A három lépés távolság aranyszabályai

 Az érintés és a simogatás erejét, már őseink is felismerték. Akit szeretünk, megöleljük, megérintjük, simogatjuk, így éltető energia áramlik a másik testébe, ami az elmét is nyugtatja.
A csók, a kézfogás vagy az ölelés sorén kicserélődnek a lelkek.
A érintés gyógyító szerepe a vallásban, babonákban, varázslásokban, mesékben is benne van.
A beszélgető partnerek közti távolságot automatikusan szabályozzák a köztük levő társadalmi és személyes viszony, de a különböző kultúrákban is eltérések vannak.
A társas érintkezésnek három fajtája van, a bizalmas, a személyes, és a társasági. Ezeknek a közelsége vagy épp távolsága függ attól, hogy az egyénhez milyen kapcsolat fűződik.

A tapintás, a személyes érzéseink közé tartozik. Mivel a tapintással behatolunk a másik személyes terébe, ezért vannak olyan népek, ahol ez tapintatlanságnak bizonyul. Ezért érdemes megismerni a másik hagyományait, szokásait, és tisztelni kell egymás távolsági zónáit.
A nyugati világban idegen nem érhet sem a bőréhez, sem a ruhájához. Franciaországban sértés vita közben a másikhoz érni, viszont Nápolyban minden sértés nélkül akár egy apácának is fenekére csaphatnak, ha ismerik.
Az olaszok teljes természetességgel ölelgetik egymást, hátba veregetik a másikat, míg egy németnek szüksége van pár lépés távolságra.
Az amerikaiak nem szeretik ha hozzájuk érnek, vagy lökdösik őket, még akkor sem ha közeli rokonról van szó. Ha tömegközlekedésben utaznak, mozdulatlanul állnak, nehogy egymáshoz érjenek, és ha mégis megtörténik, elhúzódnak.
Az arabok nagyon szeretik a fizikai érintést. A barátokat simogatják, ölelgetik, odabújnak, nem ismerik a személyes tér fogalmát. Ha egy hatalmas légtérben vannak, akkor is nagyon közel állnak a másikhoz. Ezért a szaglásuk is kifinomodott, érzik az ingerültség, a félelem szagát.
Nálunk szinte kötelező megszagolni azt akivel kommunikálnak, és illik visszaszagolni, belelehelni a szájába. Az arab emberek nem szeretnek egyedül lenni, ha ritkán magányra vágynak, a szobában sétálnak és nem szólnak a másikhoz, nem nem vonulnak félre.
A japánok is szeretik a nyüzsgést, nem zavarja őket a zsúfoltság. Szeretnek egymás mellett aludni, a hideg téli éjszakákon, ha egymáshoz ér a kezük, érzik a test melegét, és örülnek az együttlétnek.

Magyarországon ez inkább egyén, és alkalom függő.
Minden embernek van egy személyes légbuboréka, személyes tere, aminek a nagyságát a környezete, kultúrája határoz meg.
A személyes terünkbe (46-120 cm) hivatalos összejöveteleken, partikon engedjük a másikat.
A társadalmi zóna távolságába (120-360 cm) állnak az idegenek és akiket kevésbé ismerünk.
A nyilvános zóna (360 cm felett) távolságából tartunk előadást vagy beszélünk egy csoporthoz.
Az intim zónába (15-45 cm) csak az érzelmileg közelálló embereket, családtagokat engedjük be. A szoros intim zóna 15 cm alá esik, ide csak azok hatolhatnak be, akikkel testileg érintkezünk.
Az intim zónánkba történő betolakodás miatt a szív gyorsabban pumpál, adrenalin ömlik a véráramba és vér préselődik az agyba és az izmokba, mert a szervezet felkészül az esetleges védekezésre, vagy menekülésre.

Ha azt szeretnénk, hogy az emberek jól érezzék magukat velünk, tartsuk be a három lépés távolságot. Minél meghittebb a kapcsolat, annál közelebb mehetünk a területében, de ha olyannak tesszük a vállára a kezünket akit most ismertünk meg, és nem nyitott, bizalmaskodásnak is veheti, hiába volt részünkről csak barátságos az érintés.