120-140 évig él egy népcsoport a földünkön - képekkel

A Himalájához tartozó hegyek egyik völgyében, Pakisztán északi határánál élnek a hunzák.

A föld egyetlen olyan népcsoportja, akiknek az átlagos életkora 130-140 év, nem ismerik a betegséget, nem kell tartaniuk rákos vagy más, akár stressz okozta megbetegedésektől.

Számunkra hihetetlennek tűnik, hogy száz évesen valaki rendkívül aktív életet éljen, dolgozzon a földeken és vígan, tele energiával neveljen gyerekeket. A hunza nők 90 éven felül is még termékenyek, köszönhető ez fiatalos fizikai állapotuknak a mi kilencveneseinkkel ellentétben…

Ennek a rendkívül magas és egészséges életkornak a titka úgy tűnik, hogy az évente ismétlődő hosszú böjti időszak, a vegetáriánus táplálkozás és a földjeik lúgos vize lehet.

A természetben található növények terméseivel táplálkoznak és a hosszú téli hónapokban pedig ennivaló hiányában böjtölni kénytelenek, a modern táplálkozás tudománnyal foglalkozók ezt nevezik „kúraszerű” böjtölésnek. Az a pakisztáni magas fennsík, ahol élnek nagyrészt puszta és a közel 10.000 fős hunza népnek sem biztosít egész évre elegendő táplálékot.
A gabonafélék közül árpát, kölest, hajdinát termesztenek, a zöldségfélék közül a paradicsomot, káposztát, spenótot, retket, borsót termelnek és nagyon sokféle gyümölcsük van, mint pl. a dió, sárgabarack, őszibarack, cseresznye, szeder, körte és gránátalma. Márciusig, ekkor érik be az árpa, több héten keresztül teljes böjtre kényszerülnek. Az első két hónapban csökkentik a táplálkozást, beosztják a megmaradt élelmet, amivel ki kell húzniuk a következő termésig. A táplálkozástudomány régi elvei szerint egy ilyen kemény böjt legyengít, akár halált is okozhat…

Nos, egy hunza akár 200 kilométert is képes megállás nélkül, fürge léptekkel megtenni. Rendkívül erős szívósságuk egész keleten ismert, nem véletlen, hogy a Himalája expedíciókban a csomagok szállítását rájuk bízzák.

Az állatok világában sem ismeretlen a böjti szokás, a táplálékhiányos időszak túlélési formája. A vándormadarak például nyár végén a szükségletüknél többet esznek. Normál súlyukat szinte megduplázzák, amikor a melegebb helyek felé indulnak, képesek akár 5000 km-t pihenés, megállás nélkül megtenni, mire célba érnek rendes súlyukat visszaszerzik. A farkasok napokon át vadásznak, de hetekig kibírják táplálék nélkül, úgy hogy közben hatalmas távolságokat tesznek meg az újabb táplálék biztosítása érdekében. De a halak is böjtölnek, mint például a lazac, amikor az ívás miatt a folyón felfelé úszik, nem vesz magához semmi táplálékot, sem az azt követő idő időszakban, amikor az ikráit rakja le. Lényegében a böjt egy olyan körülmény, amely egész biztos nem tíz ezer évvel ezelőtt született, hanem év milliókkal korábban, egyidős lehet az ősemberrel és állatokkal és sok előnnyel jár.

A népcsoport fizikai erőnlétének és a hosszú életük alapvető eleme a víz. Különböző kutatások eredményeként derült ki, hogy a huzik területén található víz magas pH értéke (lúgos víz) jelentős antioxidáns hatással bír és jelentős az ásványi kolloid tartalma is. A cikk szerzője, aki egyben kutató is, kijelenti, hogy a lúgos vízzel való böjtölés sokkal jobb, mintha azt csap vagy palackos vízzel történne.

A savas anyagcserét az elhúzódó böjt során a víz ph tartalma kompenzálja. A táplálkozásukban pedig a gránátalma az, ami fenntartja a Ph egyensúlyt.

Az utóbbi időben a hunzák földjét „megszállta” a fejlett társadalom, elhozta a szemétbe való élelmiszerét, a nullás lisztet, a fehérített cukrot, a vegyileg finomított sót, stb… negatív hatásuk első jelei, mint pl. a keringési problémák mutatkoznak, reumatikus problémák kezdeti tünetei, melyeket a fejlett Nyugat jól ismer. Keveseknek sikerült megmenekülni a fejlődési szennytől, távol tartani magát mindenféle új szokástól, amit ösztönösen természetellenesnek és károsnak tartottak.

Szerkesztő és fordító: Tóka Ágnes (GreenProfit)