A legidegesítőbb utasok
Utazni jó, de akad néhány embertípus, aki pokollá tudja változtatni az utat.Mindegy, hogy gyalog, autóval, vonattal, hajóval vagy repülőgéppel utazunk, biztos, hogy mind fel tudunk sorolni néhány olyan idegesítő embertípust, akivel összetalálkozunk az utunk során.
A piás: Ő az, aki a lakásból sem teszi ki úgy a lábát, hogy ne legyen nála alkohol, bűzlik a piától, gyakran jár a mellékhelyiségbe, amit úgy hagy ott, hogy a következő személynek felfordul a gyomra.
Ez az embertípus akkor válik a legrosszabbá, ha nem egyedül, hanem társasággal utazik, mert akkor hallgathatjuk a malac történeteket, vicceket, korábbi berúgásaik regéjét. Az sem ritka, hogy egy ponton elkezdenek üvöltve énekelni.
A dumagép: Egy pillanatra sem jut eszébe, hogy vigyen magával egy könyvet, keresztrejtvényt, vagy fülhallgatóval hallgasson zenét, s az sem érdekli, ha mi mellette ilyesmivel ütnénk el az utazás óráit. A dumagép egyszer csak megállás nélkül beszélni kezd. Az igazán kínos az, amikor olyan családi történetet mesél el, amihez tényleg semmi közünk.
Aki fittyet hány a KRESZ-re: Azt hiszi, hogy azért, mert ő nyaral, akkor már mindent szabad. Nyugodtan átrohan az úttesten, figyelmen kívül hagyja az elsőbbségadás kötelező táblát, jobbról előz, egyszerre két sávot vált.
Aki hangosan megjegyzést tesz a kisgyerekekre és a szüleikre: A gyerekek az ellenségei, ezért mindegyikben csak a rosszat látja, és meg van róla győződve, hogy a szülőknek mindig gyerek nélkül kellene utazniuk.
Igaz, zavaró lehet, ha egy gyerek visítva sír, de ilyenkor valami problémája van, amire így próbálja felhívni a figyelmet. Ennek a kategóriának azonban hiába próbálnánk elmagyarázni, hogy a gyerekek nem gonoszak, csak még nem tudják elmondani, hogy mi baj.
A bámuló: Főleg a napszemüvege mögül bámulja a többi embert, és csak akkor néz végre el, ha grimaszt vágunk. Ha ezt kétszer megcsináljuk, akkor már inkább az ablakon bámul ki, vagy keres valami elfoglaltságot.
A fasírtos/tonhalas/kolbászos szendvicses: Hiába finom a fokhagymás házi kolbász, az ilyesmire nem kíváncsi a többi utas, de még a baráti társaság sem, akivel együtt utazik ez a kategória. Itt akkor válik igazán rosszá a helyzet, ha nincs légkondi a buszon, vonaton, mert nyáron, egy forró utastérben képtelenség elviselni az ilyen szagokat.
Aki soha nem segít senkinek: Hiába férfi, ő zsebre vágja a kezét, és úgy nézi, ahogy terhes asszonyok, idős emberek, csomagokkal megpakolt kamaszok próbálnak felmászni a vonatra, buszra. Ez a kategória képes percekig nézni, ahogy más szenved, és maximum csak akkor segít, ha megkérik rá.
Aki nem érti az intim szféra fogalmát: Ha tele van üres hellyel a járat, ő akkor is mellénk ül le. Egyáltalán nem zavarja, ha hozzáér egy idegenhez, tehát úgy fogjuk érezni, hogy ránk másztak. Ha állnia kell, akkor ez a kategória mindent megtesz, hogy a lehető legtöbb emberhez érjen hozzá.
A ravasz csomagos diktátor: Bár csak egy ülőhelyre szól a jegye, mégis körbebástyázza magát a csomagjaival. Ha felajánljuk neki, hogy autóval elvisszük, akkor úgy telepakolja a kocsit, hogy csoda, ha még el tudunk indulni.
Az evőgép: Lehet, csak két megállót megy, vagy tizenkettőt, ő akkor is beszáll, majd előkap valami harapnivalót a táskájából. Ennek a kategóriának az altípusa a hangosan csámcsogó és a papírzacskóval zörgő.
A kéretlen zeneszolgáltató: Nem ismeri a fülhallgató fogalmát. Elsősorban a telefonján kapcsolja be a zenét, és hajlamos énekelni hozzá.
Aki mindenütt szemetel: Mindegy, hogy megálló, autó, vonat, repülőgép, neki minden egy hatalmas szemeteskuka, ezért ott ejti el a szemetet, ahol éppen van. Ha esetleg rászólunk, hogy ne morzsáljon, és szedje össze a szemetét, akkor még ő van felháborodva.
Aki leveszi a cipőjét és a lábát a másik ülésre teszi: Ennél már csak az a rosszabb, ha nem veszi le a cipőjét.
A hátizsákos rém: Olyan, mint egy csiga, aki a hátán hordja a házát. Ez a kategória imád úgy forgolódni a tömegben, hogy le sem veszi a megtömött hátizsákját. A vonaton ő adja fel utoljára a csomagját, amivel még jól pofán vág néhány utast.
A manikűrös/pedikűrös: Az egész folyamatot végigcsinálja. Levágja a körmét, lemossa acetonnal az előző réteget, majd jön a körömlakk.
Aki összenőtt a mobiltelefonnal: Az egész járat végighallgatja, ahogy az illető megbeszéli a roppant fontos ügyeit. Ez azért bosszantó, mert senki sem akarja az ő hangját, nevetését, vihogását hallgatni. A repülőgépeken a légiutas-kísérő hatszor figyelmezteti, hogy kapcsolja ki a mobilt, de ő újra előveszi a készüléket.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
A piás: Ő az, aki a lakásból sem teszi ki úgy a lábát, hogy ne legyen nála alkohol, bűzlik a piától, gyakran jár a mellékhelyiségbe, amit úgy hagy ott, hogy a következő személynek felfordul a gyomra.
Ez az embertípus akkor válik a legrosszabbá, ha nem egyedül, hanem társasággal utazik, mert akkor hallgathatjuk a malac történeteket, vicceket, korábbi berúgásaik regéjét. Az sem ritka, hogy egy ponton elkezdenek üvöltve énekelni.
A dumagép: Egy pillanatra sem jut eszébe, hogy vigyen magával egy könyvet, keresztrejtvényt, vagy fülhallgatóval hallgasson zenét, s az sem érdekli, ha mi mellette ilyesmivel ütnénk el az utazás óráit. A dumagép egyszer csak megállás nélkül beszélni kezd. Az igazán kínos az, amikor olyan családi történetet mesél el, amihez tényleg semmi közünk.
Aki fittyet hány a KRESZ-re: Azt hiszi, hogy azért, mert ő nyaral, akkor már mindent szabad. Nyugodtan átrohan az úttesten, figyelmen kívül hagyja az elsőbbségadás kötelező táblát, jobbról előz, egyszerre két sávot vált.
Aki hangosan megjegyzést tesz a kisgyerekekre és a szüleikre: A gyerekek az ellenségei, ezért mindegyikben csak a rosszat látja, és meg van róla győződve, hogy a szülőknek mindig gyerek nélkül kellene utazniuk.
Igaz, zavaró lehet, ha egy gyerek visítva sír, de ilyenkor valami problémája van, amire így próbálja felhívni a figyelmet. Ennek a kategóriának azonban hiába próbálnánk elmagyarázni, hogy a gyerekek nem gonoszak, csak még nem tudják elmondani, hogy mi baj.
A bámuló: Főleg a napszemüvege mögül bámulja a többi embert, és csak akkor néz végre el, ha grimaszt vágunk. Ha ezt kétszer megcsináljuk, akkor már inkább az ablakon bámul ki, vagy keres valami elfoglaltságot.
A fasírtos/tonhalas/kolbászos szendvicses: Hiába finom a fokhagymás házi kolbász, az ilyesmire nem kíváncsi a többi utas, de még a baráti társaság sem, akivel együtt utazik ez a kategória. Itt akkor válik igazán rosszá a helyzet, ha nincs légkondi a buszon, vonaton, mert nyáron, egy forró utastérben képtelenség elviselni az ilyen szagokat.
Aki soha nem segít senkinek: Hiába férfi, ő zsebre vágja a kezét, és úgy nézi, ahogy terhes asszonyok, idős emberek, csomagokkal megpakolt kamaszok próbálnak felmászni a vonatra, buszra. Ez a kategória képes percekig nézni, ahogy más szenved, és maximum csak akkor segít, ha megkérik rá.
Aki nem érti az intim szféra fogalmát: Ha tele van üres hellyel a járat, ő akkor is mellénk ül le. Egyáltalán nem zavarja, ha hozzáér egy idegenhez, tehát úgy fogjuk érezni, hogy ránk másztak. Ha állnia kell, akkor ez a kategória mindent megtesz, hogy a lehető legtöbb emberhez érjen hozzá.
A ravasz csomagos diktátor: Bár csak egy ülőhelyre szól a jegye, mégis körbebástyázza magát a csomagjaival. Ha felajánljuk neki, hogy autóval elvisszük, akkor úgy telepakolja a kocsit, hogy csoda, ha még el tudunk indulni.
Az evőgép: Lehet, csak két megállót megy, vagy tizenkettőt, ő akkor is beszáll, majd előkap valami harapnivalót a táskájából. Ennek a kategóriának az altípusa a hangosan csámcsogó és a papírzacskóval zörgő.
A kéretlen zeneszolgáltató: Nem ismeri a fülhallgató fogalmát. Elsősorban a telefonján kapcsolja be a zenét, és hajlamos énekelni hozzá.
Aki mindenütt szemetel: Mindegy, hogy megálló, autó, vonat, repülőgép, neki minden egy hatalmas szemeteskuka, ezért ott ejti el a szemetet, ahol éppen van. Ha esetleg rászólunk, hogy ne morzsáljon, és szedje össze a szemetét, akkor még ő van felháborodva.
Aki leveszi a cipőjét és a lábát a másik ülésre teszi: Ennél már csak az a rosszabb, ha nem veszi le a cipőjét.
A hátizsákos rém: Olyan, mint egy csiga, aki a hátán hordja a házát. Ez a kategória imád úgy forgolódni a tömegben, hogy le sem veszi a megtömött hátizsákját. A vonaton ő adja fel utoljára a csomagját, amivel még jól pofán vág néhány utast.
A manikűrös/pedikűrös: Az egész folyamatot végigcsinálja. Levágja a körmét, lemossa acetonnal az előző réteget, majd jön a körömlakk.
Aki összenőtt a mobiltelefonnal: Az egész járat végighallgatja, ahogy az illető megbeszéli a roppant fontos ügyeit. Ez azért bosszantó, mert senki sem akarja az ő hangját, nevetését, vihogását hallgatni. A repülőgépeken a légiutas-kísérő hatszor figyelmezteti, hogy kapcsolja ki a mobilt, de ő újra előveszi a készüléket.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások