árfolyam változása miatt az árfolyam különbözet Adóstól történő követelését, miközben a deviza névértéken nincs rendelkezésre bocsátva az Adós részére.

Ez speciális adásvétel, két azonos rendeltetésű dolognak, a kétféle pénznemnek az adásvétele.

Itt a vevő a Bank, célja a deviza tulajdonjogának megszerzése.

 

Ez adásvétel jogcím.

Kölcsön jogcímnél a deviza át kell legyen adva az Adósnak, és azt kell visszafizesse.

Az Adósok pedig nem kölcsönt kaptak, mert amit kaptak, a forint összegét, azt nem kell visszafizessék, ellenben mint eladók, a deviza NÉVÉRTÉKÉT kell átadják, mert a Bank a deviza névértékét veszi a hitelszámlán nyilvántartásba, hiszen a rendelkezésre bocsátás napja szerinti devizaösszeget követeli megfizetni.

Tehát az Adósok az eladók az ügyletben, akiket kifizet a Bank, miközben ő válik a deviza tulajdonosává a10-20-30-év alatt.

A KERESKEDELMI ÁRRÉS, KIZÁRÓLAG AZÉRT KÉPZŐDIK, MERT DEVIZAKERESKEDELEM FOLYIK a kereskedelmi árrés az adós terhe, ami igazi devizahitelnél nem merül fel, ha az Adós magát a devizát használja fel, és csak törlesztéskor vesz devizát, AZ ADÓSNAK RENDELKEZÉSI JOGA KELL, HOGY LEGYEN A KÖVETELT DEVIZA FELETT, MERT EZ A TULAJDONLÁS LÉNYEGE, ha nincs tulajdonlás, nincs követelési lehetőség sem, kölcsön jogcímen.

A REÁLFOLYAMAT ÁTÜLTETÉSE A KÖNYVELÉSBE .

A folyamat leírható a pénzmozgás a valósan történt események szerint. Ehhez hozzá kell rendelni a hatályos magyar jogszabályi rendelkezéseket. Ezek után, a számviteli törvény megsértésével bekövetkező hatásokat szükséges megvizsgálni, hogy melyek is voltak azok a más jogszabályok, amelyeket a számviteli törvény ír a 165.§ (2) bekezdésében, és aszerint volt-e könyvelve.

 

Számviteli törvény

165. § (2) A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet – hiba esetén – előírásszerűen javítottak.

Adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan mindig van más jogszabály, mert a számviteli törvény az magának a könyvelés menetének a leírása.

De ezt arra felhasználni nem lehetséges, hogy nem azokat a jogszabályi rendelkezéseket használja, amelyek a reálfolyamatot leírják, mert azáltal hamisítás, csalás történik.

Mint ahogyan történik is.

PACTA SUNT SERVANDA

A megállapodás kötelez.

De nem lehetséges mást lekönyvelni, mint amire a megállapodás kötelez.

Nem lehetséges az, hogy ha valakinek vételárat adnak át, akkor arra kötelezzék, hogy kölcsön jogcímen fizesse meg az általa eladott árut, mert ez egy adásvétel. És nem vonatkozhat rá a pénzkölcsön adásról szóló jogszabály.

A könyvelés van felhasználva arra, hogy a valóság meg legyen hamisítva.

Márpedig a könyvelést a “más jogszabályok “szerint kell végezni, mert a könyvelés csupán egy váz, amibe bele kell helyezni a valós folyamatokat.

Olyan ez, mintha valaki a más nevében, személyi irataival vesz fel kölcsönt.

Megvannak a pénzösszegek, megvannak a papírok, de nincs kin követelni, ha kiderül, hogy csalás történt, előbb meg kell találni az elkövetőt.

Adósok pénzt kaptak, vannak papírok, de nem azon jogszabályokat alkalmazza a Bank, amelyek vonatkoznak a jogügyletre, mert ami történt, az nem kölcsön adás, nem felel meg a kölcsön adásról szóló jogi követelményeknek és rendelkezéseknek.

És nem elegendő a szerződést nézegetni és arra hivatkozni, mert a szerződésben foglalt dolgok kötelezik az Adósokat, de csak akkor ha a folyamatokat a valóságnak megfelelően írták le.

Ha ez nem így történik, tisztel legfőbb ügyészség, akkor a “MEGJEGYZÉS” rovatba bele kell írni, hogy CSALÁS”

És ebben az esetben nincs gond, mert a könyvelés a megjegyzéssel együtt leírja a valós folyamatokat.

Ptk. 523. § (1) „A kölcsönszerződés alapján a hitelintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

(2) Ha a hitelező hitelintézet – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles.”

A Hpt. szerint a kölcsönszerződés:

„Pénzösszeg rendelkezésre bocsátása a hitelintézet részéről, melyet az adós a szerződésben megállapított időpontban, kamat ellenében köteles visszafizetni.”

A jogviszony keletkezése:

A kölcsönszerződés érvényességéhez nem szükséges annak írásba foglalása. de a jelentős hitelezői kockázat miatt jellemzően, ezt is a hitelintézetek által egyoldalúan kialakított blankettaszerződésekbe foglalják.

A jogviszony alanyai:

Egyik alanya a hitelező, aki a kölcsönt nyújtja. A Polgári törvénykönyv szabályozása alapján bárki lehet, míg a Hpt. értelmében csak hitelintézet nyújthat ilyen pénzügyi szolgáltatást.

Másik alanya az adós, aki szintén lehet bárki, jogi személy, egyéb gazdasági társaság és természetes személy.

A jogviszony tartalma:

A hitelező legfőbb kötelezettsége, a szerződésben meghatározott összeg adós rendelkezésére bocsátása. Ez alól csak a clausula rebus sic stantibus esetében mentesül, ha bizonyítja, hogy a szerződés megkötése után akár az ő, akár az adós körülményeiben olyan lényeges változás állott be, amely miatt a szerződés teljesítése többé el nem várható, vagy ha a szerződés megkötése után olyan körülmények következtek be, amelyek miatt azonnali hatályú felmondásnak van helye.

Az adós főkötelezettsége a kölcsön összegének visszafizetése és a kamat megfizetése. A kamat a pénz használatának ellenértéke, mivel az adós azzal sajátjaként rendelkezik. A kölcsönügylet tehát egyrészről nem más, mint pénzösszeg tulajdonba adása.

Az adós a kölcsönösszeg szerződés szerinti visszafizetésétől annyiban térhet el, hogy azt előbb is visszafizetheti.

Az adós a kölcsön felvételére nem köteles, ekkor természetesen a kamatot sem kell megfizetnie. Arra az időre azonban, mely alatt a hitelintézet – akár hitelszerződés alapján, akár anélkül – a kölcsönösszeget a rendelkezésére tartotta, jutalékot köteles fizetni.

Az adós pedig köteles a kölcsön összegét visszafizetni.

VISSZAFIZETNI, semmi mást nem lehetséges, mint amit az Adós meg is kapott, megfizetni igen, de visszafizetni NEM.

Összefoglaló:

A szóban forgó hitelintézetek, a Ptk.231.§-ra való hivatkozással kölcsön jogcímen tartanak nyilván olyan névértékű összegeket amelyek névértéken nem lettek rendelkezésre bocsátva, a kölcsönszerződésekre és a pénzkölcsönnyújtásra vonatkozó hatályos magyar jogszabályok értelmében, amelyek kötelező jelleggel rendelkeznek. Ezzel szemben egy deviza adásvételből származó pénztartozással rendelkeznek az Adósok, de nem adásvétel jogcím van feltüntetve az adósságot tartalmazó közokiratban, hanem kölcsön jogcím. Így a pénzintézet a kölcsönadáskor felszámolható kamatot, az adásvételkor felszámolható kereskedelmi árrést és az árfolyam különbözetet is felszámolja úgy a havi törlesztő részletre mint a tőkehátralékra,, a hamis jogcím mögé rejtőzve, amellyel becsapta és megtévesztette a vele szerződő adósokat. Azoknak a jogügyleteknek amit a pénzintézetek lefolytattak Magyarországon nincs jogszabályi háttere, vagyis jogszabályi háttér nélkül, félrevezették és becsapták az Adósokat. Erről a tisztelt legfőbb ügyész úr így vélekedik a Kúrának címzett szakmai véleményében:

„A szerződés elsődleges tárgya a magyar joggyakorlatban nem szokásos fogalom, önmagában nem is értelmezhető, ezért célszerű a hivatalos magyar fordítást az eredeti angol szöveggel összevetni.”

Az Adósok, csakis a magyar hatályos jogszabályokban foglalt és rögzített feltételek mellett kívántak pénzkölcsönhöz jutni, de nem azt kapták, hanem valójában egy deviza adásvétel részeseivé váltak, kölcsön jogcím álcája alatt úgy, hogy a deviza adásvétel további járulékos költségeit és kockázatait (deviza csere ügyletek) is ők fizetik meg a pénzintézetek részére. Az Adósok nem kölcsöntartozásból származó pénztartozással rendelkeznek, hanem deviza adásvételből származó pénztartozással. Viszont a közjegyzők által ellátott közokiratokban és a végrehajtási záradékokban KÖLCSÖN jogcím van feltüntetve.

Mivel azonban kölcsön jogcímen a valóságban nem keletkezik meg az adósok tartozása, mert nem kölcsönadás történt, hanem deviza adásvétel, ezért a közjegyzői okiratokban foglalt kölcsön jogcím szerint nem áll fenn tartozásuk az adósoknak, így a közokiratok végrehajtási záradékkal nem láthatók el.

Mint ahogy korábban is utaltunk rá, Magyarország miniszterelnöke is többször kifejtette, hogy csalás és félrevezetés áldozatai lettek az Adósok. Ennek a csalásnak és a fogyasztók megtévesztésének következtében, ezrek lettek öngyilkosok úgy, hogy még az ügyészség és egyéb hatóságok nem rendeltek el rendkívüli nyomozást az ügyben. Holott egy hibás termék esetén az a termék azonnal visszahívásra kerül és a felelősök felderítése megkezdődik, de ezesetben mindez nem történt meg a mai napig, ami felveti annak gyanúját, hogy az állami apparátusnak takargatni valója van, esetleg összefonódása az érdekelt pénzintézetekkel. Itt már annyira előrehaladott állapotba jutottak az események, hogy már önmagában csak egy pénzügyi csalássorozatról nem beszélhetünk, hanem ennek járulékos következményeiből adódóan nagyszámú emberéletet és egyéb tragédiát követelő, szándékos  bűncselekményről.

Ezúton kérjük a tisztelt Legfőbb Ügyészséget a fentebb leírt és megindokolt feljelentés kiemelten fontos és súlyos társadalmi hatásaira való tekintettel, minden részletre való kivizsgálására, a szükséges eljárások lefolytatására, indokolt esetben a vétkes bankárok, valamint vétkes állami felügyeleti szervek vezetői ellen azonnali elfogató parancs kiadására és a felelősök  büntetőeljárás alá vonására.

Kásler Árpád, a BAÉSZ elnöke,
Töviskesné Dsupin Judit, BAÉSZ főtitkár

Kelt: Gyulán, 2012.12.27. napján